Erotikus történetek, Erotikus fantázia.

Kommentek

Megköszönöm, ha egy-egy feltöltés után kommentelsz, megírod a véleményed! Vagy egyszerűen csak likeolsz... :)

Tizenötödik lélegzetvétel


Éles óracsörgés riasztott fel álmomból. Riadtan, kótyagosan ültem fel, egy percre azt sem tudtam, hol vagyok. Körbenéztem és tudatosult bennem az este utolsó emlékképe. A kanapéra feküdtem Kristóf rózsájával. És úgy látszik, el is aludtam. Gyűrött arccal nyújtózkodtam. A fürdőbe siettem, lezuhanyoztam és hajat mostam. Furán ébredtem, kedvetlenül, mintha valami olyan történne ma velem, ami nem fog jól esni. Próbáltam minél előbb elkészülni és sietni az irodába. Útközben vettem magamnak reggelit és az irodába érve kávéval kezdtem a napot. Kristóf még nem volt ott és ennek határozottan örültem. Mikor már jócskán délelőtt volt, akkor jutott eszembe, hogy tárgyalása van valahol és csak ebéd után jön vissza. Próbáltam gyorsan haladni a munkámmal, igyekeztem elterelni minden gondolatomat Kristófról és csak a munkával foglalkozni. Közvetlenül ebéd előtt hívott Bea, hogy estére kapott időpontot az orvosnál. Lejegyeztem a címet és az időpontot és megbeszéltük, hogy ott találkozunk. Ezután pedig elmentem ebédelni. Ebéd után egyszerre érkeztünk vissza az irodába. Zavarban voltunk. Próbáltam minél hamarabb a munkámba merülni, leültem az asztalomhoz és a monitorra néztem. Kristóf az irodájába ment, lerakta a holmijait és szintén dolgozni kezdett. Nagyjából sikerült a dolgunkra koncentrálni. Délután felütötte a fejét egy kisebb probléma egy vevőnkkel. Valaki az ügyfélszolgálatról fizetési kedvezményt ajánlott neki, holott a vevő feketelistás volt nálunk, nagy értékben rendelt, mi automatikusan készpénzesként küldtük el neki a rendelését, ami ő természetesen nem fizetett ki, de az árura szüksége lenne, és most reklamál az ígért kedvezmény miatt. Az ügyfélszolgálatosok tagadják, hogy bárki is ígért volna neki bármilyen kedvezményt. A vevő dühös és a lányok most már hozzám irányították. Én egy darabig tűrtem a hangnemét és nyugodtan elmagyaráztam neki, hogy ő rendelt valamit, azt ki kell fizetnie, mert semmi sincs ingyen, és amúgy is rengeteg pénzzel tartozik még nekünk, hol maradnak a régebbi befizetései. A vevő dühösen kikérte magának a kioktatást és a főnökömet kérte.
-          Természetesen, máris adom. – azzal bekapcsoltam Kristófhoz a vonalat, majd bekopogtam hozzá.
-          Igen. – szólt ki Kristóf, beléptem és a telefonra mutattam. Röviden elmondtam neki a problémát, de Kristóf már akkor tudta, miről van szó, mikor a vevő nevét megemlítettem.
Kristóf felvette a telefont. Nos, a beszélgetés itt is kedélyesen, nyugodtan indult, majd a kedves vevő Kristófnál is kihúzta a gyufát és az egész vita odáig fajult, hogy Kristóf letiltatta a vevőt a partnereink listájáról, és a tartozásait átadta egy behajtó cégnek. Miután letette a telefont, megkért, hogy hívjam fel a szállítmányozónkat és kérjem vissza az árut. A függőben lévő utánvéteket, tartozásokat pedig adjam át a behajtóknak. Ő addig megír egy közleményt az ügyfélszolgálatosoknak, hogy semmilyen körülmények között nem vehetnek fel rendelést ettől a vevőtől. Kimentem és az asztalomtól intéztem a hívásokat és az írásbeli megerősítéseket. Mikor végeztem, bementem Kristófhoz, hogy szóljak neki, megtettem, amit kért.
-          Rendben, köszönöm. – felelte.
Bólintottam és sarkon fordulva elindultam kifele, de Kristóf felpattant a székéből és utánam szólt.
-          Szofi!
Mikor megfordultam, folytatta.
-          Beszélni szeretnék veled.
