Nyolcadik

A mobilom csörgésére ébredtem. Az ébresztő jelzett. Fölöttébb kótyagosan próbáltam kinyitni a szemem és emelgetni a fejem, de el kellett telnie jó néhány másodpercnek, mire sikerrel jártam. A csipogó telefon után nyúltam és elhúztam a kijelzőjén az ujjamat. Nyújtózkodva fordultam Tamás felé. Illetve csak a helye felé. Ő nem volt az ágyban. Első percben körülnéztem a szobában, majd megpillantottam egy aprócska cetlit a párnán. Semmi nem volt rajta, csak két pont és egy fél kör. Egy mosolygós arcocska. Az én szám is mosolyra húzódott. Felkeltem és a fürdőbe mentem. Vidáman készülődni kezdtem, siettem a munkába. Mikor beértem, Zsanett követett az irodába.

- Jó reggelt, lányok! – köszöntöttem őket olyan széles mosollyal, hogy többen is furán néztek rám, zavarodottan köszöntek vissza. Az asztalomra téve a táskámat bekapcsoltam a gépemet, majd felnéztem a szótlanul nyomomba eredő lányra.

- Mit tehetek érted, Zsani?

- Tulajdonképpen csak egy üzenetet akarok átadni. Norbi volt itt korábban, azt kérte, ha lesz kis időd, akkor menj át az irodájába.

- Nem mondta, miért?

- A szoftverről beszélt.

- Oké, köszi.

Amint a gépem életre kelt, megnéztem az e-mailjeimet. Elintéztem minden fontos és azonnali dolgot, majd felálltam, hogy Norbihoz induljak. Zsanettnek szóltam is, ha valaki keresne. Amikor bekopogtam hozzá, felpillantott, majd mosolyogva invitált be. Egyből eszembe villantak Szilvi szavai.

- Szia. Kerestél. – üdvözöltem.

- Igen. Két dolog miatt. Az egyik, hogy eszközöltem pár módosítást, szeretném, ha letesztelnéd.

- Remek. – kiáltottam, majd a gépe elé ültem. – Lássuk a medvét!

Mögém állt és lelkesen magyarázni kezdett. Én pedig nézni, tesztelni kezdtem. Jó pár tanácsomat megfogadta, de még így is volt, ami szerintem módosításra szorult volna. Megemlítettem neki ezeket, ő pedig elkezdte magyarázni, hogy az miért nem lenne jó. Annyira belelovalta magát a dolgokba, hogy egy idő után álmosítani kezdett, nem ittam még délelőtt kávét és a remek éjszaka után fáradt is voltam.

- Ne haragudj, de nem folytathatnánk egy kávé mellett?

- Dehogynem. – felelt mosolyogva. – Meghívlak.

- Köszi. – mosolyogtam rá, majd lesétáltunk a büfébe.

Amikor kávéscsészéinkkel a kezünkben kimentünk a teraszra, csak egy szabad asztal volt. Norbi elindult felé. Én egy másodpercre megtorpantam, mert Tamás és a pénzügyi igazgató éppen a szomszédos asztalnál kávézott.

- Nem jó az asztal? Be is mehetünk. – nézett rám Norbi. Gyorsan megráztam a fejem. Nem akartam bemenni, mert kellett a friss levegő, így hát szépen leültünk. Én éppen Tamásnak háttal. Amikor odaértünk, köszöntünk. Ő csak a szokásos bólintással és a nevem kimondásával üdvözölt.

Amint helyet foglaltunk, Norbi azon nyomban a szoftver témát hozta elő újra. Bevallom, nehéz volt követni. Tamás még így is hatást gyakorolt rám. Semmi mást nem szerettem volna, mint megfordulni és a karjaiba vetni magam és csókolni, csókolni, csókolni. Szinte kényszerítenem kellett magamat, hogy Norbi felé nézzek és ne hátra felé sandítsak egyfolytában. Hátradőltem és bőszen bólogattam. Néha-néha felvettem a fonalat és akkor volt értelme a beszélgetésünknek, de leginkább Tamás mozdulataira, illatára, beszédére fókuszáltam. Egyszer csak kihallottam a beszélgetésükből egy női nevet: Judit. Egy pillanatra ledermedtem, majd hallgatózni kezdtem. Ki az a Judit?

