Keress a Facebookon is (Szalkó Norina) és jelölj ismerősnek vagy kövesd a Szalkó Norina szerzői oldalt!


MEGJELENT AZ ÉN ÉS A FŐNÖKÖM CÍMŰ KÖNYVEM! AZ ALÁBBI LINKRE KATTINTVA TUDOD MEGRENDELNI:

http://undergroundbolt.hu/en-es-a-fonokom

2012. november 17., szombat

Orgazmus receptre - Első epizód


A fürdővíz forró volt, illatos és ellazító. Mila már jó fél órája feküdt a kádban. Tarkója alatt az összetekert törölköző már csak nem teljesen átázott. Élvezte, ahogy a kellemesen meleg víz nyaldosta a csupasz testét. Behunyta a szemét és igyekezett nem gondolni semmire. Leginkább arra nem, mennyi dolga, elintéznivalója is van még az esküvőig. Borzalmas volt még belegondolni is, hogy alig van készen valami, alig van lefoglalva valami és hát leginkább az volt a szörnyű, hogy mindent neki kellett egyedül elintéznie. Az eljegyzés után kedvesen, de határozottan elutasította mind az édesanyja, mind a leendő anyósa segítségét. Egész egyszerűen azért, mert abban a hitben volt, hogy Viktorral együtt fogják megszervezni az esküvőjüket. Persze ő, mint boldog menyasszony óriási lendülettel vetette bele magát a szervezésbe, ezernyi ötlete volt, elképzelései a dekorációról, zenéről, helyszínről, de bárhogy is adta elő terveit Viktornak, a férfi csak a vállát vonogatta és mindenre azt válaszolta, neki mindegy. Mila egy darabig még próbálkozott, aztán lelkesedését teljesen lehűtötte vőlegénye nemtörődömsége. Ennél jobban már csak a szexuális élete bosszantotta. Már ha egyáltalán lehet azt annak nevezni. Merthogy nem volt. Illetve… a fene tudja!
Mila gyönyörű, fiatal nő volt. Már a gimnáziumban is bomlottak utána a fiúk, de őt csak a tanulás érdekelte. Előrébb akart jutni az életben, semmiképp sem akarta bolti eladóként végezni. Többre vágyott és bár gazdag szülei révén nem lett volna szüksége semmi képesítésre, mert dolgozhatott volna a családi vállalkozásban is érettségi után, Mila szeretett volna kikerülni a szülei hatásköréből és minél messzebb kerülni a családi fészektől is. Így aztán egyetemre ment és elköltözött otthonról. A szülei nehezen egyeztek bele az elköltözésbe és egyetlen feltételként szabták meg, hogy akkor vesznek egy lakást Milának. Ő beleegyezett ebbe, hadd örüljenek a szülei, úgyis amint lehetősége nyílt rá, külföldre akart menni tanulni. Kapott egy lakást a belvárosban, Mila megelégedett volna egy garzonnal is, de szülei ragaszkodtak egy legalább másfél szobáshoz. Végül Mila beadta a derekát, de amikor édesanyja lakberendezőt akart hívatni, már betelt nála a pohár és kijelentette, hogy az ő lakását ő fogja berendezni. Így legalább elkerülte azt, hogy a saját kis kuckója is úgy nézzen ki, mint egy múzeum vagy egy bútorbolt kirakata, mint ahogy a szülői ház is. Mila ennél otthonosabbra vágyott, egy olyan élettérre, ahol látszik is, hogy élnek. Ez sikerült is. Szeretett egyedül lakni, és szüksége is volt az egyedüllétre, mert rengeteget tanult. A közgázhoz kellett is. Csoporttársaitól eltérően ő bizony nem bulizott, nem bocsátkozott alkalmi kapcsolatokba, sőt mi több, semmilyen kapcsolatba. Csak tanult, és valóban, amikor lehetőség adódott rá, azonnal kiment Londonba, hogy őt tanuljon tovább. Külföldön távol szülőktől, ismerősöktől, addigi életétől Mila különösen felszabadult lett, szinte kivirágzott. Természetesen köszönhető volt ez még valakinek, egy titokzatos fiatalembernek, Tomnak is, aki úgy lépett be Mila életébe, mint a forgószél. Kezdetben idegesítette Tom udvarlása, nem hitte el neki, hogy a férfi szépnek találja, valamiért ő nem látta szépnek saját magát. Aztán egy napon Tom a tükör elé állította és szembesítette saját magával.
- Viccelsz? Életemben nem láttam soha ilyen gyönyörű, zöld szemeket. Úgy tündökölnek, mint a smaragdok. Az arcod olyan hamvas, olyan üde. A hajad… egyszerűen meseszép, ezek a lágyan omló hullámos tincsek és ez a soha nem látott szín.
- Vörösesszőke. – bukott ki Milából.
- Igen, az. És a szád… az ajkaid… - suttogta, miközben megérintette a lány arcát. – Csupa érzékiség. – lehelte Mila arcába, mire a lány szemhéjai remegve lecsukódtak és Tom megcsókolta őt.
Ez volt élete első csókja. És természetesen Tom volt minden tekintetben az első. Mila egy évet élt Londonban és csak hazatérése előtt pár nappal engedett Tomnak. Mila szerelmes volt ugyan, de esze ágában nem volt Londonban maradni, azt gondolta, majd Tom költözik Magyarországra. Azt hitte, ha megtörténik köztük az, aminek meg kell, akkor Tom nem fogja elhagyni és követi őt haza. Aznap éjjel, mikor Tom elvette a szüzességét, különösen szép éjszaka volt, enyhe és csillagos. Tom sokáig csókolta mindenhol, simogatta az egész testét, de Mila felettébb zavarban volt. Merevnek érezte magát és bénának. Érezte, hogy ez nem az ő terepe és különösen bénító volt számára, hogy huszonévesen még szűz volt, nem hogy szűz, de tapasztalatlan is. Még soha nem élt át orgazmust, gyönyört, semmit. Tulajdonképpen azt sem tudta, mit kell majd éreznie. Csak feküdt és lélegezni is alig mert. Akkor gondolt először arra is, hogy talán még is jó lett volna előbb egyedül tapasztalatokat szereznie, hogy legalább valami halvány sejtése legyen az orgazmusról. De akárhányszor megpróbálkozott vele és magához nyúlt, szánalmasnak érezte és szégyenteljesnek, így tehát mindig feladta. És most hogy Tom a testén fekszik és szopja a mellbimbóját sem tudja, hogy izgatja e az érzés vagy borzasztja. Combjait úgy szorította össze, mint akinek halvány fogalma nincs arról, hogy a szeretkezéshez azért ezeket majd nem árt széttárni. Mikor Tom megkérte, hogy tegye szét a lábait, először csak értetlenül nézett rá. Tom nem várt rá sokáig, inkább kiszolgálta magát, térdével szétnyomta Mila combjait és közéjük fészkelte magát. Előbb csak az ujjával érintette meg Mila punciját és a lány teste még jobban megfeszült. Hiába simogatta Tom és próbálta belé dugni az ujját, Mila nem volt elég nedves. Ettől még kellemetlenebbül érezte magát. Tom elmosolyodott és azt mondta, semmi baj. Az ágy mellett lévő fiókba nyúlt és kivett belőle egy kisebb