-          De én nem.
-          Kérlek. – mondta, miközben már előttem állt.
-          Kristóf, hagyjuk ezt az egészet. – kértem tőle, miközben a szememmel követtem a mozgását, ahogy az ajtóhoz sétált és becsukta azt.
Az asztala előtt álltam karba font kezekkel és várakozóan néztem rá.
-          Tegnap este voltam nálad. – jelentette ki higgadtan, miközben visszasétált az asztalhoz.
Nem feleltem, csak lehajtottam a fejemet és a cipőm orrát bámultam.
-          Szerettem volna…
-          Mit, Kristóf? Mit? Mit szerettél volna? – a hangom keserű volt, csalódott. – Beszélni velem, elmondani, hogy sajnálod, esetleg megcsókolni, szexelni velem?
Most Kristóf hajtotta le a fejét szomorúan, a kezét a zsebébe dugta és nagyot sóhajtott.
-          Tudod, hogy én mit szerettem volna? Szerettem volna, ha elmondod, hogy gyereket készülsz csinálni a feleségednek, mert ha tudtam volna, soha nem fekszem le veled. Még ha belepusztultam volna is, de ellenálltam volna neked.
Tartottam egy kis hatásszünetet, majd folytattam.
-          És tudod, mit akarok most? Azt, hogy felejtsük el egymást örökre. Legyünk csak munkatársak! Te pedig legyél boldog a családoddal!
Megfordultam és lépni akartam, de Kristóf szavai megdermesztettek.
-          De én nem vagyok boldog!
Nagyon lassan visszafordultam, csodálkozva néztem a szemébe. Elgyötörtséget láttam, szomorúságot. Hozzám lépett és megragadta a karjaimat, forró arcát az arcomnak szorította és lehunyta a szemét. Halkan, könyörgőn suttogta a szavakat.
-          Szükségem van rád!
Lehunytam a szemem és felsóhajtottam. Éreztem a testemben a tiltakozást, az erőt, hogy ellenálljak. Keményen feszítettem az izmaimat, csak a pilláim voltak képtelenek követni az agyam utasításait. A lélegzetünk elmélyült, az arcunk egymáshoz tapadva perzselte a bőrünket. Forró lehelet csiklandozta a nyakamat.
-          Nem tudom, mi az, amit érzek, nem tudom megmagyarázni, miért, csak azt tudom, hogy belepusztulok, ha nem csókolhatlak meg. – suttogta. A szavai hallatán felnyögtem. Kristóf pedig szorosan tartva a karjaimat a fal irányába kezdett tolni. – Muszáj éreznem téged. Minden éjjel a testeddel álmodok, minden átkozott percben hallom a kéjes nyögéseid. – Beszorított az irattartó szekrény oldalához, a hátam a falnak vetődött.
-          Kérlek, ne. – suttogtam még mindig lehunyt szemekkel, teljesen átforrósodva. – Nem szabad.
-          Szofi, annyira vágyom rád! Annyira kívánlak. – a hangja borzalmasan kétségbeesett volt.
Ahogy az izmos mellkas a kebleimnek nyomódott, éreztem Kristóf szívverését. Azt hittem, menten kiugrik a helyéről. Őrült tempóban vert és csak akkor figyeltem fel rá, hogy az én szívem is hevesen kalimpál. Kristóf egyik keze a nyakamra csúszott, onnan szánkázott lassan lefele és mikor észlelte, hogy a vállpánt nélküli ruha alatt nincs rajtam melltartó, vágyakozva nyögött fel és simult a testemhez. Kezei lecsúsztak a combomra, ujjai belemarkoltak a maxiszoknyám anyagába és gyűrni kezdték felfele. Ijedten kaptam Kristóf kezéhez. Erősen szorítottam meg az ujjait, hogy tiltakozzam a mozdulata ellen.
-          Te nem kívánsz engem? – kérdezte fuldokolva. – Nem vágysz rám? – Kristóf homloka a homlokomnak feszült, zihálása az arcomba vágott.
Összeszorított szemekkel próbáltam meg a lehetetlent, egyrészt megállítani Kristófot a szoknyám feltűrésében, másrészt hazudni neki.
-          Nem. – kezdtem végtelenül gyengén. – Nem vágyom rád.
-          Hazudsz! – reagált rá azonnal.
