Negyedik

Nagyon jólesett Gergővel lenni. Ki tudott belőlem űzni minden feszültséget, végre nem éreztem azt szex után, hogy csak megdugtak. Bár hozzá kellett tennem, a Gergővel átélt orgazmusom körülbelül feleakkora volt, mint Tamással. Később kiültünk az erkélyre és még hosszasan elbeszélgettünk. Gergő faggatózott még Tamásról, de nem akartam beszélni róla. Valamivel éjfél előtt búcsúztunk el.

Hétfőn szerencsére nem találkoztam Tamással, ám a hét többi napján nem voltam ilyen szerencsés. Kezdetnek volt egy tárgyalásunk, majd megtudtam, hogy pénteken együtt kell kimennünk az új partnerhez. Ez egy isten csapása volt! Aztán egy alkalommal összefutottunk a büfében, majd egy másik alkalommal a liftben. Minden egyes találkozásunkkor olyan volt, mint egy jégcsap. Nem szólt hozzám, csak dühösen végigmért. Nagyon bosszantott már. Pénteken ebéd előtt, amikor elindultunk az új ügyfélhez, felettébb ideges voltam. Az autóban sem szólt hozzám egyetlen szót sem. Amikor beléptünk a cég irodájába, rögtön különváltunk. Sajnos, az én feladatom nem volt túl rózsás. A lány, akit be kellett tanítanom, nehéz eset volt, nagyon sokszor kellett neki elmagyarázni és még a nyolcadik alkalom után sem értette teljesen. Hiába csináltuk végig együtt, csinálta ő egyedül az irányításommal, mégis mikor tök egyedül hagytam neki, hibát hibára halmozott. Az irodájukban elképesztő meleg volt, szinte beleragadtam már a ruhámban. Tamás és a lány főnöke egy ideje már mögöttünk álltak. A sokadik kudarc után próbáltam mélyeket lélegezni. Ötletem sem volt, most mit csináljak. Hát hányadjára magyarázzam el neki!

 Váratlanul megszólalt a főnök.

- Kér valaki kávét, ásványvizet, friss levegőt?

- Igen. – szólaltunk meg Tamással egyszerre.

- Oké, akkor tartsunk egy kis szünetet!

Szinte menekültem ki az irodából, a főnök leültetett minket az egyik tárgyalóban és frissítő ásványvízzel kínált. Majd kávét is kaptunk, amivel kimentünk az udvarra, levegőzni. Hármasban voltunk, amikor a férfi szabadkozni kezdett.

- Ne haragudj, Liza! Enci nem a legjobb munkaerőm. Kicsit nehézkes. Ha beletanul, akkor nagyon jó, de ahhoz neki idő kell.

- És ki a legjobb? – nevettem.

- Niki. Ő egy főnyeremény. Komolyan. Ügyes, határozott, pontos, értelmes, átlát mindent és motivált, imád dolgozni. Ha módomban állna, el sem engedném.

- És hol van most?

- Orvosnál. Babát vár. Még nagyjából három hónapig számíthatok rá. Azért is gondoltam, hogy Encit kéne betanítanod. Bár így utólag belegondolva, eredményesebb lett volna Nikinek megmutatnod, ő meg majd Encinek.

- Á, akkor inkább én bajlódom, ne egy kismama!

A férfi felnevetett.

- Nem ismered Nikit. Energiabomba, és tudja, hogy kezelje Encit. Meg a többieket is!

Visszamentünk és tettem még egy próbát. A férfi ott hagyott minket, mert telefonon keresték, Tamással a hátam mögött próbáltam Enci fejébe verni a szoftver működését. Amikor már sokadjára is kihagyott egy fontos lépést, a kezem már ökölbe szorult. Próbáltam mélyeket lélegezni, ugyanakkor teljesen váratlanul ért Tamás reakciója. A hátam mögött megfogta a kezemet és megszorította. Ez olyannyira meglepett, hogy hirtelen minden dühöm elszállt. Csodálkozva néztem volna a hátam mögé, de azon nyomban visszahúzta a kezét.

Akkor egy lány masírozott be az irodába. Jókedvűen köszönt.

- Sziasztok!

- Á, a fény az alagút végén! – mondta neki az egyik kollégája, mire ő csak mosolygott.

Minden bizonnyal a sokat emlegetett Niki volt, ezt a gömbölyödő pocakja is alátámasztotta.

- Jó napot! – lépett be közénk. – Niki vagyok.

Mi is bemutatkoztunk neki. Enci azonnal felpattant a gép elől és átadta a helyet Nikinek.

- Baj van, Enci? – kérdezte tőle.

- Nekem ez magas.

Niki csak elmosolyodott, majd leült. Várakozó pillantására újra belefogtam a magyarázásba. Meg is mutattam neki. Végig bólogatott. Majd megcsináltuk a folyamatot együtt. Aztán legnagyobb meglepetésemre tollat és papírt vett elő, majd miközben folyamatábrában lerajzolta, amit mondtam, értelmes kérdéseket tett föl javítási lehetőségekről, módosításról, hibakezelésről. Mindent elmondtam neki és ő leírta, majd egyedül végigcsinált egy tesztfolyamatot.

- Igen, nagyszerű. – harsogtam a végén.

- Remek. – mondta őszinte mosollyal az arcán, majd Enci felé nyújtotta a telekörmölt papírost. – Tessék, Encike, csinálj magadnak belőle szép vázlatot!

A lány elvette tőle a papírt és leült egy másik számítógéphez.

- Akkor végeztünk is? – kérdezte Niki.

Tamással csak bólintottunk. Akkor érkezett vissza a főnök. Elbúcsúztunk és végre elhagytuk az irodát. Ha csak belegondoltam, hogy megspórolhattam volna az idegösszeomlás előtti állapotot azzal, ha eleve Nikivel dolgozom... egy csomó időt elvesztegettünk. A visszafele úton is szótlanok voltunk. Nagyon elfáradtam, kitikkadtam. Most még örültem is a csendnek. Ám Tamás váratlanul megszólalt.