tubust. Felpattintotta a tetejét és az ujjaira nyomott valamit belőle. Majd a valamit Mila puncijára kente. A lány beleborzongott a hideg érintésbe. Tom betolta az ujját a hüvelyébe. Mila összerázkódott. Tom kihúzta az ujját és óvszert húzott álló farkára, aztán kezével szétnyomva Mila combjait és erősen a matracnak nyomva a lány altestét megpróbált behatolni a teljesen lemerevedett Milába. A lány csak azt érezte, hogy valami menten kettéhasítja, ahogy egyre inkább beljebb furakszik a testébe. Azt hitte, már sohasem lesz vége, de akkor a hímvessző egyszer csak célt ért benne. Valami azt súgta neki, még csak most jön a neheze. Igaza lett. Tom kíméletlenül átszakította a szűzhártyáját, ettől Mila kicsit felélénkült és feljajdult, de Tom lezárta a száját egy csókkal és megnyugtatta, hogy most már jobb lesz. És Mila elhitte, hogy mostantól tényleg jobb lesz, de nem lett az, valahogy Tom férfiassága nem passzolt a belső méreteihez. A kezdeti keményen álló cerkát sem érezte már, mintha megtört volna. Tom egyre gyorsabban lökődte Milát és nem egész öt perc múlva hátborzongatóan felnyögve elélvezett. Mila azon gondolkodott, vajon ennyi volt az egész, vajon neki mikor volt jó, vagy a nőknek ezt kell érezniük. Nem tudta a választ, mert ő felettébb sem érezte olyannak, amilyennek internetes fórumokon, regényekben lefestik. Ha mindenképpen mondani akar rá valamit, inkább mondaná azt, hogy kellemetlen. Tom legördült róla és puszit nyomva az arcára, a hátára fordult és elaludt. Mila pedig egyedül maradt a gondolataival. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a nőknek ennyi jár és ezt nem is forszírozta tovább. Pár nap múlva hazautazott és egy darabig hitt abban, hogy Tom utána jön, de aztán, ahogy teltek a hetek, végleg lemondott róla. Közben lediplomázott és dolgozni kezdett egy multinál. Ennél a cégnél ismerte meg Viktort. Nem ugyanazon az osztályon dolgoztak, de sokszor összefutottak. Viktor nem vesztegette az idejét, hamar tenni kezdte a szépet Milának. A lány hamar beadta a derekát és járni kezdtek. Mila olyan későre akarta kitolni az első együttlétet, amilyenre csak lehetett. Húzta és halasztotta, ameddig csak Viktor eltűrte a kifogásait. Aztán egy éjjel Viktor nem ment haza a saját lakására tőle, hanem kijelentette, hogy Milánál tölti az éjszakát. A lány belenyugodott. Meglepetésére Viktorral kellemesebb volt, mint anno Tommal, és aztán kezdtek egyre több éjszakát együtt tölteni. Mila végül is élvezte, volt olyan is, hogy egészen felizgult, de orgazmust még mindig nem élt át. Nem tudta, milyennek kéne lennie, de gondolta, hogy csak van az egésznek valami csúcspontja, valami tetőpont, ami után már nem folytatná. Volt idő, mikor elgondolkodott azon, hogy Viktor vajon miért nem veszi észre, hogy ő nem élvez el. Hiszen nem szimulálta. Fogalma sem volt, mit kéne eljátszania, így megmaradtak az élvezet nélküli szexek, persze csakis Mila részéről.
Történt egy napon, hogy a multinál, ahol mindketten dolgoztak, létszámleépítés miatt Viktort elküldték. Egy darabig kesergett, majd behízelegve magát Mila édesapjánál, dolgozni kezdett a családi vállalkozásban. Ez pedig annyira megtetszett neki, hogy mindent megtett Mila apjának, aki egy idő után már nélkülözhetetlennek titulálta Viktort. És akkor jött el az idő, hogy a szülei sürgetnék kezdték a házasságot. Viktor egy szépen napon meg is kérte a kezét. Hatalmas családi csinnadrattával, mert hát a szülei persze előbb tudtak az egészről, mint ő. Igent mondott, mert kényelmes volt neki, a szülei szerették Viktort, örültek, hogy lesz, aki átvegye a családi üzletet és végül is szerette őt. A jegygyűrűt pedig kifejezetten szívesen viselte, így legalább elháríthatta csomó idióta pasi udvarlását. Abban az időben változott még valami. Mila nem akarta megvárni, hogy őt is kipenderítsék a munkahelyéről, így el kezdett állást keresni. Egy napon összefutott egy egyetemi barátnőjével és beültek egy kávézóba csevegni. Mikor Timi megtudta, hogy Mila munkát keres, elmesélte neki, hogy ahol ő dolgozik, egy ingatlanirodában, ahol csakis exkluzív ingatlanokkal foglalkoznak, éppen keresnek valakit. Mila kedvet érzett az egészhez és másnap elment beadni az önéletrajzát. Fel is vették, így felmondott a multinál. A szülei nem örültek neki, de nem törődött a véleményükkel. Ennyi boldogság neki is járt, márpedig ez a munka boldoggá tette. Imádta felkeresni a gyönyörűbbnél gyönyörűbb házakat, lakásokat, hogy megmutassa őket a klienseknek. Nem tervezte élete végéig ezt csinálni, de most ez kielégítette. Nem úgy, mint Viktor. Igen, ő nem illetve ő sem tudta kielégíteni. Miért nem tud elélvezni szex közben? Vajon mi kellene neki ahhoz, hogy orgazmust éljen át? Talán vele van a baj? Igen, biztosan vele. De mit tegyen? És ha most megpróbálná? Ha előbb rájönne saját maga, hogy mit is szeret leginkább, könnyebben rávezethetné Viktort is. Hirtelen kinyitotta a szemét és végignézett a testén. Kiemelte a kezét a vízből és tenyerét lassan a mellkasára fektette. A cicijeire húzta és próbálta lágyan kényeztetni a kebleket. Nem érezte jól magát. Gépiesnek, szánalmasnak érezte, semmi érzékiség nem volt a mozdulataiban és ez őt is lehangolta. Úgy gondolta, inkább a lényegre tér. Széttárta a combjait és ujját a csiklójára nyomva apró köröket írt le. Azt határozottan érezte, hogy ennek a kis pöcöknek szerepe lehet abban, hogy ő elélvezzen, hiszen roppant kellemes érzés volt az ingerlése. Ahogy nézte a kezét, ami a punciját simogatta, egyre inkább kezdett undorodni magától. Ez nem normális dolog! Mégis próbált erőt venni magán, mert változtatni akart a nemi életén. Mutatóujját betolta a hüvelyébe, majd lassan ki és be kezdte húzogatni. Figyelte magát, a teste jelzéseit, de semmit nem érzett. Képtelen volt elengedni magát, képtelen volt kikapcsolni az agyát. Pár perc után megelégelve az érzéketlenségét mérgesen abbahagyta és inkább kikászálódott a kádból. Amikor kiment a fürdőből, Viktor már az ágyban várta. Szerencsére aludt már. Mila is gyorsan bebújt mellé az ágyba és megpróbált elaludni.