-          Én nem… - alig bírtam beszélni, a torkomat gombóc szorította el, a gyomrom ökölnyire zsugorodott. Próbáltam, esküszöm, próbáltam lefogni a kezét, de Kristóf egyre elszántabban gyűrte feljebb a szoknyámat egészen addig, amíg ujjai már a csupasz combomba nem mélyedtek.
-          Engedj el! – könyörögtem erőtlenül, de akkor Kristóf egyik kezével a ruhám dekoltázsához nyúlt és lefelé húzva lemeztelenítette a melleimet.
Felsikkantottam, aztán fel is nyögtem, mikor Kristóf mohón a szájába vette az egyik mellem csúcsát és szívni kezdte. A testem megfeszülve vergődött a fal, az irattartó szekrény és Kristóf fogságában. Nem tudom, hogy ez volt-e az a pont, mikor elszakadt nálam a cérna, de gombolni kezdtem Kristóf ingjét. A csupasz mellkasáról felfelé simítva a kezem, megfogtam a fejét és a számhoz húztam. Kristóf vágyakozva nyögött fel, forró ajka úgy kapcsolódott a számra, hogy az összes oxigén kiszaladt a tüdőmből. Szédülten kapaszkodtam Kristófba, a vágy olyan ismeretlen fokon marcangolta a belsőmet, hogy az ájulás környékezett. Kristóf a nadrágjához nyúlva, sietősen tette szabaddá ágyékát. Reszkető felsőteste az enyémnek feszült, levegő után kapkodva emelte meg a csípőmet, egyik lábamat az oldalára szorítva hagytam neki nagyobb teret a behatoláshoz. Ujja sietve rántotta félre a nedves, lüktető punciról a teljesen átázott anyagot és a hatalmasra duzzadt férfiasság azonnal nyársra húzott. Ahogy a szűk lyuk magába fogadta és rásimult Kristóf farkára, felsikoltottam. Kristóf újabb csókkal zárta le a számat és vadul, még inkább követelődzve kérte a jussát. Olyan mélyen és olyan erőteljesen mozdult meg bennem, hogy kis híján két lökéstől elélveztem. Azaz csak elélveztem volna. Minden olyan gyorsan történt. A telefoncsörgés és aztán a lift ajtajának hangja. Éles volt és mélyre hatoló. Kristóf olyan sebesen rántotta hátra a csípőjét, hogy egyensúlyomat vesztve az irattartó szekrénynek estem. Begombolva magán a nadrágot, az ingjét gyömöszölte a nadrágjába, közben kétségbeesve nézte, magamhoz térek e annyira, hogy idejében felrántsam a szoknyám felsőrészét és eltakarom e így a mellem, vagy aki bejön premier plánéba azt látja meg először. Visszaesvén a valóságba azonnal megigazítottam a ruhám és nagyjából a tangámat is. Szédülve kapaszkodtam a szék háttámlájába, az egész testem lüktetett a kielégítetlenségtől és vadul tiltakozott minden pórusom az orgazmus kapujától való visszarántás miatt. Kristóf szitkozódva próbálta a helyére ülve az asztal alá rejteni merevedését és valamennyire a helyére igazgatni az ingjét. Kopogtak és válaszra sem várva az egyik ügyfélszolgálatos lány lépett be az ajtón. Mondhatom, más körülmények között viccesnek találtam volna az ábrázatát, de most nem volt kedvem nevetni. Elnézést kérve kibotorkáltam az irodából és még mindig levegő után kapkodva próbáltam megnyugodni az asztalom mögött. Ilyen nincs! Hogy történhetett ez meg? Hogyan? Teljesen zavart voltam és olyan nagyon szégyelltem magam. A homlokomat a tenyerembe döntöttem és lehunytam a szemem. A gondolataimból a lány távozása térített magához, aki nem mulasztotta el megkérdezni, hogy jól vagyok e. Erőt vettem magamon és kedvesen rámosolyogtam, majd megnyugtattam, hogy minden rendben. Hosszú percek kellettek ahhoz, hogy teljesen lecsillapodjak. Az órámra néztem és döbbenten vettem tudomásul, hogy a munkaidőm hamarosan lejár. Hirtelen ötlettől vezérelve kikapcsoltam a gépem, összeszedtem a holmijaim és a lift irányába siettem. Beszálltam a liftbe és elhagytam az irodát. Még volt időm a Beával való találkozóig, de el kellett jönnöm Kristóf közeléből, el kellett menekülnöm.


