Keress a Facebookon is (Szalkó Norina) és jelölj ismerősnek vagy kövesd a Szalkó Norina szerzői oldalt!

2017. július 17., hétfő

Tizenötödik

Amikor másnap reggel megszólalt az ébresztő, zsibbadt testtel próbáltam a telefonért nyúlni. Résnyire nyitott szemmel csak rácsaptam a kijelzőre, majd visszahullottam a puha ágy hívogató melegségébe. Körülbelül pár másodperc múlva eszméltem rá arra, hogy Tamásnak itt kéne feküdnie mellettem. Azonnal felültem és körülnéztem. Akkor megéreztem a frissen lefőtt kávé illatát. Kiszálltam az ágyból és magamra húztam a trikómat. Álmatagon kilépkedtem a hálóból. Tamás kedves mosollyal várt rám a konyhában két csésze kávé társaságában.

2017. július 13., csütörtök

Tizennegyedik

Vasárnap este egyedül ültem le vacsorázni. Rendhagyóan a kanapéra telepedtem a tányérommal, miközben a tévét néztem. Eszembe jutott az elmúlt nap és mosolyra fakadtam. Délelőtt sokáig aludtunk a viszonylag hosszú éjszaka után és az egész napot házon kívül töltöttük. Sétáltunk a Városligetben, ebédeltünk egy étteremben, leültünk a kis tóhoz és beszélgettünk és nevettünk. Sokat. Nem tűntünk szerelmespárnak, nem fogtuk egymás kezét és nem csókolóztunk önfeledten, de sokat mosolyogtunk egymásra. Egyetlen szó erejéig sem került szóba az előző nap vagy az éjszaka, a kétségeink és az érzéseink. Egy darabig vártam, hogy Tamás felhozakodjon a témával és ezt nem jó értelemben mondom, mert féltem belebonyolódni egy újabb elemző beszélgetésbe, de Tamás nem kérdezett, nem említett semmit. Késő délután, inkább már estefelé járt az idő, amikor hazakísért. Néhány lakásban töltött perc után azonban elbúcsúzott.
– Muszáj itt hagynom téged most.
– Értem.
– Holnap látjuk egymást – mondta, miközben megölelt és megpuszilta a halántékom.
– Igen. Jó éjt! – kísértem ki az ajtóhoz. Nem mondta ugyan, de tudtam, hogy most hazamegy a feleségéhez. Most volt az első alkalom, amikor ez eszembe jutott a búcsúzásunkkor és nem volt ínyemre. Eddig is tudtam, hogy amikor tőlem elmegy, akkor hazamegy, de eddig nem volt ez érdekes számomra, mert… nem tudom, miért. Most bosszantott, rosszul esett, fájt arra gondolnom, hogy Judit esetleg újra próbálkozik és elcsábítja.
– Aludj jól! – mosolygott rám az ajtóból, majd eltűnt a lépcsőfordulóban.
Amíg vacsorát készítettem magamnak és elfogyasztottam, igyekeztem nem gondolni arra a tényre, hogy nős, bár válófélben van, de a felesége a visszahódítására törekszik. Bevallom, hatalmas erőfeszítésembe került. Evés után fáradtnak éreztem magam és úgy döntöttem, inkább fürdéshez és alváshoz készülök, talán hamar elnyom majd az álom. Szerencsémre így is lett.