Másnap Timivel a szokásos ebéd utáni kávét itták éppen, amikor Timi rákérdezett, hogy mitől olyan feszült. Mila előbb a fejét rázta és az esküvőszervezésre fogta, majd úgy gondolta, Timinek elmondja, mi a baja. Timi volt a legeslegjobb barátnője, szinte a testvére, talán segíteni is tudna neki. Így hát belefogott és mindent elmondott neki.
- Soha? – ez volt Timi első reakciója. Mila csak a fejét rázta. – Úgy érted, soha, egyetlen egyszer sem? Még maszturbálás közben sem?
Mila egyre jobban zavarba jött, de még mindig a fejét ingatta.
- Egy egészen picikét sem?
- Timi, nem! Hidd már el, hogy nem!
- Jézus Mária! És hogy bírod? Vagyis… szentséges ég?
- Tudtam, hogy nem érted meg. – mormogta Mila és a mosogatóba téve a csészéjét, vissza akart ülni az asztalához.
- Jaj, ne haragudj! Én csak meglepődtem. Én még nem hallottam ilyenről. És figyelj csak, orvosnál voltál már? Úgy értem, nőgyógyásznál?
- Minek?
- Hát lehet, hogy a problémádnak szervi oka van, bár ha engem kérdezel, csak túl merev vagy!
- Ezt meg hogy érted? – kérdezte Mila felháborodva.
- Nyugi, kiscsaj, nem bántani akarlak, csak azt mondom, amit gondolok. Mila, soha nem bulizol, soha nem csinálsz olyat, ami örömet okoz neked, soha nem lazítasz! Ilyen mereven, feszülten, hogy várod el a testedtől, hogy át tudja magát adni valakinek, az érzésnek?
- Tehát azt mondod, menjek el bulizni és lesz orgazmusom?
- Na, ez azért nem ilyen egyszerű! De első lépésként nem ártana, ha kiengednéd néha a fáradt gőzt és persze irány a nőgyógyász!
- Nincsen orvosom.
- Mi, te még nőgyógyásznál sem voltál soha?
- Nem.
- Jézusom, hát ezt sürgősen pótolni kell! Keresnünk kell egy orvost neked! Akihez én járok, ő nő és most megy szülni, tehát most majd nekem is keresnem kell valakit. De tudod mit? A másik gondon segíthetünk. Most hétvégén lesz az unokanővéremnek az eljegyzési partija. Van kedved eljönni velem?
- Nem is tudom… - vonakodott Mila.
- Na, légyszí! Meglátod, tök jó lesz. Azt nem mondom, hogy ereszd el a hajamat buli lesz, mert roppant előkelő koktélpartira számíthatsz. – mondta ezt mintegy kifigurázva gazdag rokonát. – Na, gyere velem!
- Oké, elmegyek. – adta meg magát végül Mila.
Azért még meg kellett győznie Viktort is arról, hogy elmehessen. Maga sem tudta miért, de ezzel várt a parti napja előtti éjszakáig. Már lefekvéshez készülődtek, mikor előhozakodott a kérésével. Sajnos, Viktor nem adta ingyen a beleegyezését, cserébe szexet akart. Mila beleegyezett, hiszen miért ne tette volna, úgysem érez semmit. Viszont Viktornak most nem felelt meg az eddigi felállás, vagyis nem volt hajlandó ráfeküdni Milára és csak úgy megdugni.
- Egyszer már te is aktivizálhatnád magadat! – fakadt ki a férfi.
- Én? – kérdezte meglepetten Mila.
- Persze, hogy te! Te akarsz nélkülem elmenni valahova, nem?
- Jó, de mit akarsz, mit csináljak?
Viktor levetkőzött és meztelenül hanyatt dőlt az ágyon.
- Például soha nem gondoltál még arra, hogy a száddal kényeztess?
- Úgy érted, vegyem a számba a…?
- Igen.
Mila hátán végigfutott a hideg, de azért meg akarta próbálni. Ilyet se csinált még soha. Ő is levetkőzött és az ágyra térdelve Viktor csípője fölé hajolt. Rettenetesen zavarban volt, nem tudta, hogyan is fogjon hozzá. Végül a kezébe vette és puszilgatni kezdte a még puha hímvesszőt. Majd kinyitotta a száját és bekapta. Aztán már nem is volt olyan puha. Egyre inkább keményebb lett. Viktor megfogta Mila arcát és parancsba adta neki:
- Szopjad!
És azt meg hogyan? – gondolta magában Mila, de Viktor nem hagyott időt neki arra, hogy rájöjjön, mert satuként tartva az állát emelgetni kezdte a csípőjét, mintegy megdugva Mila száját. A lány rövid időben belül öklendezni kezdett és szabadulni akart a fogságból. Viktor dühödten elengedte, majd feltérdelve az ágyon arra utasította Milát, hogy álljon négykézlábra. Mila még küzdve a levegőjével szót fogadott. A férfi mögé térdelt és megpróbálta beerőszakolni duzzadt farkát Mila száraz hüvelyébe. A sikertelenség dühbe gurította és miközben ujjaira köpött, szidni kezdte Milát.
- Hogy lehetsz ilyen fapina?
Mila megszégyenülve tűrte, hogy a férfi nyálas ujjai hátulról belenyúljanak. Viktor óvszert gördített a farkára, majd szinte felnyársalta Milát. A lánynak könnycseppek szöktek a szemébe a fájdalomtól, de összeszorított fogakkal hagyta, hogy Viktor durván meghágja. Miután a férfi elélvezett, lehúzva az óvszert az ágy mellé hajította és elterülve rögtön elaludt. Mila keserűen kuporodott az ágyra, fázósan húzta össze magán a takarót és óvatosan törölgetve a könnyeit megpróbált ő is álomba szenderülni.