A liftajtó záródása gyanút ébresztett Kristófban. Felpattant a helyéről és kirohant az irodájából. Mire kiért, Szofinak már csak a hűlt helyét látta. Jól sejtette. A lány megszökött előle. Tulajdonképpen nem is róhatta fel ezt neki. Szakítottak már. Hogy is gondolhatta, hogy folytatni fogják az együttlétet. Egyáltalán hogy is gondolta ezt az egészet? Otthon várja a terhes felesége, ő meg semmi másra nem vágyik, csak az asszisztense puncijára! Hát milyen alávaló szemétláda ő! Már megint csak a farkára gondol! Teljesen magába roskadt. Elkenődött. De vajon igazat mondott Szofinak? Tényleg nem boldog? Nem mondhatni. Szereti Beát még egyáltalán? Olyan ostobának érezte magát, annyira gátlástalannak. Boldognak kéne lennie, ott a felesége, aki szereti őt és nemsokára gyermekük fog születni. Miért nem szárnyal? Miért nem tud maradéktalanul örülni?


-          Ne haragudj! Régóta vársz már?
-          Nem, csak pár perce. – hazudtam. Valójában több mint fél órája várok rá, de ezt nem fogom az orrára kötni, nem Bea hibája, hogy idő előtt el kellett jönnöm a munkahelyemről. – Menjünk. – javasoltam, látva Bea tétovaságát.
Ahogy a rendelő felé sétáltuk, Bea igencsak szótlan volt. Rákérdeztem.
-          Elmondtad a férjednek az igazat?
-          Még nem. – vallotta be szemlesütve. – Meg akarom várni az orvosi vizsgálat eredményét.
-          Ugye, tudod, hogy most csak megvizsgálnak, valószínűleg ma nem lesz eredmény?
-          Tudom.
-          Hát jó, Bea, te tudod. De szerintem, ez már csak nehezebb lesz.
Nem válaszolt, csak továbbra is a járdát bámulta maga előtt. Gyanús lett. Hirtelen megtorpantam.
-          Bea, mi a baj? Van még valami, amit nem mondtál el?
Bea zavarba jött és hebegni-habogni kezdett.
-          Bea, állj meg! – fogtam meg a karját. – Egy szót sem értek.
Könnybe lábadt szemekkel rám nézett és kibökte:
-          Én… lefeküdtem… - zavartan nézett oldalra.
-          Kivel? – kérdeztem a tekintetét keresve.
-          Mással… valaki mással…
-          Hogy micsoda? Te jó Isten! Bea! De miért?
-          Ó, Szofi! – sírta el magát. – Kétségbe voltam esve. Azt gondoltam, mástól teherbe eshetek.
-          De hát nem azt mondtad, hogy a férjed egészséges?
-          De az! De hátha…
-          Kivel feküdtél le?
-          Fogalmam sincs. Interneten ismertem meg.
-          Jesszusom, Bea! Te nem ilyen vagy. Szereted a férjed, nem is nagyon volt még más partnered!
-          Tudom. Nagyon nagy ostobaság volt, de nem ez a legrosszabb.
-          Micsoda? Mi van még? – kérdeztem elhűlve. Bea lángvörös volt, annyira zavarban volt, a vállait rázta a sírás.
-          Nem hagytam, hogy óvszert használjon, hiszen akkor nem eshettem volna teherbe…
Hirtelen megsejtettem, mit is akar mondani. Felsóhajtottam és sajnálkozva megöleltem. A karjaim közt sírt továbbra is.
-          Elkaptam tőle valamit…
-          Szentséges ég, Bea! Hogy lehettél ilyen felelőtlen?
-          Én… csak babát akartam…
Percekig tartott, mire megvigasztaltam annyira, hogy folytassuk utunkat az orvoshoz. A bejáratnál jutott eszembe valami, rögtön meg is kérdeztem.
-          Bea! Voltatok együtt a férjeddel azóta?
-          Nem, mióta azt mondtam neki, hogy terhes vagyok, nem voltam vele.
Nyugodtan bólintottam és betessékeltem Beát a rendelőbe. A váróban helyet foglaltunk, rövidesen szólították Beát. Félve, elkeseredve lépett be az orvoshoz. Bátorítóan mosolyogtam rá. Elég sokáig volt bent. Amíg vártam rá, körülbelül háromszor csörgött a telefonom. Mindannyiszor Kristóf keresett. Nem vettem fel. Mikor Bea kijött a rendelőből, a szemei vörösek voltak a sírástól, de hálálkodva fogott kezet az orvossal, aki kikísérte őt. Valóban elkapott egy nemi betegséget, ezt most kezeli is az orvos, és Bea terméketlenségét is kivizsgálja. Kezdetnek elküldte őt laborba, különféle vizsgálatokra. Bea nagy reményeket fűzött hozzá. Őszintén hitte, hogy nemsokára teherbe eshet. Az orvos látogatás után éhesek voltunk, legalábbis én nagyon, kértem Beát, üljünk be valahova vacsorázni. Rábólintott. Evés közben kellemesen elcsevegtünk mindenféléről, vacsora után viszont fura téma került szóba. Meglepő volt a konzervatív Beával ilyenről beszélni.
-          És veled mi újság mostanság? Van valaki? – kezdte.
-          Tudod, egészen bonyolult a helyzetem és nem is hiszem, hogy továbbra is a barátodnak tekintenél, ha elmondanám.
-          Ugyan már! Én is mindent elmondtam, és én se vagyok büszke arra, amit tettem.
