Keress a Facebookon is (Szalkó Norina) és jelölj ismerősnek!

2017. január 18., szerda

Tizedik

Másnap reggel borzalmas időre ébredtem. Éjszaka lehűlt a levegő. Az ágyból kikelve szürke égbolt és szemerkélő eső fogadott. Csalódott sóhajjal húztam el a számat, majd bekapcsoltam a kávéfőzőt. És hol marad az indián nyár? Rendben, hogy már szeptember eleje van, de azért az időjárás még maradhatott volna kicsit nyárias. Szomorkodva készítettem reggelit. A délelőtt folyamán mostam és takarítottam, majd átnéztem a szekrényemet. Megállapítottam, hogy az irodavezetői ruhatáramból hiányoznak az őszi-téli darabok. Na, mégis csak találtam valami pozitívumot! Így el lehet menni vásárolni. Ebédre csak egy kis levest készítettem magamnak, de az most nagyon jól esett a forróságával ebben a hűvösben. Mivel még mindig esett az eső, próbáltam ehhez hűen öltözni. Farmert vettem fel és egy fekete hosszú ujjú felsőt, sötétlila kapucnis mellénnyel és fekete gumicsizmával, amin apró masni volt hátul. Előkaptam az esernyőmet és elindultam a bevásárlóközpontba. Ahogy a metróban utazva magam elé bambultam, egyszer csak azt vettem észre, hogy félmosolyra húzódik a szám és a gondolataim Tamás körül járnak. Megint csak rá kellett döbbennem, hogy csupa olyan dolog történik velem, amikben korábban nem volt részem. Nem szoktam férfiakon mosolyogva bambulni... Márpedig ha Tamás eszembe jutott, mindig jó érzés töltött el. Megmagyarázhatatlan, de jó. Nem tudnám ennél jobban leírni. És nem is akarom. Nem is értettem, miért foglalkozom vele már megint, nem akarok folyton azon agyalni, miért jár már megint ő a fejemben. Csak szex! – figyelmezettem magamat.

2016. december 22., csütörtök

Kilencedik

Másnap reggel elég nehezen ébredtem. Nem jól. Alig bírtam összeszedni magam és elindulni, dolgozni. Az irodában sem lett jobb kedvem. Durcás voltam és szótlan. A lányok szerencsére hamar észrevették és békén is hagytak. Szilvi meg is jegyezte, hogy látja, bal lábbal keltem. A lényeg, hogy apró-cseprő dolgokkal nem zavartak és én most ezért rendkívül hálás voltam.
Dél körül Adél hívott, hogy a főnöke látni szeretne. Tudtam, hogy miért szeretne látni, én viszont nem akartam most se látni, se beszélni vele, ezért azt mondtam Adélnak, hogy most nagyon nem alkalmas, gond van és azt meg kell oldanom. Persze, én naiv, gondolhattam volna, hogy Adél visszamondja ezt Tamásnak. Nem tellett el öt perc azóta, hogy letettem a telefont, Tamás már meg is jelent az irodámban. Amikor a kopogására felfigyeltem és észrevettem, alig észrevehetően megrándult a szám.
- Mi a probléma? – kérdezte, miközben helyet foglalt az asztalom előtti széken.
- Nagyon jól tudod, hogy semmi, mint ahogy én is tudom, miért hívattál. – feleltem neki kicsit hűvösebb hangnemben, mint azt szerettem volna.
- Nem szexelni, beszélni akartam veled.
- Nekem most egyikhez sincs kedvem.
- Liza, ne már! Csak őszinte voltam.
- Talán túlságosan is.
- Jó. – állt föl a székéből. – Majd beszélünk. – Azzal kiment.
Nem tudom, miért voltam ilyen pokróc vele, de nem akartam látni. Nem volt jó a közelében. Átlátszónak éreztem magam.

2016. november 20., vasárnap

KÖZLEMÉNY

Kedves olvasóim!

Aki a kezdetektől velem van, az tudja, hogy az Én és a főnököm első öt vagy hat részét a tortenetek.hu-ra töltöttem fel anno, de mivel ott nagyon lassan őröltek a feltöltés kerekei, és nem akartam eltűnni a sok történet között, létrehoztam a blogomat, amire aztán posztoltam a további összes történetemet is. 