Már több mint egy hét telt el a koktélparti óta. Mila mint minden nap ebéd után, most is az asztalánál ült és Ádám névjegykártyáját a kezében tartva tárcsázott. Minden nap eljutott a telefonszám első öt vagy hat számjegyéig, de aztán mindig letette a kagylót. Valamiért hatással volt rá a férfi. Sokszor eszébe jutott. Néha azt is elhitte, hogy Ádámot az ég küldte neki, hiszen ő nőgyógyászt keresett és lám, talált egyet. Még hozzá a leglehetetlenebb helyen, egy koktélpartin. Felidézte magában Ádám alakját és elnyomott egy halk sóhajt. 
Timi, mikor meglátta, hogy újra a tárcsázással próbálkozik, már csak a fejét csóválta. Végül Mila erőt vett magán. Ez így nem mehet tovább. A szexuális élete katasztrófa. Tudni akarja, mi a probléma, és bármennyire is szégyelli magát miatta, nem várhat tovább. Végigtárcsázta a számot, szinte azonnal egy női hang szólt bele.
- Jó napot kívánok. Dr. Jánosi Ádám rendelője. Miben segíthetek?
- Jó napot kívánok, Meszlényi Mila vagyok. Egy időpontot szeretnék kérni a doktor úrhoz.
- Éppen az előbb mondtak le egy holnapi időpontot. Este hét órakor megfelelne?
- Igen. – bökte ki Mila zavarodottan. – Jó lesz. Köszönöm.
Azzal letette. Vett egy mély levegőt és kifújta. Hát már holnap találkozik vele. Már holnap.

