Keress a Facebookon is (Szalkó Norina) és jelölj ismerősnek!

2017. május 8., hétfő

Tizenharmadik

Másnap későn ébredtünk. Kényelmesen megreggeliztünk, kávéztunk, majd én lezuhanyoztam, amíg Tamás lebonyolított egy telefonhívást, aztán ő is lezuhanyozott. El kezdtem rendbe tenni a konyhát. 
Tamás felhúzta a farmerjét, akkor újra csörgött a telefonja. Kicsit furdalta az oldalamat a kíváncsiság, ki keresheti ennyire, de féltem a választól. Valószínűleg Judit. Tamás ki is ment az erkélyre. Ekkor már biztos voltam benne, hogy a felesége hívta, máskülönben nem menne ki telefonálni a kissé szeles időben a teraszra, csak ha nem akarja, hogy halljam. Bementem a hálóba és megágyaztam. Éppen a díszpárnákat rendezgettem, amikor meghallottam a bejárati ajtó nyílását, majd beszédfoszlányokat.

❤ H A M A R O S A N ❤


2017. április 10., hétfő

Tizenkettedik

Másnap reggel a legmélyebb álmomból keltett a mobilom ébresztője. Kótyagosan, dünnyögve mozgolódtam. Még csukott szemmel tapogatóztam a telefon után, amikor végre elértem, rácsaptam a kijelzőre. Nyújtózkodni kezdtem, ám bármerre is nyújtogattam elpilledt végtagjaimat, azok semerre sem ütköztek férfitestnek. Kinyitottam a szememet és körbenéztem. Tamás nem feküdt mellettem. Felültem. Nem volt a hálóban sem. Kiszálltam az ágyból és kisétáltam a nappaliba. Ott sem volt. A fürdőbe mentem. Ott se. És még valami. Sem a fogkeféje, sem a tusfürdője nem volt ott. Nem értettem. Homlokráncolva leültem a vécére, aztán beszálltam a zuhanyba. Tus után fürdőköpenybe burkolva kiléptem a konyhába és egy mosolygós arcos cetlit kerestem a pulton, de az sem volt ott, csak a lakásom pótkulcsa. Most már semmit sem értettem. Hova tűnt? Miért vitt el mindent? És miért hagyta itt a kulcsot? Gyorsan felöltöztem és elkészültem, majd elindultam dolgozni.

2017. március 6., hétfő

Tizenegyedik

Másnap valamiért egész korán kipattant már a szemem. Nem is volt szükség ébresztőre. Ki is kapcsoltam, amikor kikeltem az ágyból. Kávét főztem és a pulthoz ültem vele. Az ott heverő karikagyűrűre néztem. Hosszan szemeztem vele, amíg kortyolgattam a bögréből.  Furcsa volt, hogy Tamás nem jött el érte. Lehet, észre sem vette, hogy eltűnt? Vagy úgy gondolta, majd a cégnél megkérdezi, nálam van e? Mindegy, a táskámba teszem, elviszem magammal. 

2017. január 18., szerda

Tizedik

Másnap reggel borzalmas időre ébredtem. Éjszaka lehűlt a levegő. Az ágyból kikelve szürke égbolt és szemerkélő eső fogadott. Csalódott sóhajjal húztam el a számat, majd bekapcsoltam a kávéfőzőt. És hol marad az indián nyár? Rendben, hogy már szeptember eleje van, de azért az időjárás még maradhatott volna kicsit nyárias. Szomorkodva készítettem reggelit. A délelőtt folyamán mostam és takarítottam, majd átnéztem a szekrényemet. Megállapítottam, hogy az irodavezetői ruhatáramból hiányoznak az őszi-téli darabok. Na, mégis csak találtam valami pozitívumot! Így el lehet menni vásárolni. Ebédre csak egy kis levest készítettem magamnak, de az most nagyon jól esett a forróságával ebben a hűvösben. Mivel még mindig esett az eső, próbáltam ehhez hűen öltözni. Farmert vettem fel és egy fekete hosszú ujjú felsőt, sötétlila kapucnis mellénnyel és fekete gumicsizmával, amin apró masni volt hátul. Előkaptam az esernyőmet és elindultam a bevásárlóközpontba. Ahogy a metróban utazva magam elé bambultam, egyszer csak azt vettem észre, hogy félmosolyra húzódik a szám és a gondolataim Tamás körül járnak. Megint csak rá kellett döbbennem, hogy csupa olyan dolog történik velem, amikben korábban nem volt részem. Nem szoktam férfiakon mosolyogva bambulni... Márpedig ha Tamás eszembe jutott, mindig jó érzés töltött el. Megmagyarázhatatlan, de jó. Nem tudnám ennél jobban leírni. És nem is akarom. Nem is értettem, miért foglalkozom vele már megint, nem akarok folyton azon agyalni, miért jár már megint ő a fejemben. Csak szex! – figyelmezettem magamat.

2016. december 22., csütörtök

Kilencedik

Másnap reggel elég nehezen ébredtem. Nem jól. Alig bírtam összeszedni magam és elindulni, dolgozni. Az irodában sem lett jobb kedvem. Durcás voltam és szótlan. A lányok szerencsére hamar észrevették és békén is hagytak. Szilvi meg is jegyezte, hogy látja, bal lábbal keltem. A lényeg, hogy apró-cseprő dolgokkal nem zavartak és én most ezért rendkívül hálás voltam.
Dél körül Adél hívott, hogy a főnöke látni szeretne. Tudtam, hogy miért szeretne látni, én viszont nem akartam most se látni, se beszélni vele, ezért azt mondtam Adélnak, hogy most nagyon nem alkalmas, gond van és azt meg kell oldanom. Persze, én naiv, gondolhattam volna, hogy Adél visszamondja ezt Tamásnak. Nem tellett el öt perc azóta, hogy letettem a telefont, Tamás már meg is jelent az irodámban. Amikor a kopogására felfigyeltem és észrevettem, alig észrevehetően megrándult a szám.
- Mi a probléma? – kérdezte, miközben helyet foglalt az asztalom előtti széken.
- Nagyon jól tudod, hogy semmi, mint ahogy én is tudom, miért hívattál. – feleltem neki kicsit hűvösebb hangnemben, mint azt szerettem volna.
- Nem szexelni, beszélni akartam veled.
- Nekem most egyikhez sincs kedvem.
- Liza, ne már! Csak őszinte voltam.
- Talán túlságosan is.
- Jó. – állt föl a székéből. – Majd beszélünk. – Azzal kiment.
Nem tudom, miért voltam ilyen pokróc vele, de nem akartam látni. Nem volt jó a közelében. Átlátszónak éreztem magam.

2016. november 20., vasárnap

KÖZLEMÉNY

Kedves olvasóim!

Aki a kezdetektől velem van, az tudja, hogy az Én és a főnököm első öt vagy hat részét a tortenetek.hu-ra töltöttem fel anno, de mivel ott nagyon lassan őröltek a feltöltés kerekei, és nem akartam eltűnni a sok történet között, létrehoztam a blogomat, amire aztán posztoltam a további összes történetemet is. 

És 2012. augusztus óta csak és kizárólag ezen vagyis a saját blogomon tettem meg ezt! 

Hangsúlyozom, sehol máshol!