- Mostanában keveset látni titeket. – mondta Csaba, a pénzügyi igazgató.

- Sok dolgunk van. – válaszolt egyszerűen Tamás.

- Biztos? – hallatszott a bizalmatlan kérdés. – Az asszony egyik nap összefutott Judittal. Szerinte nagy a baj.

Még így háttal neki is tudtam, éreztem, hogy Tamást nagyon kényelmetlenül érinti a téma. Nem is válaszolt rá, hanem rákérdezett az egyik ügyfelünk pénzügyi helyzetére. Csaba vette a lapot és nem kérdezősködött tovább. Norbi abban a pillanatban megszólított:

- Liza, jól vagy?

Köhécselni kezdtem, majd hevesen bólogatva előredőltem a székben és úgy válaszoltam.

- Persze, jól, ne haragudj, csak elgondolkodtam ezen a változtatáson. Szerintem még mindig úgy lenne nagyobb értelme, ha a város neve lenne a mérvadó, nem pedig az irányítószám. Nagyon sok embernek fogalma sincs az egyes városok irányítószámairól, tévesen írnak be adatokat, amivel meg munkát generálnak nekünk... illetve az ügyfélszolgálatnak...

- Lélekben még mindig az vagy, ugye? – kérdezte kedvesen Norbi.

- Mármint micsoda?

- Ügyfélszolgálatos. – nevetett rám, miközben megérintette a kézfejemet.

- Talán, csak nagyobb a döntésköröm és a felelősségem. Mi volna a másik dolog? – böktem ki zavartan, hátha azzal el lehet terelni a figyelmét erről a bizalmaskodásról.

- Milyen másik dolog? – nézett összeráncolt homlokkal.

- Amikor bementem hozzád, azt mondtad, két dolog miatt kerestél. – emlékeztettem, majd elhúztam a kezeimet tőle.

- Ja, igen! Csak randira akarlak hívni.

Az hagyján, hogy én majd lefordultam a székről a váratlan megnyilvánulástól, de mögöttem Tamás olyan szinten félrenyelte a kávét, hogy erősen köhögni kezdett. Egy pillanatra mindenki rá nézett, de gyorsan ivott pár korty vizet és már rendben volt. Azon gondolkodtam, hogy vajon hallhatta e Norbit.

- Nos, mi a válaszod? – kérdezett mosollyal az arcán.

Köhintettem egyet, majd közelebb hajoltam hozzá. Észrevettem, hogy Tamás ugyanabban a pillanatban hátradőlt a székében.

- Igen, a válaszom... – kezdtem bele zavarodottan. – Norbi, ez igazán kedves tőled, de...

- Ó, van valakid? A lányok azt mondták, nincsen. – szakított félbe.

- Nos, igen, ők sem tudhatnak mindent.  – jegyeztem meg halkan, majd folytattam. - Nem, nem élek kapcsolatban...

- Akkor egy vacsi belefér? – szólt közbe újra.

- Norbi, én most nem randizom.

- Hogy érted, hogy most nem?

- Most egy ideig nem.

- De egy idő után igen? Vagy ezt most nem értem.

Még közelebb hajoltam hozzá, megfogtam a kézfejét és újra elismételtem neki:

- Norbi, most nem.

A férfi hátradőlt a székében, majd megeresztett egy elkeseredett sóhajt.

- Beszélhetünk még a szoftverről?

Bólintott, majd pár perc múlva, mintha nem is az imént kapott volna kosarat, újra belelendült az esetleges javításokba. Kis idő elteltével azonban jeleztem, hogy most már dolgoznom kellene, így visszakísért a büfébe és onnan különváltak útjaink.