Az asszisztens biztatóan rámosolygott és a kezébe nyomta a kartotékját, majd előremutatva a váró felé terelte. Mila félszegen viszonozta a mosolyt és bátortalanul előrelépett. A szíve a torkában dobogott és legkevésbé sem értette magát, hogy volt képes mégis eljönni a férfihoz. Nyugtatni kezdte magát, hiszen ez egy nőgyógyász, miért fél tőle. Persze, ide senki sem szeret járni, mindenki szükséges rossznak tekinti, de hát csak egy orvos, és neki most egy orvosra van szüksége. Bár jobban örült volna, ha teljesen ismeretlenül jöhetett volna ide. Akkor talán nem lenne még ezért is zavarban. Már maga a tény is zavarba ejtő, hogy erről a problémájáról beszélnie kell, de az, hogy ezt meg kell osztania ezzel a pasival, felettébb megalázónak érezte. Nem is értette, miért. Ádám kedvesen ajánlotta magát, bár igaz, ha Timi nem mutatja be őket egymásnak, és nem hangsúlyozza ki jelentőségteljes szempilla rebegtetéssel, hogy Ádám nőgyógyász, akkor Ádámnak eszébe sincs megkérdezni, mi a gond és aztán ajánlani magát. 
A váróban érve körülnézett. Ültek már páran ott. Végigfuttatva tekintetét a tágas helyiségen, talált egy üres fotelt, odasétált és lehuppant. A papírjait az ölébe tette és próbált nyugalmat erőltetni magára. Gondolatban egy pillanatra visszatért a koktélpartira, ahol megismerkedtek. Miután Timi bemutatta őket egymásnak és elkottyantotta Ádám foglalkozását, szinte azonnal kettesben hagyta őket. Kezdetben feszengve állt a férfival szemben. Ádám tudomást sem véve Timi célozgatásáról, teljesen más, mondhatni mindennapi témákat feldobva, beszélgetést kezdeményezett. Mila egészen felengedett, de közben azért jobban szemügyre vette a férfit. Magas volt, sportos, világosbarna haja és barna szemei magával ragadó keretet adtak férfias vonásainak. Testalkata szokatlan volt egy nőgyógyászhoz. Sokkal inkább el tudta volna képzelni birkózónak. Ádám hirtelen megkérdezte, van e valami probléma, ami miatt ki kellett emelni az ő foglalkozását. Mila fülig vörösödött, majd zavarában csak annyit mondott, hogy csupán nőgyógyászt keres, mert ideje volna egy teljes kivizsgálásnak. Ádám elmosolyodott. És Mila ettől a mosolytól elolvadt! Volt benne valami. Furcsa bizsergés járta át a testét. A férfi előkapott egy névjegykártyát és kérte Milát, hogy minél előbb foglaljon időpontot az asszisztensénél. Bár mérges volt Timire, és bármennyire is kényelmetlen volt neki ez az egész, be kellett látnia, hogy muszáj felkeresnie egy szakembert. Végül is hálát adhat az égnek, hogy útjába sodort egy ilyen kedves orvost, találhatott volna rosszabbat is, aki még nem is szimpatikus neki. Ádám szimpatikus volt, nagyon is. A koktélparti óta többször is eszébe jutott, és minduntalan, mikor beférkőzött a gondolataiba, jóleső borzongás járta át a testét. Teljesen magába fordulva ücsörgött a fotelba, azt sem hallotta, hogy a nevét mondogatják. Hirtelen megrázta a fejét, körülnézett és döbbenten tapasztalta, hogy üres a váróterem. Az asszisztens szólongatta. Mila elnézést kért, majd felpattanva a rendelő ajtajához sietett. Bekopogott és benyitott. Belépve megpillantotta az asztalnál ülő Ádámot fehér ruhájában. A szíve megdobbant, bár maga sem tudta, miért.
- Szép jó estét! Örülök, hogy eljött. – üdvözölte kedvesen a férfi.
- Jó estét! – felelte Mila remegve.
- Foglaljon helyet. – mutatott az asztal másik oldalán lévő székre, megvárta, amíg a nő leül, majd bátorító mosoly kíséretében megkérdezte, miben segíthet.
- Én… - kezdte bizonytalanul Mila. - … szeretnék egy teljes kivizsgálást.
- Mi célból? Van valami panasza?
- Panasz? – kérdezett vissza Mila elpirulva. Ádám kíváncsian nézett rá. – Nincs. Csak…
- Mila, bennem megbízhat, az orvosa vagyok.
„Persze, csak ne lennél ilyen átkozottul jóképű és ilyen hatással rám!” – gondolta Mila.
- Nemsokára férjhez megyek és tudni szeretném, minden rendben van e velem.
- Tehát családtervezés miatt… - szögezte le szárazon Ádám. Alig észrevehetően elhúzta a száját.
Mila elszégyellte magát, hogy ekkorát hazudott Ádámnak, de rettentően kínosnak érezte a valódi problémáját. 
- Akkor tehát szükség van, nézzük csak… - merült az előtte heverő papírhalmazra Ádám. -  Kismedencei ultrahang, emlővizsgálat, labor… a vér és vizeletvizsgálatot az asszisztens csinálja, a többit én. – hirtelen felpattant és kinyitotta az ajtót. Kiszólt az asszisztensnek és kérte tőle, hogy kísérje Milát a másik vizsgálóba.
Mila felállt és szótlanul követte az asszisztenst. Egy másik helyiségbe mentek, a nő leültette Milát és megfogva a bal karját nézegetni kezdte. Előkészült a vérvételhez, Mila elfordította a fejét, nem szerette nézni, ahogy belé bökik a tűt. Szerencsére a nő gyors volt. Egy pici vattát nyomott a tű helyére, majd felhajtotta a karját. Néhány perc múlva a kezébe nyomott egy pohárkát és a mosdó felé mutatott. Mila rövidesen visszatért a produktummal, és a nő kezébe adta. Az elvette és hátat fordított neki. Kisvártatva Ádám dugta be a fejét az ajtón.
- Kísérje az ultrahanghoz! Egy perc és megyek. – utasította az asszisztenst.
A nő, miközben átlépett a szomszédos helyiségbe, elmagyarázta Milának, hogy ha már itt voltak a vizsgálóba, jöjjön előbb a szomszédos vizsgálóban lévő ultrahang. Kérte Milát, hogy vetkőzzön le, vegye le a bugyiját és feküdjön a készülék melletti ágyra. Mila csendben szót fogadott. Ádám telefonnal a fülén kukkantott be az ajtón, homlok ráncolva nézett az asszisztensre, majd Milára. A nő bólintott és kedvesen mosolyogva helyet foglalt az ultrahang előtt.
- Elkezdem a vizsgálatot, a doktor úrnak fontos hívása van, egész nap erre várt.
- Értem. – bólintott Mila.
Nézte, ahogy a nő óvszert húz a vizsgálófejre és bekenni síkosítóval. Becsukta a szemét és rövidesen már érezte is a puncijának nyomódni a hideg zselé borította fejet. A nő egészen belé tolta, majd az ultrahang monitorjába merült. Mila szorosan összecsukta a szemét. Ez sem volt jobb érzés, mint mikor Viktor belé hatol. Csak akkor nyitotta ki ismét a szemét, mikor hallotta nyílni az ajtót. Ádám lépett be.
- Már itt is vagyok. – mondta, majd azzal a lendülettel nyúlt Mila combjai közé és átvette a vizsgálófejet az asszisztenstől.
A nő felállt és kiment. Mila riadtan nézett utána. Ádám ide-oda mozgatta benne a fejet és közben elgondolkodva bámulta a monitort. Majd felhívva Mila figyelmét a szemközti falon lévő monitorra, hogy ott láthatja, amit ő is, el kezdte magyarázni, mi micsoda, és hogy semmi rendelleneset nem lát. Mila mély levegőt vett. A vizsgálat végeztével Ádám ujja egészen finoman megérintette Mila szeméremajkát. A nőn kellemes bizsergés futott végig. Meglepődött. Ádám megkérte, hogy öltözzön fel és menjenek vissza a rendelőbe. Ő nem várta meg Milát. A rendelőbe lépve Ádám rámosolygott, majd nyugtatóan közölte, hogy mindjárt végeznek. Mila a paraván mögé lépett és levetkőzött. Kilépve felült a vizsgálóasztalra, Ádám közel lépett hozzá, majd elmosolyodva megkérdezte:
- Vagy szerette volna, ha az emlővizsgálattal kezdem?
- Nekem tulajdonképpen mindegy. – vont vállat Mila és levette a felsőjét, majd a melltartóját. Csak akkor döbbent rá, hogy most teljesen meztelen.
Ádám halk sóhaja elbizonytalanította, növelte a zavarát. A férfi nagyot nyelve nézett végig Mila testén, és bár nagyon iparkodott azon, hogy Mila ebből minél kevesebbet vegyen észre, alig bírt uralkodni magán. Mila lehunyta a szemét és kihúzta magát. Ádám félve érintette meg a mellét. Az első mozdulatnál, ahogy Ádám tenyere a cicire simult, Mila mellbimbója megkeményedett. A nő rendkívül zavarba jött, Ádám pedig izgalomba. Hosszasan vizsgálta, tapogatta, nyomogatta mindkét mellet. Vagy csak neki tűnt hosszasnak? Mila percek múltán arra jött rá, hogy nagyon élvezi Ádám érintését, és ilyet még soha nem élt át. A férfi szinte eszét vesztette a gyönyörű, telt keblek látványától, és ahogy azok édesen a tenyerébe simultak… tekintete megállapodott Mila arcán. Figyelte az arca rezdüléseit és látta Milán, hogy élvezi. Valami elpattant benne és már nem is vizsgálta, hanem izgatta a melleket. Nem tudott páciensként tekinteni rá. Puhán masszírozta őket, finoman markolt beléjük. Hogy mit is művel, arra akkor döbbent rá, mikor hímvesszőjének hirtelen kevés lett a hely a nadrágjában. Köhécselve jelentette ki, hogy szerinte semmi probléma. Mila elpirulva dőlt hanyatt a vizsgálóasztalon. Ő is akkor jött rá, mit váltott ki belőle a férfi érintése. Teljességgel megdöbbentette a tudat, hogy tulajdonképpen a nőgyógyásza az első férfi, aki ilyen kevéssel is fel tudta őt izgatni. Ahogy a hátára feküdt, érezte még a combjai között a síkosítót. Vagy legalábbis valami nedvességet. És forróságot. Vagy azt inkább magában érzi? Nem tudta eldönteni. A lábtartóra tette a lábait. Ádám Mila combjai közé pillantott és elfelejtett levegőt venni. Döbbenten meredt a nő lábai közé. A legszebb és legkívánatosabb punci tárult a szeme elé, amit valaha látott. Pedig nőgyógyász lévén… olyan volt, mint egy barack, hamvas, gyönyörű, teljesen sima… Sóhajtott és nagyot nyelt. Újra végigpillantott Mila testén. Csodaszép volt. Göndör fürtjei a mellkasán pihentek, az ágaskodó mellbimbók még mindig keményen reszkettek. A férfi szinte félt Milához nyúlni. Milában hasonló érzések kavarogtak. Ő is félt a férfi érintésétől. Ádám végül összeszedte magát és óvatosan Mila puncijához ért. Elképzelhetetlen volt számára, hogy ebbe a gyönyörű punciba is úgy nyúljon, mint akármelyik másik páciensébe. Ennek a puncinak előbb hódolnia kellett, előbb el kellett nyernie a kegyeit, hogy bebocsáthassa. Ujjai remegve értek a szeméremajkakhoz. Látta, hogy a punci nedvesen csillog. Lassan húzta végig az ujjait, lentről indult felfelé a csiklóig. Hirtelen megesküdött volna, hogy látta Mila testét hullámzani. Gyengéden nyúlt az ajkak közé, két ujját betolva a hüvelybe. Tenyerét Mila hasára fektette és nyomást gyakorolt rá. Majd elvette a kezét, de ujjai még mindig Milában voltak. Egyszerűen nem értette, mit érez. Mila megbabonázta. Gyönyörködve nézte és most már teljesen biztos volt benne, hogy a nő teste lágyan vonaglik, majd most, mintha hüvelyének izmai megrándulnának…
Mila képtelen volt nem élvezni, és bár megrémítette a gondolat és a helyzet perverzitása, de mindennél jobban vágyott most ennek a férfinak az ujjára. A forróság hirtelen öntötte el, egész teste remegett, úgy érezte, valami belülről mindjárt darabokra cincálja. Beharapta az ajkait és igyekezett egyetlen hangot sem kiengedni rajta. És akkor bekövetkezett… ágyéka zsibbadt, hüvelye vibrált és a lénye apró darabokra szakadt. Megvolt! Most és itt! Hát mégsem beteg! Hát mégis képes élvezni! Élete első orgazmusát élte át! Itt a rendelőben és Ádámmal…