- A barátja volt?

El kellett telnie egy percnek, mire rájöttem, hogy Gergőre céloz és arra, amikor a lépcsőházban meglátott minket.

- Nincs barátom.

Meglepettnek tűnt a válaszomtól, bár az utat nézte, nem engem.

- Mégis a nyelve a szájában volt.

Döbbenten meredtem rá.

- Nem hinném, hogy ez magára tartozik. Maga sem a barátom, pedig lefeküdtünk.

- Nős vagyok.

- Tudom én azt jól. – vágtam hozzá.

Az út fennmaradó részében mindkettőnk hallgatásba burkolódzott. A cégnél elköszöntünk és én összeszedve a cuccaimat, hazaindultam.

Otthon első dolgom volt, hogy letusoljak. Farmert és pólót húztam, majd rendeltem interneten valami ennivalót és végigdőltem a kanapén. Nem akartam senkire és semmire gondolni, ki akartam kapcsolni teljesen. Sikerült, mert elszundítottam. A kapucsengő hangjára lettem figyelmes. Megérkezett a vacsorám. Beengedtem a futárt, majd pénzt vettem elő. Miután megvacsoráztam a tévé előtt, arra gondoltam, hogy holnap meglátogatom a szüleimet. Már régen voltam náluk. Az agglomerációban laktak. Reggel felhívom őket, hogy otthon vannak e, ha minden jól megy, akkor még ebéd előtt ki is érek hozzájuk.

 A tévében nem volt semmi, de nem voltam még álmos, inkább kitelepültem az erkélyre. Meggyújtottam az ablakpárkányon sorakozó apró levendula illatú mécseseket. Langyos volt az este, egy kósza szellő sem fújdogált, a levegő állt. Leültem a kanapéra, felhúztam a térdeimet és csak lenni akartam. Létezni. Semmire sem gondolni. Mert minden olyan bonyolult és nekem most nincs kedvem azon morfondírozni, mit miért teszek, mi miért van. Viszonylag csend volt. Békés volt most az este, belvárostól szokatlanul. Másokat is láttam ugyanúgy kint üldögélni, úgy látszott ez mindenkinek a magányos elmélkedés estéje volt. Felsóhajtottam. Kopogást hallottam. Felemeltem a fejem és fülelni kezdtem. Ez az én ajtómtól jön? Újra kopogtak. Igen, ez az enyém. Ki a fene az? Kelletlenül felálltam és mezítláb kisétáltam. Kinéztem a kukucs lyukon. Mikor megpillantottam, ki áll a küszöbön, egy másodpercre elhúztam a számat. Mit keres itt Tamás? Hiszen... álljunk csak meg! Megint dugni akar! Biztosan. Beharaptam az ajkamat. Beengedjem? Nem, nekem nincs szükségem a megaláztatásra. Ugyanakkor...

- Engedjen be! Tudom, hogy itthon van. – hallatszott odakintről. A hangja semleges volt. – Liza! – kért újra.

Ennek már nem tudtam ellenállni. Kinyitottam az ajtót és félreléptem. Besétált. Becsuktam az ajtót, majd karba fontam a kezeimet. Egy darabig csak bámultuk egymást. Tamás zsebre dugott kezekkel állt tőlem pár lépésnyire.

 - Minek köszönhetem a kései látogatást?

Nem válaszolt.

- Hát jó. – húztam fel a szemöldökömet, majd elindultam az erkély felé. – Én kimegyek...

Épphogy leültem a kanapéra és felhúztam a térdeimet, megjelent az ajtóban, majd kilépett az erkélyre.

- Akár le is ülhet. – mondtam neki. Leült. A karjait a combjaira támasztotta, ujjait hanyagul összefűzte, miközben előrehajolt.

Eltelt pár perc és még mindig nem szólalt meg. Egy pillanatra meg is sajnáltam, ahogy az arcát fürkésztem. Valami nem stimmelt vele, inkább szomorúnak festett most, mint pokrócnak.

- Szép esténk van. – szólaltam meg, erre végre kibökött egy igent.

- Miért jöttél ide? – váltottam hirtelen tegezésbe, talán így jobban oldódunk. Nem válaszolt. – Tegyük fel, hogy tudom, miért jöttél. De miért? Úgy értem, van feleséged.

- Csak papíron.

A válasza megdöbbentett.

- Ó! Akkor így már érthető. – mormoltam magam elé halkan. Persze, számtalan kérdés felvetődött bennem, miért csak papíron, szereti e még, de tudtam, hogy úgysem válaszolna. Az egyértelmű volt, hogy otthon nem kap szexet, talán ezért olyan mogorva mindig. Én a partin lehetőséget adtam neki, amit aztán ő most kihasznál. Hmm. Azt hiszem, ez több, mint amire vágytam. Vágytam Tamásra, a magam módján. A magam szexközpontú módján. És most megkaphatom.

Elmosolyodtam és előrehajolva megfogtam a kezeit. Rám nézett. Pici mosolyt villantottam neki, majd felállva az ölébe húzódtam. Szemben ültem vele. Meglepődve dőlt hátra a kanapén, de nem volt elutasító.

- Mióta hanyagol téged?

- Ez egy hosszú történet.

- Elárulod, hogy mit szeretnél tőlem? – kérdeztem tőle gyengéden.

A szemembe nézett, majd kibökte.

- Szexet.

- Értem. – bólintottam.

- Nem botránkoztat meg?

- Nem. Nekem minden kapcsolatom erről szól.

Megráncolta a szemöldökét, de nem reagált rá semmit.

- Miért én? – kérdeztem hirtelen. – Úgy értem, sok csinos lány van a cégnél.