A nap folyamán próbáltam a tennivalókra koncentrálni, de minduntalan visszatértek a gondolataim Tamáshoz és Norbihoz. Miért utasítottam el szegényt és miért kavart fel Tamás lehetséges reakciója? Nem találtam rá megfelelő magyarázatot. Ezekkel és még sok más kérdéssel a fejemben eltengtem-lengtem a napot, majd késő délután hazaindultam. Volt egy kis hiányérzetem, Tamás nem keresett egész nap és ezt egy kicsit furcsállottam. Amikor hazaértem, egy darabig vártam rá, hátha eljön, de aztán késő este már inkább lefeküdtem aludni.

Másnap egész nap nem találkoztam Tamással. Azt sem tudtam, bent van e a cégnél. Pénteken délelőtt, Adél hívott a belső telefonon.

- Szia, Liza!

- Adél, szia, mi újság?

- A főnök hívat téged.

- Mármint Tamás? A te főnököd?

- Igen. Nem mondta, miért.

- Kösz, Adél, máris ott vagyok.

Vegyes érzésekkel tettem le a telefont. Automatikusan nyúltam a táskámba a kis kézitükrömért, megigazítottam a sminkemet, a hajamat, majd elindultam felfelé. A liftben újfent belenéztem a falán lévő tükörbe. Petróleum színű átlapolt egyrészes ruhát viseltem fekete magas sarkúval és fekete kiegészítőkkel. A hajam egy laza oldalfonásban pihent a vállamon. Szívdobogva léptem ki a liftből és tettem meg az alig néhány métert Tamás irodájáig. Adél mosolyogva fogadott.

- Menj csak.

Bólintottam és bekopogtam. Amikor benyitottam, fennhangon köszöntöttem az igazgató urat, majd mikor becsuktam magam mögött az ajtót, közvetlenebb hangon folytattam.

- Látni akartál?

Tamás felállt és az asztala elé sétált, majd nekidőlt a szélének.

- Csak szólni szerettem volna, hogy vasárnap estig nem leszek a városban.

- Értem. – feleltem kicsit furcsállva, miért is mondja ezt nekem.

- Jó. – mondta, majd csend telepedett közénk.

- Még valami? – törtem meg a már kínossá vált némaságot.

Tamás megrázta a fejét, mire én sarkon fordultam és elindultam az ajtó felé.

- Liza! – szólt mégis utánam. Visszafordulva kíváncsian néztem rá. – Nem... - kérdésnek indult a hangsúlyból ítélve, de nem fejezte be.

Én viszont tudtam, mit szeretne. Elmosolyodtam, majd egészen közel sétáltam hozzá, a testéhez simultam, mire ő automatikusan magához szorított. A füléhez hajoltam és besuttogtam:

- Feljöhetsz, várni foglak.

Éreztem, hogy a szavaitól megfeszült minden izma. Finom puszit nyomtam a fülcimpájára, majd eltávolodtam tőle azzal a céllal, hogy elhagyom az irodáját. Tamás viszont erősen megragadott és visszarántott maga elé.

- Hogy csinálod, hogy napról napra egyre nehezebbé válik kivárnom, hogy a magamévá tehesselek? – zihálta az arcomba, majd szenvedélyesen megcsókolt.

Vágyunk szikrája hamar elharapódzott és mire észbe kaptunk, már lángokban állt a testünk.

- Nem tudsz ma este... – szakítottam félbe heves csókcsatánkat.

- Nem. Ma ebéd után indulok.

Kétségbeesve pillantottam az órámra, majd elkeseredetten felnyögtem.

- Tényleg ennyire kívánsz? – kérdezte fuldokolva, miközben kezeivel a fenekemre kúszott és finoman belemarkolva a csípőjének nyomott.

- Nagyon. – leheltem az ajkai közé.

Ujjai kitapintották a ruhám szegélyét, majd kioldva a gombokat, szétnyitotta a testemen. Felsóhajtott a látványtól. Egy valóban szexi fehérneműt viseltem a ruha alatt. Fekete és türkizszín kombinációja volt, csipkés. Egy fűző és egy falatnyi tanga.

- Ó, te jóég! – nyögött fel.

- Tetszik? – kérdeztem suttogva.

Végigsimított rajtam, majd még inkább magához szorított. Ajkaival a nyakamba csókolt és onnan mormogott.

- Kívánlak.

