Keress a Facebookon is (Szalkó Norina) és jelölj ismerősnek vagy kövesd a Szalkó Norina szerzői oldalt!


MEGJELENT AZ ÉN ÉS A FŐNÖKÖM CÍMŰ KÖNYVEM! AZ ALÁBBI LINKRE KATTINTVA TUDOD MEGRENDELNI:

http://undergroundbolt.hu/en-es-a-fonokom

2017. szeptember 6., szerda

A szex és én - Huszonötödik

– Tamás, te a jó büdös francot keresel itt? – kaptam föl hirtelen a takarót, ami a háló bejáratánál volt. Körbetekertem magam vele, Hédi pedig mögém állt.
Tamás kialvatlanul, szemét dörzsölve ült fel a kanapén, majd ledobta magáról a takarót. Szerencsére volt rajta ruha.
– Gondolom, nem emlékeztek semmire. Ti hívtatok fel, hogy jöjjek ide.
– Most szórakozol?

2017. augusztus 30., szerda

Közlemény

Kedvesek, akik érdeklődtek privátban és e-mailben és a csoportban!

Levettem a sztorit (egy időre), mert csalódott vagyok és dühös. Negatív, kemény és bunkó kritikák miatt. Napok óta próbáltam egy poszt formájában válaszolni az elmúlt három-négy rész kritikáira, de mindig töröltem őket, mert nem akartam meddő vitába szállni. Nem akartam mentegetőzni és magyarázkodni sem. Úgy gondoltam, már épp elégszer leírtam, hangoztattam azt, hogy én nem vagyok a szó hagyományos értelmében vett író..., én nem akarok könyveket kiadni, nem akarok ebből megélni.  Én a fantáziáimat írom le, nem történetet. Ezek nem regények, nincsenek úgy felépítve, mint a regények. Ez csak sok szex kis sztorival. Csupán két karakter vonzalma, akiknek van ugyan háttér történetük, de az én fantáziámat színesítik. Ha öt orgazmussal egymás után, akkor úgy, ha hármasban, akkor úgy...

Kérték, hogy írjam át, nem voltam rá hajlandó, mert az én agyam, az én hormonjaim abban a pillanatban attól őrültek meg... Minek írtam még bonyodalmakat? Csak! Mert akkor tudnak a legjobban szexelni, ha dühösek egymásra... És bennem is akkor dolgozik a leginkább az adrenalin.
Először arra gondoltam, átírom az egészet, hogy ne legyen benne alkohol, ne legyen benne hármas, ne legyen benne másik nő, ne legyenek benne segédeszközök, se túl sok szex, se túl sok bonyodalom... de rá kellett jönnöm, akkor mi maradna? Két ember, akik kb. 100 oldal és négy aktus után rájönnek, hogy szeretik egymást és boldogan élnek addig, ameddig. Az nem én vagyok! Az nem sznorinás! Arra ott van a többi szerelmes regény!

Még nem tudom, mit fogok tenni a bloggal, természetesen megírom Liza és Tamás befejezőjét, de utána... amúgy is terveztem egy hosszabb szünetet...
Ígérem, jelentkezem a sztori végével, de most nyugalom kell nekem is, mert jelenleg egy sort nem tudok úgy megírni, hogy ne ugorjanak be a negatív kommentek szavai...


Az egyik kommenttel kapcsolatban: ezek a részek meg voltak írva hetek óta, szóval nem a gyors feltöltések miatt kanyarítottam úgy a sztorit, ahogy.

A mai naptól kezdve csak az írhat kommentet, aki regisztrált felhasználó, de az is csak akkor jelenik meg, ha moderálom. Mielőtt valaki fröcsögne, hogy ja, akkor ne firkáljak tovább semmit, azzal közlöm, ezzel a további háborúskodás megelőzése a célom. Az építő jellegű kritikával semmi bajom, de ha azért kritizálsz, mert a sztori nem az elképzeléseid szerint alakul, nem kell idelátogatni. Akkor olvass mást!