- Ez igaz, de egyikük sem volt olyan merész, hogy kikezdjen velem.

Elpirultam és elmosolyodtam.

- Ez a merészség elég lehetett volna egy alkalomra. Miért jöttél el újra?

Felsóhajtott.

- Mert felizgattál. Akartalak.

A szavaitól egészen felhevültem és finoman megmozdultam az ölében. A füléhez hajoltam és belesuttogtam.

- Most is ezért vagy itt?

Tenyerei a combomra csúsztak. Gombolni kezdtem az ingét.

-Igen. – lehelte és kezei a pólóm alá bújtak.

Kéjes nyögéssel konstatálta, hogy nincsen rajtam melltartó. Megremegtem, ahogy körülölelte a telt kebleket. Érzékien becézni kezdte őket. Az arca mellé simultam, leheletfinoman összeharaptam a fülcimpáját, majd a fülébe ziháltam.

- Felizgat a hangom?

Megnyalta az ajkait és bólintott. A testem érzéki ringásba kezdett rajta.

- Vedd le a pólómat. – suttogtam neki.

Aggodalmasan körülpillantott, majd kibökte.

- Megláthatnak.

- Engem nem zavar. – lihegtem halkan, de akkor már Tamás kezei a pólóm szegélyébe markoltak és húzni kezdték felfelé. A magasba emeltem a kezem, ezzel megkönnyítve, hogy a fejemen átbújtassa az egyetlen ruhadarabot, ami a felsőtestemet fedte. Amikor a gyertyák fényénél a csupasz mellkasomra pillantott, szemeiben különös láng gyúlt. Nagyon tetszett. Egészen máshogy festett az arca. Lassan megráztam a hajamat, hogy a nyakamba omló tincsek a vállam mögé kerüljenek. Tamás keze a nyakamra simult és a tincsek az ujjai közé bújtak. A tarkómra fésülte őket, majd tenyerei a lapockámra kúsztak. Gyengéden húzott magához, ajkai a fülcimpámról a mögötte lévő érzékeny bőrre tapadtak. Óvatosan harapta össze a bőrömet. Felsóhajtottam. Az utolsó gombot kibújtattam és lehúztam az ingét. Feltüzelve borultam a vállaira és beleharaptam a bőrébe, majd lágyan szorítottam össze az ajkaimmal és érzékien kúsztattam tovább. Kezeimet a hátára simítottam és a melleimet egy hosszú pillanatra a mellizmának préseltem. Tamás ajkai most lefelé haladtak. Forró szája rátalált a mellbimbómra és nyelvével kéjesen cirógatta, majd amikor egészen elmerült az ajkai közt, szopni kezdte és én azt hittem, ott alélok el. Hangosan felnyögtem, és Tamás azon nyomban a farmeremhez kapott. Kigombolta, majd lehúzta a cipzárját. Kezei türelmetlenül simultak a csípőmre, majd hátra a fenekemre, beléjük markolt.

- Menjünk be! – kérte rekedtes hangon.

Felálltam és megfogtam a kezét. Húzni kezdtem magam után, mikor beértünk a lakásba, magához vont és belecsókolt a vállamba. Összegabalyodva lépdeltünk a hálószoba felé. Tamás letolta a fenekemről a nadrágot és megmarkolta a popsimat. Az ágy elé érve felé fordultam és én is lehúztam a nadrágját, majd hanyatt döntöttem a matracon. A testére kúsztam és próbáltam a tekintetét keresni a félhomályban. Egy darabig gondolkodtam azon, hogy megcsókolom, lehet, most nem utasítana el, hiszen már nem csak egy egyszeri dologról volt szó köztünk, de ugyanakkor belegondoltam, hogy valami oka mégis lehet rá, így inkább nem akartam erőltetni, inkább kivárom, hogy ő csókoljon meg. Ajkaimmal végighaladtam a felsőtestén és a csípőjén, miközben teljesen megszabadítottam a nadrágjától, alsónadrágtól, a számmal akartam kényeztetni, de akkor hirtelen átfordult velem és a matracnak szegezve fölém tornyosult. Ziháló lélegzetünk betöltötte az egész szobát. Csak arra tudtam gondolni, hogy nemsokára újra bennem lesz. Eszembe jutott, hogy ha óvszerben ilyen tökéletesen érzem, milyen lehet anélkül. A mellbimbómra hajolt. Finoman szopogatni kezdte, az egész testem beleremegett. Széles terpeszbe húztam a lábaimat és hagytam, hogy közéjük térdeljen. Egyetlen mozdulattal letépte a bugyimat és ujjaival szétnyitotta a szeméremajkaimat. Szája már a hasam bőrét csókolta, a köldökömnél elidőzve a nyelve beletolult, majd haladt lejjebb. Nem gondoltam volna, hogy a szájával akar kényeztetni. Nem mertem remélni, és pedig de! Nyelve pillekönnyűen végigszaladt a szeméremajkakon és én olyan kéjesen nyögtem föl, hogy arra Tamás is nyögéssel válaszolt. Megrezegtette a csiklómat és aztán nyalni kezdett. Olyan vérforralóan, olyan imádnivalóan! Nem tudtam nem élvezni. A vállaiba mélyesztettem a körmeimet és kisvártatva muszáj volt felülnöm. Tamás felemelte a fejét. A sötétben a kezeim közé fogtam az arcát és beleziháltam.

- Ha így nyalsz, nagyon gyorsan el fogok élvezni.

- Tényleg? – lihegte. – És az baj? – kérdezte magán kívül, miközben már a nadrágzsebébe dugott óvszer után kutatott. Vártam, amíg felhúzza.

- Baj... mert én a tökéletes farkadtól szeretnék elélvezni.