Kéjes sóhaj bukott ki belőlem és már éppen jobban egymásnak estünk volna, mikor váratlanul kopogtak, majd öt másodperccel később már nyílt is az ajtó. Nem Adél volt, ő megvárta volna, amíg Tamás kiszól, hogy szabad. László marketing igazgató úr volt. Öt másodperc. Annyira volt elég, hogy a ruhám szegélyeit összerántsam, és a kezemmel tartsam, lehuppanjak a székbe, Tamás pedig az asztala mögé üljön.

- Elnézést a zavarásért. – szólt, mikor belépett, majd meglepődött az ottlétemen. – Ó, Liza, jó napot!

- Jó napot, igazgató úr!

- Csak egy percre zavarnálak, hallottam, hogy ma korábban elmész.

- Így van.

Az idős férfi rám nézett, jelezve, hogy zavarom.

- Akkor én megyek is. – álltam fel nagyon óvatosan, ujjaimmal görcsösen összeszorítva a ruhámat az oldalamon. – Viszontlátásra. – köszöntem el, majd nagyon gyorsan elhagytam az irodát. Kint, Adél éppen telefonált, a lift pedig kinyitva állt az emeleten, így sebesen berobogtam és már a beszálláskor benyomtam a lefele gombot. Amikor becsukódott az ajtó, felsóhajtottam, majd begomboltam a ruhámat. Megnéztem magam a tükörbe és megigazítottam. Enyhén zavart voltam. Nagyon rosszul esett most ennek a légyottnak a meghiúsulása. Kegyetlenül akartam Tamást, és most eszembe se jutott, hogy tiltakozzam a munkahelyünk miatt.

- Átkozott, vén bakkecske. – szidtam magam elé mormogva László igazgatót.

Visszasiettem az irodámba és folytattam a munkámat. Bár nagyon sok időbe tellett, amíg a felkorbácsolt vágyam lenyugodott. Igaz, ezért meg is tettem mindent, fel sem néztem az asztalomról, elszántan dolgoztam. Nem egész egy óra múlva kopogtak az ajtófélfámon. Akkor felnéztem. Tamás volt, lassan besétált. Idegesen kinéztem az ügyfélszolgálatra. Láttam, hogy nagyjából az összes lány feje az irodám felé van fordulva. Gyorsan felálltam, mire a lányok hihetetlen sebességgel elfordultak.

- Roló kéne az irodád ablakára. – szólalt meg halkan Tamás.

- Igen, kéne. – néztem bosszúsan az ügyfélszolgálat felé. – Miért jöttél? – kérdeztem immár felé fordulva, karba font kezekkel.

- Amiért leginkább jöttem, azt itt nem lehet. – nézett ő is egy pillanatra a lányokra, majd elhúzta a száját. – Most indulok.

- Rendben. – bólintottam. – Jó utat, akárhova is mész.

Tamás is bólintott, majd elindult kifelé. Mielőtt kilépett volna az ajtón, megfordult és felém súgta:

- Vasárnap este, mindenképp!

- Mindenképp! – feleltem komoly arccal. Bár leginkább fülig ért volna a szám, de nem akartam, hogy az egész ügyfélszolgálat ezen a mosolyon élcelődjön és következtetéseket vonjon le. Amint Tamás kilépett az ajtón, leültem és visszamerültem a munkámba. Legalábbis látszólag egy darabig. Jó pár percig még azon morfondíroztam, mikor lesz már vasárnap este.

Azt hittem, a hétvége pokoli lassan fog telni, és bár valamilyen szinten ez igaz volt, azért mégsem ültem egy helyben és számolgattam az eltelt perceket. Szombaton délelőtt otthon voltam, mostam, takarítottam, főztem, délután pedig elmentem vásárolni, majd egy barátnőmmel moziba mentem. Vasárnap a szüleimhez voltam hivatalos ebédre. Elmesélték, hogy tegnap anyukám egyik vidéken élő unokatestvére jött látogatóba a lányával és annak vőlegényével, meghívtak minket az esküvőjükre.

- Úgy érted, engem is?

- Igen, téged is, plusz egy főt. – mondta anyukám.