2017. július 9., vasárnap

Vágykeltők - Utolsó dupla rész

Az első, ami átfurakodott a révületem eszméletlenségén, hangfoszlányok voltak. Pontosabban zene, régi, ósdi… recsegett. Amikor már tisztulni kezdett a tudatom, egy francia sanzont ismertem fel benne. Összehúztam a szemöldökömet, ahogy a fejem belesajdult az első mozdulatomba. Óvatosan próbáltam kinyitni a szemem, de nem sikerült, erős fény vakított. A kezemmel eltakartam a szemeimet és megpróbáltam ülésbe húzni magamat. Hunyorogva kényszerítettem a pilláimat a kinyílásra. Pislogva néztem körül. A francia hangok egyre inkább sértették a fülemet. Mintha hangosabbak lettek volna. Sikerült felülnöm.
Egy ágyon voltam. Rózsaszínű ágytakaró gyűrődött be a testem alá. Még mindig a fekete babydoll volt rajtam, de a bilincsek már nem voltak a csuklómon és a selyemkendőmet sem láttam sehol. Lassan körbenéztem. Egy szobában voltam, amit éles fény világított meg. A berendezés és a dekoráció vintage stílusú volt. Halvány rózsaszín és halványzöld volt minden. Az ágyon kívül egy fotel, egy szekrény és egy könyvespolc alkotta a berendezést. Lecsúsztam az ágyról. A talpam vastag, puha szőnyegre ért. Úgy láttam, az egész padlót beborította a fehér szőnyeg. Hol a fenében lehetek? A szoba falait nem láttam, mintha a fényen túlra estek volna. Ijesztő volt és ettől a rinyáló sanzontól még inkább. Pedig alapjáraton semmi bajom nincs ezzel a zenével, de most annyira kísérteties volt, rossz érzésem volt tőle.

2017. május 30., kedd

M E G J E L E N T!!!

Mától rendelhető az Én és a főnököm című regényem! ❤❤❤❤❤

A könyvet az alábbi linkre kattintva rendelhetitek meg!

http://undergroundbolt.hu/en-es-a-fonokom


Én nagyon boldog vagyok és remélem ti is azok lesztek, ha olvassátok. Hű maradtam magamhoz és a sztorihoz, de rengeteg új jelenet van benne, így annak is érdemes elolvasni, aki még emlékszik az évekkel ezelőtt posztolt részekre. ❤☺

Puszi mindenkinek: Sznorina

2017. május 8., hétfő

Tizenharmadik

Másnap későn ébredtünk. Kényelmesen megreggeliztünk, kávéztunk, majd én lezuhanyoztam, amíg Tamás lebonyolított egy telefonhívást, aztán ő is lezuhanyozott. El kezdtem rendbe tenni a konyhát. 
Tamás felhúzta a farmerjét, akkor újra csörgött a telefonja. Kicsit furdalta az oldalamat a kíváncsiság, ki keresheti ennyire, de féltem a választól. Valószínűleg Judit. Tamás ki is ment az erkélyre. Ekkor már biztos voltam benne, hogy a felesége hívta, máskülönben nem menne ki telefonálni a kissé szeles időben a teraszra, csak ha nem akarja, hogy halljam. Bementem a hálóba és megágyaztam. Éppen a díszpárnákat rendezgettem, amikor meghallottam a bejárati ajtó nyílását, majd beszédfoszlányokat.

❤ H A M A R O S A N ❤


2017. április 10., hétfő

Tizenkettedik

Másnap reggel a legmélyebb álmomból keltett a mobilom ébresztője. Kótyagosan, dünnyögve mozgolódtam. Még csukott szemmel tapogatóztam a telefon után, amikor végre elértem, rácsaptam a kijelzőre. Nyújtózkodni kezdtem, ám bármerre is nyújtogattam elpilledt végtagjaimat, azok semerre sem ütköztek férfitestnek. Kinyitottam a szememet és körbenéztem. Tamás nem feküdt mellettem. Felültem. Nem volt a hálóban sem. Kiszálltam az ágyból és kisétáltam a nappaliba. Ott sem volt. A fürdőbe mentem. Ott se. És még valami. Sem a fogkeféje, sem a tusfürdője nem volt ott. Nem értettem. Homlokráncolva leültem a vécére, aztán beszálltam a zuhanyba. Tus után fürdőköpenybe burkolva kiléptem a konyhába és egy mosolygós arcos cetlit kerestem a pulton, de az sem volt ott, csak a lakásom pótkulcsa. Most már semmit sem értettem. Hova tűnt? Miért vitt el mindent? És miért hagyta itt a kulcsot? Gyorsan felöltöztem és elkészültem, majd elindultam dolgozni.