Látni nem láttam, de pontosan éreztem, hogy ezzel a megnyilvánulásommal a vénájába találtam. Egy másodpercre még a lélegzete is elakadt, majd villámgyorsan maga alá tepert és egyetlen mozdulattal belém hatolt. Felsikoltottam, az első mozdulatánál pedig megremegtem. A keze a csuklóm köré fonódott, erősen szorította a vállaim fölé. Lábaim a derekára kulcsolódtak, ő pedig tökéletesen lökött előre és hátra a csípőjével. Mélyen, olyan mélyen és olyan jól. Beharaptam az ajkaimat, mert annyira sikítani akartam, ahogyan csak a torkomon kifért. Nem bírtam tovább.

- Oh... igen... mmmm....

Lángoltam és zsibbadtam, a fejemet hátravetve sikítottam. Hallottam Tamás szexi nyögését, hirtelen elengedte a csuklóimat és a testemre borult. Magamhoz szorítottam és simogattam a hátát, miközben ő tobzódott az orgazmusban, az enyém pedig lassan elcsitult. Néhány pillanatig még szelíden ringatózott rajtam, aztán mellém feküdt. Ám nem telt el sok idő és felült az ágyon, tusolni akart menni.

- Várj! – kértem tőle. – Maradj még egy kicsit!

- Nem lehet. Muszáj kimennem.

Azzal felpattant és kiment. Elhúztam a számat. Még egy dolog a csók mellőzése és az óvszer mellé, amihez ragaszkodik. Én nem szoktam húsz másodperccel az aktus után azonnal lezuhanyozni. Szeretek heverészni a partneremmel egy picit, akkor is, ha alkalmi.

Amikor visszajött, felvette az alsónadrágját és a farmerjét, majd leült az ágyra. Nem szólalt meg, csak felém nézett.

- És most mi legyen? – kérdeztem tőle halkan.

- Indulnom kell.

- Azt sejtettem.

Felállt és megkereste a zokniját és a cipőjét. Én is kikászálódtam az ágyból és belebújtam a köntösömbe. Kimentem az erkélyre és behoztam az ingjét. Elvette és magára öltötte. Amíg gombolta az inget, egy kérdést tettem fel neki, bár előtte sokat gondolkodtam, feltegyem e.

- Tehát akkor ezen túl, ha megkívánsz, idejössz és lefekszünk?

Hosszasan rám nézett, azt hiszem, azt próbálta meg leszűrni az arckifejezésemből, benne lennék e, majd csak bólintott.

- És ez a dolog kétoldalú?

- Hogy érted?

- Ha én megkívánlak, én is felhívhatlak, hogy gyere át?

- Ez így lenne korrekt, de... – lesütötte a szemét.

- De? – kérdeztem a tekintetét keresve.

- Ne hívj!

- Gondod lenne belőle, értem.

Erre nem válaszolt, csak elindult az ajtó felé.

- Jó éjszakát! – mormogta, mielőtt kilépett volna a küszöbön.

- Neked is. – válaszoltam halkan, majd becsuktam utána az ajtót.

Hát ez így felettébb furcsa volt. Na, mindegy. A fürdőbe indultam, letusoltam, elfújtam a mécseseket az erkélyen, majd lefeküdtem aludni.

A péntek éjjel történtek ellenére és a megbeszéltekhez képest hétfőn ugyanolyan rondán viselkedett velem, mint eddig. Zord volt az arca, semmi érzelem nem mutatkozott rajta, mikor a büfében összefutottunk. Persze nem vártam, hogy a nyakamba ugrik, de azért egy fokkal kedvesebb lehetett volna. Ami a legrosszabb volt, hogy nem tudtam, azért pokróc már megint, hogy ne legyen gyanús vagy, mert megbánta az egészet. Aztán úgy voltam vele, hogy majd megtudom, ha megint kopogtat az ajtón.

A héten sokszor voltam a cégen kívül. Most mindannyiszor Norbival mentem. Vele viszonylag hamar lerendeztük mindenhol a telepítést is és betanítást is.

Csütörtök délután Norbival az irodámban ültünk és beszélgettünk. Kezdetben néhány ötletemet osztottam meg vele, a szoftverrel kapcsolatban. Módosításokat vettettem fel, aztán szinte észrevétlenül váltottunk témát és már nem munkaügyről volt szó. Éppen felnevettünk, amikor Tamás megjelent az irodám ajtajában. Elég furán nézett ránk, Norbitól meg is kérdezte, nincs e dolga véletlenül. Norbi kelletlenül, de elhagyta az irodát. Amikor kettesben maradtunk, először nem szólt hozzám, csak állt az asztalom mellett. Felálltam és az irattartó szekrényhez mentem, közben megkérdeztem tőle, miben segíthetek.

- Mikor érsz haza?

Döbbenten néztem rá.

- Ezért zavartad ki szerencsétlen srácot?

- Ezért.

Visszatettem néhány iratot a fiókba, majd felé fordítottam a fejemet.

- Látom, a türelem nem erős oldalad.

- Tehát? – kérdezte újra.

- Hét után gyere. – suttogtam, miközben belenéztem egy kinyitott mappába.

Anélkül, hogy bármit is reagált volna, sarkon fordult és elhagyta az irodámat. Visszasétáltam az asztalomhoz és elmosolyodtam. Az órámra pillantottam. Még csak három óra volt. Alig bírtam újra a munkába temetkezni, izgatott lettem, hogy tudtam, hogy este megint vele lehetek. Valahogy mégiscsak sikerült és persze ebben sokat segített Hédi is, aki valamilyen gonddal kopogtatott az ajtómon. Aztán, ahogy lenni szokott, a gond egy picit elharapódzott és már nem is volt olyan sok idő vissza a munkából. Később lesétáltam a büfébe egy tejeskávéért. Nem sokkal később Szilvi is épp szünetet tartott, társult hozzám és beszélgetni kezdtünk.