-          Hát jó! Nekem egy nős férfival volt, van viszonyom.
-          Hogy érted, hogy volt, van?
-          Erre mondtam, hogy bonyolult. Nézd, szakított velem, mert a felesége terhes, de ennek ellenére nem tud elengedni.
-          Hmm. Szerelmesek vagytok?
-          Nem, abszolút nem. A feleségét szereti, minket csupán egy nagyon erős szexuális vágy tart össze.
-          Nagyon erős szexuális vágy? – ismételte elgondolkodva.
-          Igen. – bólintottam.
-          Milyen az? – kérdezte váratlanul.
-          Tessék? – néztem rá meglepődve.
-          Milyen az a nagyon erős szexuális vágy?
A kérdése megdöbbentett. Hirtelen nem is tudtam, mit válaszoljak neki.
-          Az egész azzal kezdődött, hogy véletlenül rám nyitott egy masszázsszalonban, amikor meztelen voltam. Tulajdonképpen ott alakult ki valamiféle vonzalom közöttünk. Aztán ez csak erősödött. Borzalmasan kívántuk egymást, ha egymás közelében voltunk, a szívünk erősen vert, éreztük egymás illatát, bőrét és képtelenség volt nem megérinteni egymást. Aztán megtörtént, aminek meg kellett történnie, bár hónapokig próbáltunk ellenállni egymásnak. És azóta képtelenek vagyunk betelni egymással. A hevességünk, a vérmérsékletünk, a fantáziánk ugyanolyan. Ugyanazok a dolgok izgatnak fel minket és soha nem elég egyetlen kielégülés. Folyamatosan szomjazol rá és szexelnél vele éjjel-nappal.
Bea áhítattal figyelte, ahogy beszéltem.
-          Istenem, de jó lehet, ahogy így elmondod. Szeretnék én is ilyen belevaló, szexi nő lenni, de nekem ez nem megy.
-          Akkor sem, ha tudod, hogy a férjednek erre van szüksége? – tettem fel neki a nagy kérdést.
-          Nem, engem nem tud úgy magával ragadni a hév. Nem tudnak kiesni a gondolatok annyira a fejemből, hogy ne gondolkozzak el mindenfélén.
-          Pedig ettől jó a szex! – mosolyogtam rá.
-          Tudod, hasonló temperamentumod lehet, mint a férjemnek.
-          Biztosan. Bea, nem gondolod, hogy ha egy kicsit szenvedélyesebb lennél, jobban megfognád vele a férjedet, mint egy gyerekkel?
-          De én nem tudok vad lenni.
-          Ó, dehogynem! Csak akarni kell. De ha nem szeretnél vad lenni, biztos van a férjednek valami fantáziája, amit megvalósíthatnál és azzal is örömet okoznál neki.
Bea elgondolkodott.
-          Van. Az édeshármas. De arra meg végképp nem lennék képes.
Felnevettem.
-          Mármint arra nem, hogy lásd a férjed egy másik nővel, vagy arra nem, hogy te megérints egy nőt?
-          Azt hiszem, egyikre sem lennék képes.
Ismét felnevettem. Bea furcsállva nézett rám.
-          Neked volt már ilyen tapasztalatod, ugye?
-          Igazából úgy még nem, hogy még egy nővel és egy férfival lettem volna. Viszont voltam már együtt két férfival és voltam együtt egy nővel.
-          Komolyan mondod? – kérdezte abszolút megdöbbenve.
-          Elítélsz?
-          Nem, egy cseppet sem. – felelte, majd elgondolkodott.
-          Szeretek új dolgokat kipróbálni, igazán felszabadító érzés.
Bea teljesen elbambult. Egy darabig szótlanul figyeltem, majd legyezni kezdtem elhomályosult tekintete előtt. Megrázta a fejét, majd rám nézett, de úgy, mint aki most tért vissza egy űrutazásról. Kérdőn néztem rá.
-          Szerinted egy édeshármassal kiengesztelhetném, miután megmondom neki, hogy mégsem vagyok terhes?
-          Bea… ezek azért nem egészen ugyanolyan dolgok. Én nem hinném, hogy a férjed elfelejtené neked azt, hogy hazudtál.
-          Igazad van.
Újra elgondolkodott. Pár perc múlva pedig meglepő kéréssel fordult hozzám.
-          Megcsókolnál?
Éppen az ásványvizem utolsó kortyait próbáltam lenyelni, de a kérés hallatán félrenyeltem. Prüszkölni kezdtem és köhögni, majd nagy nehezen úrrá lettem a meglepetésen és visszakérdeztem.
-          Hogy micsoda?
-          Megcsókolnál? – nézett rám Bea angyali ábrázattal.
-          Ezt most komolyan gondolod?
-          Igen, azt hiszem. – látva az arcomat, magyarázni kezdett. – Csak szeretném megtudni, egyáltalán képes lennék e ilyenre.
-          Bea, attól, hogy én megcsókollak, még nem fogod tudni, hogy élveznél e egy édeshármast. Akarnod kell. Kívánnod kell azt a nőt. Is!
-          Kérlek. Mástól nem kérhetek ilyet.
Egy pillanatra én is elgondolkodtam.
-          Bea, gondolkodj el ezen, jó? Aludj rá párat.
-          Rendben. – bólintott, majd másra terelte a szót. – Két hét múlva lesznek meg az eredményeim, eljössz velem majd értük?
-          Persze, ha tudok. Majd hívj fel.
-          Rendben. Köszi.