- Addigra igazán összeszedhetnél valami rendes férfit. – nógatott apukám.

- Egyedül megyek. – jelentettem ki. – Mikor lesz?

- Tessék, itt a meghívó. – adta a kezembe anyukám. – Szeptember vége.

- Hát az nincs olyan messze. Hat hét talán. Mindegy, egyedül megyek.

- Azért várjunk csak még ezzel a kijelentéssel. – mosolygott anyukám.

Lemondóan elhúztam csak a számat. Ők még mindig abban a hitben ringatják magukat, hogy nemsokára rám talál a nagy Ő, feleségül vesz és unokáik lesznek. Soha nem mutattam be nekik egyetlen férfit sem, de azt mondtam, azért nem, mert komolytalanokkal nem akarom őket terhelni. Nem tudnak arról, hogy csupán szexpartnereim voltak.

Késő délután volt már, mikor hazaérkeztem. Letusoltam, hajat mostam, szárítottam, vasaltam. Vacsora után pedig leültem tévézni. Azon gondolkodtam, vajon mikor fog Tamás érkezni. Nem mondott körülbelüli időpontot sem, így csak ültem a kanapén és vártam rá. Közben eszembe villantak képek, mondatok, illatok, érzések és megborzongtam a hatásuktól. Soha senki nem volt rám ilyen hatással. A szex Tamással, az a kémia, ami köztünk van, egyszerűen tökéletes. Felidéztem a titkos beszélgetésünket is. Valóban készen állnék rá, hogy elmondjam, megmutassam neki a fiókomat? Ekkor beugrott az ő első titka. Elmosolyodtam, majd felpattantam a kanapéról és a hálóba mentem. Kihúztam az egyik komódom fiókját, és kutatni kezdtem benne. Megtaláltam. Széles mosollyal vettem ki. Az ágyra tettem, majd a szekrényemhez mentem. Kivettem az egyik alkalmi fekete magas sarkúmat és az ágy elé tettem. Aztán végigmentem a lakáson és minden hangulatlámpámat, sólámpámat üzembe helyeztem. A gyertyákat túl romantikusnak találtam, nem illett volna hozzánk és gyertyafényben nem is látta volna jól a meglepetésemet. Egyszer csak a telefonom rezgésére lettem figyelmes. Felemeltem, egy sms érkezett. Tamástól. El is csodálkoztam. „Fél óra.” Ennyit írt. Izgatottan folytattam a készülődést, majd a hálóba mentem és magamra öltöttem a meglepetésruhát. Felvettem a magas sarkú cipőt és megnéztem magam a tükörben. Megigazítottam magamon a ruhát, hogy tökéletesen álljon. Igazából még soha nem volt rajtam. Megvettem, mert nagyon tetszett és az én fantáziámat is izgatta, de soha nem próbáltam még ki. Nem volt kit meglepnem vele eddig. Gergővel mindig együtt jöttünk a lakásba, így nem volt alkalmam így fogadni. Fekete csupa csipke erotikus body volt. A nyakkivágása szinte a köldökömig ért. Három strasszkőből álló csatocska fogta össze elől. Fent a pántja a nyakam mögé simult. Alul, a puncimat teljesen szabadon hagyva, finoman kidolgozott csipkével körülvett lyuk tátongott rajta. Még soha nem láttam és éreztem magamat ilyen szexisnek, tudtam, hogy nagyon fog tetszeni Tamásnak. Leheletnyi parfümöt fújtam magamra és résnyire nyitottam a bejárati ajtót. Kinéztem. Füleltem. Rövidesen hallottam is, hogy valaki felfelé jön a lépcsőn. Úgy hagytam az ajtót, majd beszaladtam a hálóba. Olyan hevesen dobogott a szívem, hogy azt hittem, menten kiugrik a helyéről. Már ekkor bizsergett a puncim, ami most így ebben a fehérneműben még intenzívebbnek hatott.

Tamás kopogott, majd észrevette, hogy az ajtó nyitva van. Benyitott, majd belépett. Látta a hangulatvilágítást.

- Liza!

Elmosolyodtam a hálóban. Nem akartam egyből kilépni.