- Igazán nem akarok tapintatlan lenni, de megoldódott a múltkori... ?

Nem tudta, hogy kifejezni magát. Természetesen Tamásra gondolt.

- Azóta is csak a munka került szóba köztünk. Ne aggódj, nem árulom el, hogy tudok Zsófi kirúgásáról.

Valójában fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy miért tette, de hát tudtam, hogy úgysem válaszolna rá.

- Aj... – sóhajtott Szilvi. – Pedig olyan jó pasi! Nagy kár érte.

- Kár? Miért?

- Hát, amiért olyan kiállhatatlan. Azt mondják, még senki nem látta mosolyogni. Nem is értem a feleségét. Szerinted vele is ilyen?

Teljesen a tejeskávémba merültem, de Szilvi folytatta.

- Megőrülnék egy ilyen pasitól, ha egész nap ezt a zord arckifejezését kéne néznem. Főleg az ágyban.

Na, erre a mondatára sikerült félrenyelnem a maradék két korty kávémat. Köhögni kezdtem.

- Jól vagy? – kérdezte Szilvi.

Bólogattam csak, majd ittam egy kis vizet is az ásványvizes palackomból.

- Különben Adél szerint nincsenek jóban a feleségével.

- Miből gondolja ezt Adél? – csaptam le hirtelen az infóra.

- Amikor ide szokott telefonálni, Tamás soha nem veszi át, vagy ha mégis, egy perc múlva leteszi a telefont. Adél veszekedni is hallotta őket, mikor egyszer a felesége bejött hozzá.

- Veszekedtek?

- Igen. Azt nem tudni, min, de Adél szerint hangosan kiabált vele és a felesége könnyes szemmel sietett ki az irodából.

- Mikor volt ez?

- Hát... nem is tudom pontosan... néhány hete.

Elgondolkodtam, de Szilvi félbeszakított.

- Gondolod, hogy válófélben vannak?

- Nem tudom.

Pár perc múltán mindegyikünk visszatért a munkájához, de ezek után aztán tényleg nehezemre esett dolgozni. Én tudtam, hogy rosszul élnek a feleségével, hogy a házasságuk csak a papíron létezik. Mi romolhatott el köztük? Talán Tamás mogorvasága az oka? Vagy talán pont azért mogorva, mert megromlott valami? És a szexmentesség lehet mindennek az oka? Vagy az már csak a következmény? Még akkor is morfondíroztam hasonló kérdéseken, mikor hazafelé tartottam. Hét előtt értem haza nem sokkal. Megmelegítettem a tegnapi vacsorám maradékát és megettem, majd töltöttem egy kis rozét és belekortyoltam. Aztán letusoltam és meztelenül lófrálva a nappaliban azon törtem a fejemet, mit is vegyek fel. Végül csupán egy aprócska fehér tangát vettem, aminek az elején arany színű szatén szalag húzódott át és a köntösömet. Megfésültem a hajamat és kisétáltam a konyhába a rozéért. Megcsörrent a telefonom. Anyukám volt. Felvettem. Beszélgetni kezdtünk, nagyon el akart mesélni egy rokonsággal kapcsolatos hírt. Valaki válik a férjétől. Csak bólogattam és azt ismételtem, hogy aha. Egyszer csak kopogást hallottam. Kinyitottam az ajtót és intettem Tamásnak, hogy jöjjön be, de maradjon csendben. Öt vagy hat aha után búcsúzni szerettem volna anyukámtól, de ő megint csak belekezdett egy történetbe. Akkor már félbeszakítottam.

- Anyukám, le kell tennem. Vendégem van. Nem. Nem. Anya, muszáj mennem. Puszi, szia.

Letettem, majd a konyhapultra dobtam a telefont.

- Elnézést, ha anyukám belelendül a családi történésekbe, nehezen lehet kibillenteni.

Nem szólt, csak bólintott. Az arca megint furán szomorkás volt. Egy pár pillanatig vártam, majd karba fontam a kezemet és lépni akartam felé, de helyette inkább egy kérdést tettem fel.

- Bűntudatod van, amiért idejössz hozzám?

Bólintott.

- Nézd, nem tudom, miért csak papíron létezik a házasságod, de ha még szereted, akkor érdemes lenne...

- Nem szeretem. – harsant fel. – Már nem...

- Oké. – tettem fel szabadkozva a kezem. – Nem kérdezek semmit, nem rám tartozik, de megkérhetlek, ha már egyszer azért jössz ide, hogy megdugj, akkor lehetne, hogy a másik életedet az ajtó előtt hagyod?

Meglepődve nézett rám, majd a kanapéhoz sétált és leült.

- Gyere ide hozzám. – kérte halkan.

Odasétáltam. Megálltam előtte, kezei a csípőmre simultak és nagyon közel húzott magához. Kibontotta a köntösömet és hagyta, hogy a bokám köré hulljon. Tekintetével szinte falta a fehérneműm látványát, jól választottam. Ajkai a csípőmre tapadtak és kéjesen húzta őket tovább. Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy mit fog tenni. Ujjai átbújtak a tangám szegélyén és belekapaszkodva tolni kezdte le rólam. Mikor a padlóra hullott, kiléptem belőle. Kezei a csípőcsontomra simultak és hüvelykujjával körkörösen masszírozni kezdte a bőrömet. A szeméremdombomat, a csiklómat, az ajkaimat. Felnyögtem, és ahogy a masszázsa egyre inkább összpontosult a vágyam felkorbácsolására, úgy egyre több és több nedv tört ki a puncimból. Egy óvatlan pillanatban közel húzta az ágyékomat a szájához és rácuppant a csiklómra. Nyelve betolult a szeméremrésbe. Tenyereimet a vállára támasztottam, majd mikor a testem megvonaglott és úgy éreztem, nem állok biztonsággal a talajon, az ölébe húzódtam. Tépni kezdtem róla az inget és a forró bőrére vettettem magamat. Éreztem a teste frissességét, zuhany hagyta illatát. Tamás kezei a melleimbe markoltak és türelmetlenül húzta a szájához őket. Kontrollt vesztve felpattantam és lecibáltam róla a nadrágját, de ő kikapta a kezemből, mielőtt még messzire dobhattam volna és kivette az óvszert a zsebéből.