Ádám, mikor rájött, hogy az imént valószínűleg a csúcsra juttatta Milát, úgy rántotta el a kezét a lány combjai közül, mint a punci megégette volna őt és hátrébb lépett két lépést. Mila levegőhöz jutva annyira elszégyellte magát, hogy szinte becsukott szemmel gurult le a vizsgálóasztalról, egyből a paraván mögé. Villámgyorsan kapkodta magára a ruháit. Ádám az asztala mögé ült és megpróbálta megírni a kezelési lapokat. Keze remegett és tulajdonképpen az egész teste is. Ilyen még soha nem fordult vele elő, ilyet még soha nem érzett. Ő is zavarban volt és rettenetesen sajnálta Milát, mert tudta, hogy a nő a legszívesebben most a föld alá süllyedne szégyenében. Fogalma sem volt róla, hogy enyhíthetne a helyzeten. Mila nagy levegőt véve kilépett a paraván mögül. Ádám a kezébe nyomta a leleteit és megnyugtató hangon közölte vele, hogy semmi akadályát nem látja a gyermekvállalásnak. Mila furán nézett rá, majd valami köszönöm félét mormolva kirontott az irodából. Alig várta, hogy végre kint legyen az utcán. Kutyafuttában kifizette a vizsgálatok díját az asszisztensnél és elköszönve már ki is lépett az utcára. Enyhe szellő csapott az arcába. Kényszerítette magát, hogy ne gondoljon az imént történtekre. A parkolóban bevágta magát a kocsijába és hazavezetett. Betrappolva a lakásba ledobálta a cuccait, magára zárta az ajtót és a fürdőbe ment. Beállt a zuhany alá és hagyta, hogy a forró víz kimossa az izmaiból a görcsöt. Még mindig nem mert arra gondolni, ami a rendelőbe történt. A zuhany után megtörölközött és fürdőköpenyébe bújva kisétált a nappaliba. Előkereste a táskájából a mobilját. Viktor már hívta. Küldött neki egy sms-t, miszerint nagyon fáj a feje, gyógyszert vesz be és lefekszik aludni. Viktor nem is reagált rá. Mila kikapcsolta a telefont és a dohányzóasztalra dobta, majd bevackolta magát a kanapéra, felhúzta a térdeit, átölelte őket és akkor megengedte magának, hogy felidézze magában az eseményeket. Túl nagy erőfeszítésébe nem került, élénken élt benne minden egyes másodperc. Lehunyta a szemét és szinte látta maga előtt a csupasz testét, ahogy a vizsgálóasztalon hullámzik a kéjtől. Aztán az a csodás görcs, ami összerántotta az egész testét, méhét, izmait, porcikáit és a magával ragadó gyönyör, ahogy elernyednek. Valóban jó érzés. Miért? Csak ez tobzódott benne. Miért élvezett el egy szimpla orvosi vizsgálattól? Viktor hónapok alatt nem ért el arra a szintre, hogy ennyire fel tudja izgatni, és ami a lényeg, hogy orgazmusa is legyen. Ádám viszont. Ez egyszerűen hihetetlen! Mégis, annyira szégyellte magát, annyira kellemetlen volt neki, hogy elélvezett a férfi kezétől, hogy elhatározta, soha többé nem fogja látni és soha többé nem keresi. Most már tudja, hogy nincsen semmi probléma a testével, képes lenne elélvezni, csupán nincsen hozzá megfelelő partner. Ennél a gondolatnál elszomorodott, mert rájött, hogy ő ehhez a nem megfelelő partnerhez készül hozzákötni magát egy egész életre.