- Liza! – szólalt meg újra, miután becsukta az ajtót és beljebb lépett.

Ekkor kihúztam magam, egyik kezemet a csípőmre tettem, majd csábos mosollyal az ajkamon, komótosan kilépkedtem a nappaliba, egyenesen Tamás felé. A tekintete mindent megért.

- Engem kívánt látni az igazgató úr? – kérdeztem tőle, amikor kiléptem a nappaliba. Amíg a közvetlen közelébe nem értem, nem is jutott szóhoz, csak óriásira nyitott szemekkel bámult rám és szinte falta a látványomat.

- Ó, de még mennyire! – bukott ki belőle, miután megfogta a kezemet, és a testéhez vont. – És nemcsak látni.

Azonnal az ajkaimra vetette magát, mély csókja csepp kételyt sem hagyott maga után, mennyire tetszettem neki. Nekiestem az inggombjainak és sietve letoltam a vállain a ruhát. Amíg eljutottunk az ágyig, teljesen levetkőztettem, majd az ágyra löktem. Felült és tűzben izzó szemekkel nézett rám.

- Hadd nézzelek még! – suttogta.

- Ahogy kívánja az igazgató úr! – mosolyogtam rá és a szétnyitott térdei közé álltam. – Mit kíván leginkább szemügyre venni? – kérdeztem incselkedve, majd a térdeire támasztottam a tenyereimet és dekoltázsomat az arcához érintettem. Aztán felegyenesedve finoman megfordultam és enyhén felé toltam a fenekemet. – Vagy inkább hátulról szemrevételezne?

Hagytam, hogy Tamás itt-ott megérintsen, pillekönnyűen megsimogasson, vágyódva belém markoljon. Végül szembe fordultam vele és egyik lábamat átvetvén az övén a combjára ültem és az arcához hajoltam. Megcsókoltam és hagytam, hogy az érzékei teljesen elvarázsolják. Érezze az illatomat, lássa a mosolyomat, érintse a bőrömet és érzékelje a combján az izgatottságomat. Hatott. Váratlanul megragadott és megfordulva velem a hátamra fektetett.

- Leginkább alulról. – suttogta szemtelenül és beharapta az ajkát.

Elmosolyodtam és hagytam neki, hogy a lábaim közé térdeljen. Figyeltem, ahogy a kezével végigsimított a lábaimon, megfogta a bokáimat és a cipősarkaimat a mellkasának támasztotta. Tenyerei végigkúsztak a lábszáraimon, majd megragadta a térdeimet és egy határozott mozdulattal szétnyitotta őket. Szemei előtt feltárult a csipkével körülölelt enyhén duzzadt és csillogó szeméremajkak és felnyögött. Ujjai remegve érintették meg. Finoman simogatta, majd egyre közelebb hajolva hozzá, lélegzete elképesztően felgyorsult. Amikor nyelvével hozzáért a puncimhoz, a csípőm megvonaglott. Nyalni kezdett és én kezdtem elveszteni a józan eszemet. Ahogy megszívta a csiklómat, megfeszültem és felsóhajtottam. Nyelve a szeméremrésbe tolult, majd újra a kis gyönyörgombra. Szopta és rezegtette, én pedig felajzva markoltam a saját combjaimba. Tamás nem kegyelmezett, egyre észveszejtőbben csinálta. Szólni akartam, hogy el fogok élvezni, de már csak egy reszkető kéjes sóhajra futotta. Az alkarjába martam, és finoman köröztem a csípőmmel a nyelvén. Forróság öntött el és az orgazmus csodálatos görcsös érzése. Tamás nem állt le, szította bennem tovább a tüzet, és mikor már elcsendesedtek a mámoros nyögések, fölém lendült. Tekintete parázslott, ellentmondást nem tűrően rántotta félre a mellemről a csipkét és ajkai közé vette az ágaskodó kis mellbimbót. Teljes extázisban kényeztette őket, miközben a combomon éreztem az előváladékát. Megragadtam az arcát és felhúztam magamhoz. Ahogy a szánk összeforrt, a karjaim körülölelték a felsőtestét, bokáim a derekára kulcsolódtak. Egyetlen mozdulattal belém hatolt. A katartikus érzéstől belenyögtünk a csókunkba, majd ugyanolyan kétségbeesve marcangoltuk tovább egymást. Erőteljesen lökött, aztán egyre vadabbul. Az ösztönei teljesen elszabadultak és úgy dugott, hogy képtelen voltam nem elélvezni rövid időn belül még egyszer.