- Tudod... –ziháltam. – Erre nincs szükség. Én védekezem.

Meg sem hallotta, amit mondtam. Vagy legalábbis úgy tett. Meleg tenyerem körbeölelte a férfiasságát és gyengéden simogatni kezdte. Váratlanul olyan erősen fonta össze a karjait a testem körül, hogy az érzékeim teljesen elvarázsoltak. Végre egy egészen picit közelebb éreztem magamhoz, mint eddig. Egyik keze a puncimhoz simult és ujja elmerült bennem. Felsikoltottam, ahogy mozgatni kezdte.

- Bele akarok ülni... kérlek...

Amíg a nyakamba csókolt, felhúzta a gumit, és azonnal magára rántott. Olyan kéjes visítást hallattam, hogy Tamás beleremegett. Hatalmas erővel szorított a testéhez. Fölöttébb élveztem, hogy most én irányíthatok. Először finoman, kéjesen mozgattam rajta az ágyékomat, majd egyre mélyebben, és aztán egyre erőteljesebben. A karjaimat a nyaka köré fontam, és hagytam, hogy ajkai a mellbimbómat szopogassák. Persze, éreztem a vesztem, tudtam, hogy ebben a pozitúrában ezzel az extra becézgetéssel még hamarabb fogok elélvezni. Próbáltam visszatartani, picit hátráltatni a gyönyörömet, de Tamás olyan szomjas volt rá. Itta magába minden egyes mozdulatomat, minden egyes sóhajom, nyögésem ír volt a lelkének, és akkor rádöbbentem, hogy ő nem fura. Ugyanolyan férfi, mint akikkel eddig dolgom volt, de őt nagyon elhanyagolták. Ki tudja mióta kellett mellőznie érzékiséget, intimitást, bármit, ami szexszel kapcsolatos. Észre sem vettem, hogy hevesebb iramot diktáltam, csak látni akartam az arcát, a reakcióját, de nem engedte. A vállamba bújt és szorított magához. Tenyerei a lapockámra kúsztak és megmarkolták a bőrömet. Kezeim közé fogtam az arcát és homlokomat a homlokának döntöttem. Látni akartam a pillanatot az arcán és csak így erőszakolhattam ki. Félszegen megcsókoltam az orra hegyét, majd az arcát és a szája mellett. Nem mozdult el, nem fordította el a fejét, de azt akartam, ő kezdeményezze, ha úgy érzi, meg tudja tenni. Mégis... tudni akartam...

- Ígérd meg... – ziháltam az arcába, miközben újra a homlokának dőltem. – Ha nem is most... ahhh... de egyszer meg fogsz csókolni... Ígérd meg!

Megnyalta az ajkait, és talán bólintott, de ennél több nem tellett tőle, mert annyira nem volt kapcsolatban a világgal, hogy azon csodálkoztam egyáltalán meghallotta, amit mondtam. A testem megfeszült és éreztem, hogy ott vagyok, hogy el fogok élvezni... Tamás a fülem mögé bújt és fogai közé vette a fülcimpámat, akkor meghallottam azt az imádott nyögést és éreztem, hogy ujjai a bőrömbe mélyednek és szorítanak. A gyönyör szinte átcsapott a fejem fölött, lerántott magával és olyan mélyről jövő sóhaj szakadt fel belőlem, amit még soha nem éltem meg. A vérem elérte a forráspontját és a fülemben zubogott minden egyes milliliterje. A lélegzetem kapkodott, elfelejtettem a be és kilégzés mechanikáját... megsemmisültem. Az ájulás környékezett. A szemem lecsukódott és Tamás mellkasára hanyatlottam. Megölelt, elsimította a hajamat a nyakamból és finom puszit lehelt a halántékomra. Ettől szinte elolvadtam. Mosolyogva gyengültem el még inkább. Talán túlságosan is elernyedtem, mert a következő pillanatban arra figyeltem fel, hogy Tamás ijedten ismételgeti a nevemet és felkapva a kanapéra fektet. Mellém térdelt és megfogta az arcomat.

- Liza! Liza!

Széles mosolyra húzódott a szám és megfogtam a kezét.

- Nyugalom, semmi bajom.

- Megijesztettél. – mondta, de a következő pillanatban már fel is állt és a fürdő felé ment. Ajkamat beharapva néztem az izmos hátsóját. És akkor gondoltam egy merészet. Felálltam és az alsónadrágján kívül minden ruháját összeszedtem. Gyorsan bedobtam őket a szekrényem hátuljába, majd a konyhába mentem és vettem elő még egy borospoharat. Abba is töltöttem egy kis rozét és mosolyogva toltam Tamás felé, amikor kilépett a fürdőből. Megköszönve megrázta fejét, majd a kanapé felé indult. Gyorsan beiszkoltam a fürdőbe és én is tusolni kezdtem. Nem egész egy perc múlva kopogott az ajtón.

- Hova tűntek a ruháim?

Nem válaszoltam, csak összeszorított szájjal mosolyogtam. Elzártam a csapot és megtörölköztem. Meztelenül léptem ki a fürdőszobából. Még mindig az ajtó mellett állt, alsónadrágban.

- Szóval? – kérdezte újra.

- A ruháid? Eldugtam őket.

- Azt sejtettem. De miért?

- Hogy ne tudj hazamenni. Legalábbis még ne.

- Na, ne szórakozz!

- Nem szórakozom! Megállapodást kötöttünk.