Sznorina





2017. augusztus 28., hétfő

A szex és én - Huszonnegyedik

A fennmaradó időmben még elintéztem pár dolgot, aztán hazamentem és próbáltam nem magam alároskadni és fagylaltba fojtani a bánatomat. Később eszembe jutott, hogy elmehetnék edzeni. Hamar összekaptam magam, írtam Gergőnek egy üzit és már indultam is. Amint megérkeztem, halvány mosoly kíséretében megölelt.
– Látom, hogy semmi szükséged faggatózásra. Nem fogok kérdezni semmit.
– Ezt méltányolom. Köszönöm.
Cserébe viszont olyan keményen megdolgoztatott, hogy azt hittem, ott pusztulok el. Mégis a végén, lihegve ugyan, de köszönetet mondtam neki.

2017. augusztus 23., szerda

A szex és én - Huszonharmadik

Másnap valahogy nyugodtabban ébredtem, mint eddig. Azt nem mondanám, hogy kipihentebben, a szombat éjszaka nyomait még éreztem magamon. Minden tekintetben, ezért is volt a nyugodtság. Éjszaka gondolkodtam egy kicsit ezen az egészen, nagyjából addigra be is ugrott minden a hármasban töltött órákról. Összességében nem bántam meg. Természetesen ennek eldöntéséhez tudnom kell Tamás véleményét is, de én különleges élménnyel gazdagodtam, ami mindig is izgatta a fantáziámat, és ehhez most a legjobb partnereket kaptam. Tamással szeretkeztünk a végén, ezt kár lenne letagadni, és amiket mondtunk, az is mind igaz volt, attól függetlenül, hogy a nagy hév mondatta ki velünk. Viszont ha Tamás békülni szeretett volna, akkor nem tűnt volna el reggel szó nélkül. A szívem mélyén még haragudtam rá. Reggel azonban, amikor felkeltem, azt gondoltam, hajlok a békülés felé, de nem fogok azonnal a karjaiba zuhanni.

2017. augusztus 21., hétfő

A szex és én - Huszonkettedik

A hétvégét otthon töltöttem volna egyedül, ám szombat délután Szilvi, Hédi, Zsanett és Adél beállítottak hozzám.
– Hát ti mit kerestek itt? – kérdeztem döbbenten tőlük az ajtóban.
– Gondoltuk, felvidítunk kicsit.
– Beszélgetünk, vagy csak hallgatunk téged, amit szeretnél.
– Rendelhetünk pizzát.
– És hoztunk egy üveg rozét! – mutatta fel Hédi.

2017. augusztus 20., vasárnap

A szex és én - Huszonegyedik

Azt hittem, a teszttel leszereltem Tamást, de pénteken délben, amikor a kifőzdében tanúja volt egy szédülésemnek és aztán meglátta, hogy a tálcámon alig van étel, megkeresett az irodámban. Éppen Norbihoz készültem, amikor betoppant. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy Szilvi felállt az asztalától és minket nézett.
– Miben segíthetek? – kérdeztem oda sem figyelve.
– Szeretném, ha elmennél orvoshoz.
– Negatív a teszt, mi kell még neked?
– Csak biztos akarok lenni benne, hogy…
– Nem vagyok terhes.
– A rosszulléteid nem ezt igazolják.
– Semmi közöd a rosszulléteimhez, nagylány vagyok, megoldom magam – vágtam a szemébe, majd otthagytam.

2017. augusztus 19., szombat

A szex és én - Huszadik

Másnap reggel együtt kávéztunk, mielőtt elindultunk volna a céghez.
– Mi a tervünk estére? – kérdeztem.
– Nekem ki kell mennem a házamhoz. Szükségem van néhány dologra.
– Rendben, akkor majd itthon várlak.
Aznap rettenetesen belemerültem a munkába, ezer dolog szakadt a nyakamba, és alig végeztem vele a munkaidőm végezetéig. Sőt! Jócskán túlórába hajlottam már, amikor egyszer csak kinézve az ablakon megláttam, hogy odakint koromsötét van.
– Basszus!