Bea kérésén elmélázva ültem a buszon és hazafelé tartottam. A buszmegállótól sietősen tettem meg az utat a lakásig, mert már késő volt és hűvösre fordult az idő. Fázósan fontam össze a karjaimat a testem körül. A parkoló előtt elhaladva megrökönyödésemre Kristóf autóját pillantottam meg. Ez nem lehet igaz! Mit keres itt? A volánnál ült és engem nézett. Nem álltam meg, határozott lépésekkel tartottam a lakás irányába. Felmentem és már a lakásba is beléptem, de Kristóf nem követett. Minek jött ide? Nem fért a fejembe. Megráztam a fejem és megvontam a vállamat, mit foglalkozok vele? Biztos, ráér, talán a felesége nincsen otthon… Nem érdekel. Levettem a ruháimat és a fürdőbe mentem. Beálltam a zuhany alá és órák óta először engedélyeztem a testemnek, hogy újra érezzen. És akkor zsibbadva, bizseregve, elgyötörten jutott eszébe a kielégítetlensége. Az ujjaim izgatottan szaladtak végig a cicijeimen. Felsóhajtva zártam el a vizet és léptem ki a kádból. Éppen hogy megtörölköztem, kopogást hallottam az ajtóm felől. Magam köré tekertem a törölközőmet és kiléptem a fürdőből. Az ajtóhoz szökkenve, kinéztem a kukucs lyukon. Mit mondjak? Abszolút nem lepődtem meg. Valahol sejtettem, hogy Kristóf áll az ajtó előtt. Amin inkább meglepődtem, hogy gondolkodás nélkül nyitottam ajtót neki. Kristóf viszont nem számított arra, hogy majdhogynem meztelenül nyitok neki ajtót, a szavak a torkán akadtak, megbűvölve nézett rajtam végig. Szótlanul fordultam sarkon és hagytam nyitva az ajtót neki. A konyhába mentem és öntöttem magamnak egy pohár vizet. Hallottam, hogy Kristóf becsukta az ajtót és utánam jött a konyhába. Néhány lépésnyire tőlem állt meg és eltűnődve nézte, ahogy jégkockát teszek az ásványvizembe.
-          Miért jöttél? – kérdeztem tőle, mielőtt kortyoltam volna a jeges vízből.
-          Hívtalak. – válaszolta röviden.
-          Tudom, de nem tudtam felvenni. És nem is akartam. – vallottam be őszintén.
Felé fordultam, majd felültem a bárszékre. A lábaimat keresztbe téve kellemes látványt nyújtott a törölköző alól kivillanó combom. Kristóf láthatóan nyelt egyet. Megittam a vizet és a pultra tettem a poharam, majd Kristóf szemébe nézve vártam, hogy megszólaljon. De nem szólalt, csak nézett. Szótlanul teltek a percek, csak a tekintetünk vált egyre érthetőbbé a másik számára. Olvastunk belőle. Kielégítetlenséget, izgalmat, vágyat. Semmiképp sem holmi könyörgő, szükségem van rád vágyat, hanem igazi, tüzes, pusztító vágyat. Megpillantottam Kristóf szemében azt a különös, fölényes sötét csillogást, ahogy rám villant a tekintete. Megborzongtam és tetőtől-talpig belebizseregtem az érzésbe. Kristóf a nyakkendőjéhez nyúlt és meglazította. Felém lépett. Öntudatlanul is széttártam a térdeimet. Kristóf megállt a térdeim között és tenyereit a combomra fektette. Lélegzetvisszafojtva vártam a következő mozdulatát. Közel hajolt az arcomhoz, forró lehelete megcsiklandozta a homlokom. Lassan ráemeltem a tekintetem, az ajkaink egy vonalba kerültek. Enyhén szétnyíló ajkaim a csókjára szomjaztak, és Kristóf vágyódva harapott beléjük.
-          Nem fogok neked könyörögni. – szólalt meg halkan és egyik ujját végighúzva a dekoltázsomon, beleakasztotta a törölközőbe. – Meg akarlak dugni és te hagyod nekem. – suttogta tovább, majd egyetlen mozdulattal lerántotta rólam a törölközőt.
Felnyögtem, a mozdulattól és a szavaktól is. Elképesztően izgatóan hatottak rám. Újra beleharapott az ajkaimba. Sóhajtozva érintettem meg az ingjét és kezdtem el kigombolni, miközben válaszra akartam méltatni.
-          És ha nem hagyom?