- Miféle megállapodást?

Felvettem a köntösömet és a konyhapulthoz sétáltam a rozémért. Magamban nagyon jót nevettem a helyzeten.

- Ha megkívánjuk egymást, akkor lefekszünk egymással. Te mondtad!

- Én azt mondtam, így lenne korrekt, de ne hívj!

- Nem hívtalak! Te jöttél, mert akartál. Én most csak egy apró fortélyt vetek be, hogy ha az elkövetkezendő órában én is megkívánlak, itt legyél!

Meglepetten nyögött fel. Nem jutott szóhoz. Csípőre tette a kezét és a sokadik gondolata után sem tudott megmukkanni.

- Rozét? – kérdeztem hirtelen a neki töltött borra mutatva.

- Nem kérek. A ruháimat kérem.

- Majd megkapod őket. – mondtam nyugodt hangon, majd felvettem a poharainkat és kiléptem az erkélyre. Tamás poharát az asztalkára tettem, majd leültem a kanapéra, magam alá húztam a lábaimat és lassan kortyolgatni kezdtem a rozémat.

Körülbelül két perc múltán utánam jött az erkélyre. Idegesen mellém ült.

- Elárulnád, hogy mégis mire jó ez?

- Csss, nyugi! Csak nyugodtan. Dőlj hátra és élvezd az estét. Igyál egy kis bort és ne gondolj semmire!

Csak nézett rám, majd amikor rádöbbent, hogy nem tréfálok, csettintett egyet a nyelvével és bosszúsan hátravágta magát a kanapén. Csak mosolyogtam. Ittam egy kortyot, majd letettem az asztalkára és feltérdelve meggyújtottam a kis mécseseket, majd az asztalon lévő kis aromalámpát is. Mindenhonnan levendulaillat áramlott felénk. Visszaültem és mélyet lélegeztem, majd újra felvettem a borospoharamat és csendben iszogattam. Nem szóltam Tamáshoz. Várni akartam, amíg megnyugszik. Körülbelül tíz perc kellett, amíg a poharáért nyúlt. Ivott egy keveset. Hagytam, hogy elkortyolgassa, addig csendben ültünk és igyekeztem a nyugodt lélegzetvételemmel jó példát mutatni neki. Amikor üres lett a pohara, letette az asztalkára. Akkor már az enyém is ott volt üresen. A könyökömet a kanapé támlájára támasztva felé fordultam, így jeleztem, hogy hallgatom, bármit is mondana. És meg is szólalt!

- Liza, én tényleg csak a szex miatt vagyok itt. Én nem azért jövök, hogy borozgassak, hogy az erkélyen romantikázzak, nem azért, hogy...

- Hogy beszélgessünk, hogy meghallgassalak, hogy megcsókolj, hogy kapcsolat alakuljon ki köztünk. Tudom!

- Nem értelek.

Feltérdeltem és az ölébe húzódtam. Megfogtam az arcát és felemelve kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.

- Figyelj. Én nem olyan lány vagyok, mint a többi. Én nem szerelmet keresek, nekem nem kell kapcsolat. Az nekem elköteleződés, nyűg. Én önálló vagyok, független és eszembe sincs ezt feladni. De a szex nekem nagyon fontos. Szeretem és szeretem megélni, nem csak túlesni rajta. A kapcsolataim inkább barátságok, és csak a szex körül forognak. Együtt vagyok valakivel, amíg élvezem vele a szexet, de mindentől függetlenül szeretek velük beszélgetni is, meghallgatni őket. Ez még nem kapcsolat, ettől még nem fog több lenni, mint puszta fizikai vonzalom. Értesz?

Bólintott.

- Nem tudom, mi történt a házasságoddal, és nem is akarom tudni, de azt érzem, hogy nagyon ki vagy éhezve, nem csupán a szexre, de törődésre, figyelemre, intimitásra ugyanúgy. Tőlem megkaphatsz mindent, amit eddig nélkülöznöd kellett, nem kérek cserébe semmit, csak hogy kielégíts.

- Ennyire egyszerű lenne?

- Nekem ennyire egyszerű. Szexet szexért, törődést törődésért, figyelmet figyelemért.

- Ezek szerint te még soha nem voltál szerelmes?

- Nem.

- Nem tudom, hogy irigyeljelek e vagy sajnáljalak. – mondta, miközben kicsit közelebb hajolt hozzám. Csak nevettem.

- Sok férfival voltál? – kérdezte hirtelen.

- Mi számít soknak? – kérdeztem vissza. – Nem mondhatnám, hidd el, nem nimfomániás vagyok, megválogatom a partnereimet.

Néhány percig csendbe burkolóztunk és csak figyeltük a testünk jelzéseit. Végigsimítottam a felsőtestén. Lágyan cirógattam és élveztem, ahogy a bőre felhevül az érintésem nyomán. Egy picit közelebb bújtam hozzá és felsóhajtottam. Kibogoztam a köntösömet és széthúztam magamon. Tamás izgatottan sóhajtott a melleim láttán.

- Nem vagyok benne biztos, hogy... – kezdett bele aggodalmasan.

- Csss. – tettem az ujjamat a szájára. – Csak játszunk. – súgtam a fülébe.

- Játszunk? – kérdezte egészen felizgulva. Kezei a melleimre simultak és beleremegett, ahogy tenyerébe zárta őket.

- Igen. – leheltem és tovább simogattam a vállát, lapockáit, hátát, miközben élveztem, ahogy a mellbimbóimat becézi. – Annyira felizgatsz vele, amikor a szádba veszed őket.

Értette. Ajkai közé szívta és finoman szopni kezdte. Megvonaglottam az ölében és ez határozottan felizgatta. A füléhez hajoltam és onnan duruzsoltam neki.

- Imádom, amikor így kényezteted őket...