- Ó, istenem! – sikítottam föl, mikor megéreztem kipukkanni magamban a gyönyörgombócot. A sikítás után azonnal Tamás nyakába fúrtam a fejemet és a füle mellett adtam ki élvezetem hangjait.

Nem állt le, tovább dugott és én úgy éreztem, lángra gyúlok, elégek. A tekintetem elhomályosult, semmit sem láttam, csak éreztem Tamás erős szorítását, hevesen dobogó szívét a mellemen, forró leheletét az államon és irtózatosan kemény, lüktető farkát a vaginámban. Keze a nyakamra simult, elképesztő erővel szorított, rekedt ziháló hangja a fülembe vágott.

- Teljesen megőrjítesz.

Annyira meglepett az újabb orgazmusom, ami közvetlenül a szavai után tört rám, hogy beharaptam az ajkamat és minden idegszálammal Tamás beteljesülésére figyeltem. Ám amikor megéreztem magamban a kilövellő ondóját, eltéptem a fejemet a válla biztosította rejtekhelyéről és hátrafeszítettem. Ajkaim szétnyílva ontották maguk közül az újabb félreismerhetetlen sikolyokat. Tamás érzéki nyögése csak rátett egy lapáttal az egészre. Soha ilyen teljes gyönyört nem éltünk meg. Én még ennyit sem egyetlen szex alatt. Bágyadtan ringatóztunk továbbra is egymás testében. Egyikünknek sem akaródzott megszakítani ezt a valódi szimbiózist. Meghitt puszikkal súroltuk egymás arcát, orrát, állát, fülcimpáját, mígnem Tamás már ki nem hullott belőlem. Feltérdelt és levette rólam a cipőket, az ágy mellé dobta őket, majd segített levenni a csoda bodyt is. Mellém feküdt és a karjaiba vont. El kellett telnie azonban még jó néhány percnek, mire képesek voltunk szavakkal is kommunikálni.

- Tudod, ezek után nagyon nehéz lesz téged nem így látnom a cégnél. – nevetett a fülembe.

- Ó, én már régóta nem a marcona arcodat látom.

Egymásra mosolyogtunk, majd csak feküdtünk. Be kellett valljam, ilyet még egyik partneremmel sem éreztem. Szex után ritka volt, akihez jól esett hozzábújni. De Tamáshoz nagyon jól esik. Kis idő múlva szükségét éreztem, hogy a fürdőbe vonuljak.

- Letusolok.

- Rendben. – mondta, majd kiengedett a karjaiból.

Sietve lezuhanyoztam. Mikor kijöttem, Tamás éppen ásványvizet ivott, majd bement a fürdőbe. Széles mosollyal néztem utána és még akkor is mosolyogtam, amikor már becsukta maga után az ajtót. A hűtőhöz mentem és mindenféle gyümölcsöt pakoltam a pultra. Elővettem egy müzlistálat és beleaprítottam őket, majd kivettem egy villát és kisétáltam a teraszra. Előhalásztam a dupla méretű plédet és egyik felével betakaróztam, majd az ölembe húztam a tálat és falatozni kezdtem. Akkor jött ki Tamás.

- Gyere, csatlakozz! – mondtam neki vidáman.

Leült mellém és bebújt a takaró alá.

- Mit eszünk? – kérdezte a tálba nézve.

- Gyorsan felszívódó szénhidrátot. – nevettem. – Kis energiapótlás.

A villára tűztem egy apró barack falatkát, majd Tamás szájába tettem. Amíg eleszegettünk így, nem is beszéltünk. Amikor kiürült a tál, letettem az asztalra, Tamás pedig a karjaiba vont és mindkettőnket betakart. Jó pár percig csak hallgattunk.