Kristóf a szemembe nézett, majd picit megemelve a tekintetét észrevette a pulton mögöttem a jégkocka tartót, amit elfelejtettem visszatenni a hűtőbe. Felé nyúlt és kivett belőle egy kockát. A szememmel követtem Kristóf kezét és már előre felszisszentem. A hűs kockát előbb az ajkamhoz érintette, majd lassan húzta végig a nyakamon át a mellkasomig. Akkor a félig elolvadt kockához tett egy újabbat és a mellbimbómat közéjük szorította. Felnyögve megremegtem. Lágyan cirógatta a hidegtől kemény csúcsot. Finoman dőltem hátra, míg Kristóf újabb egész kockával pótolta az elolvadtat és már a másik mellbimbómat izgatta vele. Elképesztő felindultságot láttam a szemében. Forró lehelete még inkább olvasztotta a jeget. Vágyódva figyelte a kéjtől hullámzó testemet. Az újabb kockát a melleim közül indította, én pedig zihálva figyeltem a jégkocka utolsó útját. A hasamon haladt, át a köldököm, le a szeméremdombomra és onnan jeges cseppekként gurult a duzzadt szeméremajkakra. A hidegtől borzongás járta át a testemet, Kristóf végignyalta az ajkaimat és mielőtt lecsapott volna rájuk, zihálva fejezte be mondandóját.
-          Nem kérek engedélyt, csak elveszem, ami kell.
Felsóhajtottam és a szánk egymásba forrt. Sietősen kezdtem tépni Kristófról a nadrágját. A kezeimmel hirtelen mindenhol érinteni akartam őt. Simogatni, fogni, belemarkolni. Kristóf erősen szorította magához a testemet. Tényleg mellőzött minden gyengédséget, követelődző, határozott, ellentmondást nem tűrő volt. Szexin vad. Imádtam. És hogy őszinte legyek eszem ágában nem volt tiltakozni vagy nem hagyni, hogy megdugjon. Minden ilyesfajta gondolat hirtelen távolesett tőlem, mikor megállt előttem és rám villantotta sötétkéken csillogó szemét. A testem bizsergett, leginkább a puncim. Éreztem, hogy a duzzadt ajkak még több vérrel telítődnek meg és éreztem közülük folyni a nedvességet. Beleborzongtam minden egyes nyelvcsatába és vágyódva követeltem az újabb és újabb fordulókat. Kristóf felemelt és az ágyig meg sem állt velem. Hanyatt fektetett rajta, ő pedig fölém magasodott. Csípőjét a combjaim közé engedte és megelégedéssel az arcán hagyta, hogy a bokáimmal átkulcsoljam a derekát. Végigcsókolta az államat, a nyakamat, a mellkasomat és a mellbimbóimnál kötött ki. Nyelve forró cirógatásba kezdett és az amúgy is kőkeményre meredt kis bimbók sürgető vággyal merültek el a férfiajkak szorításában. A kéj pedig csak még inkább megemeltette, vonaglásra késztette a felsőtestemet. Kristóf ajkai nyalva-falva haladtak még lejjebb, nyelve végigfutott a puncimon. A testem egy pillanatra ívbe feszült, majd visszahullva az ágyra, megremegett. Az ujjaim a combomba martak, és ha lehetett, még szélesebb terpeszbe húztam őket. Pillanatok kellettek csak és Kristóf nyelve szinte már túlfeszítette bennem a húrt, fuldokolva követeltem izgalomtól lucskos puncim számára a kielégülést messiásként elhozó duzzadt, szikla férfiasságot. Kristóf lihegve, zihálva, fuldokolva, de élvezettel nézte a vonagló női testet, mígnem feltérdelve, a combjaim alá nyúlva felemelte a csípőmet és a farkára nem húzott. Az átélt kéjtől felsikítottam, Kristóf pedig ütemes gyorsasággal és pontos mélységgel mozgatta előre-hátra forró ágyékát. Ajkait beharapva, megbabonázva nézte a telt keblek lökések által diktált táncát. Én csak kapaszkodni bírtam Kristóf térdében és élvezni, élvezni és élvezni. Percek teltek csak el, de soha ennél kéjesebb perceket nem éltem még meg, Kristóf szorítása nem engedett, satuként tartotta a csípőmet pontosan az ágyékával egyvonalban és olyan erővel dugta a lyukamat, hogy az zsibbadva, vibrálva olvadt bele a térbe és időbe, robbant millió és millió apró cafatra. Orgazmusom hangjai földöntúli gyönyört hirdettek, miközben Kristóf erőteljes lökései kicsalták az ondót a farkából. Remegve lövellte belém. Élvezettel, immáron halkan nyöszörögve, széles mosollyal az ajkamon engedtem vissza az ágyra a csípőmet, ezzel mintegy magamra fektetve Kristófot is. Átöleltem reszkető testét. Tudtam, hogy nem volt helyes, hogy nem szabadott volna, de kellett. Létszükséglet volt. Az irodai félbeszakított szex megviselt, kellett a befejezés. Hagytam, hogy Kristóf óvatosan legördüljön a testemről és mellém feküdjön. Hangosan zihálva feküdtem, képtelen voltam bármilyen apró mozdulatra is, kivéve a szemem lecsukását. A füleim zúgtak, a szívem őrülten dobogott. A külvilág lassan szűnt meg létezni és én észrevétlenül szenderültem álomba.