Tenyerei a fenekemre csúsztak, lágyan markolt bele. A lélegzetem egyre inkább felgyorsult, a pulzusom szaporább lett. Elszakadt a mellbimbómtól és a mellkasomon át a vállamra vándorolt az ajka. Nyelve hegye végigszaladt a kulcscsontomon, fel a nyakamra. Ujjai a combjaimra simultak, egészen a tövükig.

- Érints meg. – ziháltam. Ujjai megsimogatták a puncimat. – Nedves vagyok? - kérdeztem tőle, miközben a testem már állandó ritmussal mozgott rajta. Édes, lassú, kéjes ritmussal. Bólintott és megnyalta az ajkait.

- Nagyon?

- Nagyon. – súgta halkan. – Imádom.

- Imádod? Mutasd, mennyire. Told be az ujjadat.

Reszketett az izgalomtól, egyre inkább belejött a játszadozásba. Mikor megtette, amit kértem, felnyögtem.

- Hmm, de jó! – sóhajtottam hosszan. – Kényeztess egy kicsit! Igen, így!

Egyre lázasabban suttogtam neki, olyan nagyon megdobta az én adrenalinomat is. Láttam rajta, hogy élvezi. Megérintettem a dudorodó férfiasságát, simogattam, majd megsajnálva kiszabadítottam alsónadrágja szoros börtönéből. Felnyögött, ahogy ujjaim teljes hosszában végigsimították. Érzékien csúsztattam rajta a tenyeremet. Akkor idegesen körbepillantott. Kedvesen megsimogattam az arcát, majd megfogtam az állát és tekintetét magamra irányítottam.

- Csss, csak mi vagyunk ketten. Te és én. – suttogtam neki tagoltan.

Közel hajoltam hozzá és arcába zihálva elismételtem.

- Csak te, én és a vágyunk. Nincs más.

Felsóhajtottam.

- Úgy imádom a farkad, olyan tökéletesen illik a puncimba.

Teljesen elvarázsolta a hangom. A füléhez hajoltam és apró puszikat leheltem rá.

- Szeretnék beleülni.

- Ne... – lihegte erőtlenül.

- Kérlek! Érezni szeretnélek.

- Nem lehet.

- Miért? – kérdeztem tőle gyengéden.

- Óvszer nélkül... nem... – suttogta a nyakamba, miközben eszeveszetten szorította a testemet.

- Nem bízol bennem?

A fejét a vállamnak döntötte és csak zihált tovább. Képtelen volt megszólalni, de éreztem, hogy ehhez neki azért hatalmas akaraterő kell. Megsimogattam a karjait, megpusziltam a fülét és beleleheltem.

- Én bízom benned.

Felemelte a fejét és izgatottan figyelte, mit teszek. A lábai közé térdeltem és a csípőjére hajoltam. Ijedten felnyögött. Akarta is, de rettenetesen zavarban is volt. Megfogtam a kezeit, hogy ne tudjon ellökni magától. Először lassan, apránként engedtem be a számba. Vártam az első önző reakciójára, amikor már nem érdekli semmi, csak hogy kielégítsem. Hamar elérkezett. Vágyódva emelte meg a csípőjét, éppen csak egy icipicit és akkor szopni kezdtem. Pár pillanatig még éreztem a félelmét, a legszívesebben még elbújt volna, de nagyon hamar ráérzett az élvezetre és én tudtam, ebből még a szexnél is kevesebbet kaphatott. Talán éppen ezért is, de pár perc alatt eljutott oda, hogy már nem bírta kontrollálni és a kétségbeesés újra kitört belőle.

- Mindjárt... kérlek, ne!

Értettem, mit akart mondani, de nem érdekelt. Én vágyódtam a beteljesülésére. A számban akartam érezni és lenyelni az utolsó, édes cseppig. Bíztam benne és azt akartam, hogy érezze. Megfogtam a kezét és gyengéden megszorítottam. Imádattal a hangomban nyögtem, és amikor már minden kötél elszakadt nála és spermáját a torkomra lövellte, kéjes borzongás futott végig a gerincemen. Lassan engedtem le a nyelőcsövemen és közben kedvesen bontottam ki a markából az ujjaimat. Kezei a felkaromra simultak és megragadva az arcához emeltek. Félszegen rámosolyogtam, mire ő... mindenre elszánt tekintettel felkapott és olyan viharos sebességgel száguldott be velem a hálószobába, hogy eleinte azt sem tudtam, mi történik. Az ágy elé érve szinte a matracra vágott, szétnyomta a combjaimat és olyan vehemenciával kezdett el nyalni, hogy felsikoltottam. Ahogy a combom alatt átnyúlt, ujjai a csípőcsontomra szorított csuklóim köré fonódtak és olyan erősen markolták, mintha bilincsben lennék. Nem tudtam mozdulni és Tamás... uramisten, egyszerűen észveszejtő volt. A nyelve úgy körözött a nedves szeméremrésben, hogy attól kettőt láttam és mikor ajkai beszívták a finom kis bőrredőt és nyelve ütögetni kezdte a csiklómat, az én élvezetem lángra kapott. Ívbe feszültem és sikítottam. Forró nedv öntötte el az ágyékomat és életem legcsodálatosabb orális orgazmusában tobzódtam.

Mellém feküdt, de nem sokáig, csak nézett egy hosszú pillanaton át, és amikor én is rápillantottam, rám mosolygott. El sem hittem! Mosolyog! Ez az ember rám mosolygott. Igaz, csak pici ideig és haloványan, nem fülig érő szájjal, de elmosolyodott. Különösen nagyot dobbant a szívem. Akkorát és úgy, ahogy még annak előtte sosem. Elvarázsolva néztem, ahogy feláll és a fürdőbe megy, majd amikor visszajött, vidáman megkérdezte, hogy most már megkaphatja e a ruháit.