Eltelt három hét. Mila és Viktor egyaránt nem foglalkozott az esküvővel. Mila még örült is, hogy anyja és anyósa levette a válláról ezt a felettébb súlyos terhet. Mintha Viktor sem kereste volna már a társaságát. Egész nap az apjával volt és dolgoztak. Néha eljött a lakására, megdugta, aztán vagy elaludt, vagy hazament. Egy napon, munka közben csörgött a telefonja.
- Tessék, Meszlényi Mila!
- Jó napot kívánok, én Jánosi Ádám doktor úr asszisztense vagyok. Azért hívom, mert még nem jelentkezett a laborleleteiért. Lenne kedves befáradni érte valamikor? Valamint a doktor úr elmulasztott kenetet levenni citológia miatt, ezt pótolni kellene.
Milának nagyot dobbant a szíve Ádám neve hallatán, először arra gondolt esze ágában sincs elmenni a leletekért, de amit utána mondott a nő… citológia, az meg mi? Hirtelen nem tudott, mit mondani neki, rábólintott és azt mondta, munka után be tud ugrani. 
- Rendben, beírtam. Viszontlátásra.
- Viszontlátásra. – mormolta Mila.
Csak utána tudatosult benne, hogy akkor bizony ismét találkozni fog a dokival. Egész nap vegyes érzések dúltak benne. A legerősebb a szégyenérzete volt a történtek miatt, de valahol a szíve mélyén látni is szerette volna Ádámot. Arról fogalma sem volt, miért. Épp a környéken kellett megmutatnia egy házat, így már vissza se ment az irodába, egyből ment a rendelőbe. Torkában dobogó szívvel és lángoló arccal lépett be az ajtón. Az asszisztens kedvesen üdvözölte.
- Jó estét! Meszlényi Mila, ugye? Máris keresem a leleteit.
Mila annyira feszült és zavart volt, hogy eltökélte, amint megkapja az eredményeit, lelép innen. Esze ágában sem volt bemenni Ádámhoz. Ám mintha az asszisztens direkt kereste volna lassan a papírjait. Mila attól félt, hogy Ádám ki fog jönni a rendelőből és itt fogja őt találni. Idegesen kapkodta a tekintetét a rendelő ajtaja és az asszisztens között. Pont mikor hallotta nyílni az ajtót, a nő, mintegy varázsütésre megfordult és átnyújtotta a leleteket. Mila kikapta a kezéből és már lépni is akart a kijárat fele, mire az asszisztens megkérdezte, hova megy, ráadásul Ádám is megjelent a recepción és megpillantotta őt.
- Mila, beszélhetnénk egy percre? – kiáltott utána.
Most erre mit mondjon. Nem akart kellemetlenséget okozni és botrányt az asszisztens előtt, így csak bólintott és elindult a doki felé. Ádám ellépett az útból és betessékelte a rendelőbe. Amint ő is belépett, becsukta az ajtót és hellyel kínálta Milát.
- Nézze, nem szeretném kínosabb helyzetbe hozni magunkat, mint amilyenbe így is vagyunk. Én csak bocsánatot szeretnék kérni a múltkori incidensért és helyrehozni a mulasztásomat.
- Milyen mulasztást? – kérdezte Mila halkan.
- Az asszisztensem nem mondta?
- De, említett valamit. – ugrott be Milának.
- Akkor tehát lenne kedves levetkőzni.
Mila arcizmai megrándultak, teste megfeszült. Ádám azonnal észrevette.
- Nem, ne ijedjen meg, ígérem, hogy… semmi más nem fog történni.
A lány bólintott, felállt és a paraván mögé sétált. Hiába kért elnézést Ádám és biztosította arról, hogy nem fog más történni, ő mégis izgult. De nem tudta eldönteni, hogy a félelemtől vagy inkább a várakozás izgalmától e. Szégyenlősen ült fel a vizsgálóasztalra, de nem mert hátradőlni addig, amíg Ádám oda nem lépett elé. Mikor a férfi ott állt közvetlenül előtte, biztatóan rámosolygott és Mila akkor érezte először, megnyílna Ádámnak. Felnézett rá. A tekintetük összekapcsolódott egy hosszú pillanatra és Mila egész testében reszketni kezdett.
- Mi a baj? – kérdezte Ádám halkan, kedvesen. Még soha nem érezte azt, hogy ennyire szeretne valakit védelmezni. Márpedig Milánál ezt érezte, szerette volna megóvni mindentől. A lány csak a fejét ingatta. – Sietni fogok. 
Mila halvány mosolyra húzta a száját, majd lassan hanyatt dőlt az ágyon és széttette a lábait. Ádám valóban gyors volt, kenetet vett és már fel is segítette Milát ülő helyzetbe. Mielőtt azonban a lány leszállt volna a vizsgálóasztalról, megszólalt.
- Csúnya véraláfutás van a belső combján, egészen közel a szeméremajkaihoz.
Mila nem válaszolt, csak eszébe jutott, hogy pár napja Viktor kegyetlenül tette a magáévá. Nem is kegyetlenül, inkább türelmetlenül, mert megint nem nedvesedett igazán. Lehajtotta a fejét. Ádám rápillantott, miközben a kenet mintát a megfelelő helyre tette.
- Bántották?
- Nem. – vágta rá túlságosan is gyorsan a lány. – Végeztünk?
- Igen, felöltözhet.
Mila magára kapkodta a ruháit és visszaült a székbe. Akkor eszébe jutott valami.
- Írna fel nekem fogamzásgátlót?
Ádám felkapta a fejét és értetlenül nézett Milára.
- Fogamzásgátlót? Hiszen családtervezés miatt jött hozzám, nem?
A lány zavarba jött. Valóban azt mondta. Viszont szeretne fogamzásgátlót szedni, nem bízik Viktorban, mi lesz, ha teherbe ejti, ő pedig nem akar gyereket Viktortól.
- Ez igaz, de még nem most. – felelte.
- Értem. Végül is írhatok fel.
Rövid ismertető után megírt egy receptet, és azzal búcsúzott el Milától, hogy két hét múlva elkészül a kenetvétel eredménye. Mila bólintott, majd felállt és kiment.