És 2012. augusztus óta csak és kizárólag ezen vagyis a saját blogomon tettem meg ezt! 

Hangsúlyozom, sehol máshol!

2016. november 17., csütörtök

Nyolcadik

A mobilom csörgésére ébredtem. Az ébresztő jelzett. Fölöttébb kótyagosan próbáltam kinyitni a szemem és emelgetni a fejem, de el kellett telnie jó néhány másodpercnek, mire sikerrel jártam. A csipogó telefon után nyúltam és elhúztam a kijelzőjén az ujjamat. Nyújtózkodva fordultam Tamás felé. Illetve csak a helye felé. Ő nem volt az ágyban. Első percben körülnéztem a szobában, majd megpillantottam egy aprócska cetlit a párnán. Semmi nem volt rajta, csak két pont és egy fél kör. Egy mosolygós arcocska. Az én szám is mosolyra húzódott. Felkeltem és a fürdőbe mentem. Vidáman készülődni kezdtem, siettem a munkába. Mikor beértem, Zsanett követett az irodába.

2016. október 20., csütörtök

Hetedik

Alig vártam, hogy vége legyen a hétvégének és kezdődjön a munkahét. Nagyon kíváncsi voltam, hogy Tamás hogyan viszonyul hozzám. Bíztam benne, hogy sokkal jobban fogja kezelni kettőnk titkos viszonyát, mint eddig.
Hétfőn reggel mosolygósan álltam a tükör előtt. Aznap valahogy egy másik nő nézett vissza rám. Piros egyrészes szoknyáját elöl szintén piros gombok tartották össze. Egyenesre vasalt haja jóval a mellkasa alá ért. Nude magas sarkúja és táskája különleges keretet adtak megjelenésének. Minél tovább néztem a tükörképemet, annál inkább mosolyra húzódott a szám. A tökéletes péntek éjjel látszik rajtam!

2016. október 10., hétfő

Csapda

Dávid félénken nézett a lányra, rádöbbent, hogy kimondta a bűvös szót. Először kicsit elkeseredett, nem ilyen körülmények között akart szerelmet vallani. Most viszont már, ha így alakult...
Kicsit közelebb ülve Nórához, lágyan megérintette az arcát.
- Hogy szerelmes vagyok beléd... – suttogta.
A lány csak nézett rá, szemeiben egyszerre tükröződött meghatottság, öröm és szomorúság.
- Miért teszed ezt velem? – kérdezte elhalóan.
- Higgy nekem, én nem csaltalak meg, komolyan gondolom veled. – bizonygatta Dávid, miközben közelebb húzódott Nórához.

2016. szeptember 7., szerda

Hatodik

Hétfőn reggel kicsit elgyötörten álltam a szekrényem előtt. Egyik kezemmel a kávésbögrémet markoltam, a másikkal a görcsölő hasamat simogattam. Hülye görcsök és hülye menses! A szememmel kutattam a megfelelő ruha után mára. Fekete szivarnadrágot választottam és egy törtfehér alapon fekete pettyes fodros ujjú inget, nyakán megkötővel. Kihörpintettem a kávémat, aztán készülődni kezdtem. Már talpig ruhában és sminkben, oldalra tűzött hajjal és táskákkal a kezemben egy utolsó pillantást vetettem magamra az előszoba tükrében, miközben belebújtam a fekete magas sarkú cipőmbe. Egy másodpercre elgondolkodtam. Nagyon vártam már, hogy összefussunk ma Tamással a cégnél. Kíváncsi voltam, hogyan fog viszonyulni hozzám. Miután nálam töltötte a fél péntek éjszakát és végre óvszer nélkül szexeltünk, elaludtunk. Én csak szombat reggel ébredtem fel, és amikor körülnéztem, Tamást nem láttam sehol. Az éjszaka közepén lelépett. Nem hagyott egy üzenetet sem, semmit. Kicsit le voltam törve, mert azt hittem, legalább megbeszélhetjük, milyen fantasztikus volt együtt, de majd talán ma. Még most így hétfőn reggel is beleborzongok az élménybe, ha csak visszagondolok rá.