Folytatás pár nap múlva! Köszönöm, ha eddig olvastad a történetet, ha tetszett vagy bármilyen észrevételed van, kérlek írj megjegyzést.

6 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Ez Az én és a főnököm valami nagyon eltalált. Először nem tetszett ez a kavarás, h nős, de aztán magával sodort a történet :)
    A nyelvezet meg a stílus nekem ritkamód tetszik (egyébként elvből nem olvasok el semmit, amiben magyar nevek vannak, valamiért idegesít), a szexjeletek irodalmibb leírása nálam nagyon bejövős, és olyan pont jól van keretbe foglalva, nem kell áttekernem semmit.
    Ó, és külön jó pont, h nincs benne seggbekuki (még), szerintem nem kell azt elsietni.

    Várom a folytatást ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, kedves rizstészta! :) Jólestek a szavaid! Igyekszem sietni a folytatással.

      Törlés
  3. Tegnap tök véletlenül bukkantam a történetre, a történetes oldalon, onnan pedig ide hívott a link. Megörültem, hogy nem csak 4 rész van. :) Most jutottam a végére, várom a folytatást!

    Azért olvastam extra izgatottan, mert férjemmel való kapcsolatom valahogy úgy indult, mint Szofi és Kristófé, csak annyi volt a különbség, hogy nem voltunk munkatársak, így kevésbé volt intenzív... nem tudom, hogy fogod befejezni, mi 4 évig voltunk szeretők, most házasok és büszke szülők vagyunk. Amikor azt részletezed, hogyan vonzódnak egymáshoz a főhőseid, annyira találva érzem magam. Tegnap nem bírtam magammal, kirángattam férjemet a munka elől és megerőszakoltam. :)

    Köszi hogy megosztod az írást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy elolvastad, és örülök, hogy felizgatott. :)

      Törlés
  4. Szia. Én is a történetea oldalon találtam rá a történetre 2-3 napja. Egyszerűen imádom!!! Ha befejeztem Szofiékat, tuti el fogom olvasni a többit is! Így tovább :-) :-) :-)

    VálaszTörlés