Ádám hátradőlt a székében és egészen elfelejtkezve magáról nézett Mila után. Pedig már eltelt jó pár perc, mióta a lány kilépett az ajtón. Tisztában volt vele, hogy Mila hazudott neki. Többször is. Először is, biztos volt benne, hogy nem családtervezés miatti kivizsgálás miatt jött el hozzá, más problémája lehetett. Másodszor pedig az a folt… nyugtalanította, hogy van valaki a lány életében, aki nyilvánvalóan olyanra kényszeríti, amit ő nem akar. Ezért lehet a fogamzásgátló is. Talán fél, hogy teherbe ejti. Ez pedig nem lehet más, mint a vőlegénye. Igen, most megnézte és látta Mila ujján a jegygyűrűt. De ki lehet az a kretén, aki nem becsüli Mila testét és ezek szerint lelkét sem? Valami nagy baj van a lánnyal és ő tudni akarta, mi az. Nagyot sóhajtott, majd beismerte magának, sokkal jobban foglalkoztatja ez a nő, mint bármelyik kliense. Képtelen annak tekinteni. Ez a nő gyönyörű! Nagyon tetszett neki. Túlságosan is.

12 megjegyzés:

  1. Fantasztikus a történet. Egyszerűen imádom. Már alig bírom kivárni a következő találkozásukat. Ádám nagyon szimpatikus nekem. Viktor meg egy kretén. Remélem hamar megszabadul tőle. Várom a folytatást.

    VálaszTörlés
  2. Németh Dominika2012. november 17. 18:47

    Ez is nagyon-nagyon jónak ígérkezik, az elősztori még az eddigieket is veri, szerintem! Csak így tovább!

    VálaszTörlés
  3. Ez is nagyon jó történet.
    Remélem minél hamarabb elhagyja Viktort.
    Mikor lesz fent új rész már alig várom!!! :)
    Üdv: Bella

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm! :) Most elkapott az ihlet, úgyhogy szerintem nem kell sokat várni a második epizódra. :)

    VálaszTörlés
  5. Kedves Sznorina! Már régóta esedékes, hogy én is írjak megjegyzést a történeteidre. Régi olvasód vagyok és nagyon örülök, hogy rád találtam! Sokszor egy, egyhangú vagy idegbeteg nap végén szinte remegve töltöm be az oldalt, hogy van e valami újdonságod vagy rosszabb napokon óránként feljelentkezem, hátha....nagyon tetszenek a történeteid, komolyan olyan, mintha bárkivel megtörténhetnének, nagyon életszagúak. Néha van egy-két túlzás, de azt is a romantikus vagy kiéhezett szívem nagyon szívesen olvassa :)
    És még azt köszönöm, hogy nem vársz különösebben semmit az olvasóidtól! Se kötelező Like-ot (én mertem :D ), sem regisztrációt, sem túlzott aktivitást! Nem vagy beképzelt és nagyképű és ettől is olyan szerethetőek és hihetőek a történeteid. Imádom mindet, sokat kérek még :) :)
    Zsófi- egy fiatal 2 gyerekes anyuka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves vagy, köszönöm a szavaidat! :)

      Törlés
  6. Kedves Sznorina!

    Nagyon jók a történeteid. Érdekesek, izgalmasak, lekötik az embert. Szerintem, se nem túl rózsaszínek, se nem túlzóak. Egy történetnek, nem valószínűnek kell lennie, hanem valószerűnek, azaz a történeten belül kell minden eseménynek úgy megállnia a helyét, hogy az olvasó elhiggye, s ne merüljön fel benne kérdés, továbbá a szereplők se tegyenek olyat, ami megmagyarázhatatlan, vagy érthetetlen módon szemben áll azzal, amit addig képviseltek.
    A történeteid, szerintem, ilyen szempontból megállják a helyüket. Hogy a valóságban megtörténhetnek-e? Nem mindegy? Varázsló iskolába sem járhatunk, és vámpírokkal sem randizhat az ember…
    Csupán egy dologra hívnám fel a figyelmed: a bekezdésekre. Ezeknek nem csupán esztétikai szerepük van, hanem új gondolatokat, eseményeket vezetnek be, átláthatóbbá, érthető teszik a szöveget, és nem utolsó sorban könnyítik az olvasást.
    Kíváncsian várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, igyekszem figyelni a bekezdésekre. :) Örülök, hogy szóltál! És persze az egész kommentednek.

      Törlés
  7. Ajj-ajj, sziasztok! Véletlenül sem akartam egy ici-pici kritikát sem írni!! A túlzás számomra leginkább a pasik kedvessége és libidója-egyszerűen túl tökéletes :) :) Minden n ilyenről álmodik...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nem vettem kritikának, pláne nem negatívnak! :) Tudom, hogy a megalkotott pasijaim túl tökéletesek, de hát nem véletlenül fantázia! :D

      Törlés
  8. Kedves Sznorina!

    Nagyon tetszenek a történeteim,nemrég én is kezdtem történeteket írni.
    Mi a véleményed arról,hogy esetleg az én történeteimet is megjelentethetnéd a blogodon?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Küldd el őket a norina.szalko@gmail.com e-mail címre!

      Törlés