- Neked ez így nem túl bizarr? – törtem meg a csendet.

- Mire gondolsz?

- Nem is tudom... erre.

- Meztelenül ülni a teraszon egyetlen takaró alatt? – kérdezte mosolyogva.

- Igen, és nem...

- Összezavarsz.

- Én úgy értem, megbeszéltük, hogy csak szex és tudom, hogy én mondtam, belefér a beszélgetés, meghallgatás, törődés, intimitás, attól ez még nem lesz több fizikai vonzalomnál, de...

- Ezzel azt akarod mondani, hogy többet érzel, mint...

- Nem, dehogyis! – szakítottam félbe. – Én csupán... – felsóhajtottam – nagyon jól érzem magam veled, így összebújva, gyümölcsöt eszegetve... nekem ez eddig túlmutat minden idézőjeles kapcsolatomon.

- Az elején én is meg voltam zavarodva, mert nem tudtam, hogy viselkedjem veled. Én szeretőt nem tartottam még soha. Igyekeztem, hogy egy csepp érzelmet se vegyítsek bele, de pont te voltál az, aki meggyőzött, hogy nem kell idegenként viselkednünk.

- Igen, de ez most már nekem is idegen terep.

- Komolyan soha nem voltál még szerelmes? – váltott át hirtelen.

- Nem.

- Nehezemre esik elhinni. Honnan tudod, hogy nem voltál még?

- Egyetlen férfival sem találkoztam még, akire az ágyon kívül is vágytam volna. Egy kapcsolat lemondással jár, én pedig nem vagyok hajlandó kompromisszumokra.

Tamás elgondolkodott, majd hosszas tépelődés után megszólalt.

- De most azt mondtad, idegen terepre tévedtél és ez már túl bizarr neked... Elképzelhető, hogy...

- Nem. – jelentettem ki határozottan. – Kívánlak, igaz sokkal jobban, mint eddigi életem során bárkit és soha nem volt még ilyen jó senkivel... tudod, mit? Ennek a számlájára írom ezt az egész zavarodottságot.

- Az jó. Mert én nős vagyok, és csak kalandot kerestem. Igaz, annál kicsit többet találtam.

- Ezt hogy érted? – kérdeztem tőle kíváncsian.

- Csupán egyszer le akartam feküdni veled, miután felizgattál a parti után. Aztán mikor megtörtént, felülmúlta a várakozásaimat és azt vettem észre, hogy a közeledben nem bírok magammal, de tartottam tőle, hogy te esetleg másnak fogod gondolni ezt az egészet. Amikor tisztáztuk, hogy te is csak szexet akarsz, megnyugodtam, bár valóban nem tudtam kezelni a dolgot egy ideig. De most azt érzem, hogy amellett, hogy borzalmasan kívánlak, találtam benned egy...

- Igen? – kérdeztem tőle, miután elhallgatott egy pillanatra. Az ölébe húzódtam és a szemébe néztem.

- A szex veled fantasztikus. Soha nem volt dolgom hozzád hasonló izgalmas nővel... Most is, amikor megláttalak abban a fehérneműben, és ahogy viselkedtél... nagyon felizgattál vele.

- Szóval azt mondod, még senki nem öltözött be illetve vetkőzött így le neked?

Csak a fejét ingatta, miközben végigsimította a gerincemet.

- És még senkivel nem élvezted ennyire, mint velem?

- Senkivel. Tényleg igazi férfinak érzem magam... – suttogta, miközben közelebb húzott magához az ölében. Finoman megcsókolt. Lassan a füléhez hajoltam.

- És mi az, amiben még soha nem volt részed? – kérdeztem halkan, miközben felsóhajtva megvonaglottam az ágyékán.

Tamás megremegett a kérdésem hallatán.

- Titkot titokért. – súgta az arcomba.

Elmosolyodtam.

- Mire vagy kíváncsi?

- Egy titkodra, cserébe elmondom, miben nem volt részem még sohasem.

- Vannak szexuális segédeszközeim.

Tamás tekintete megvillant.

- Komolyan? – kérdezte pici izgatottsággal a hangjában.

- Jöjjön a te titkod!

Egészen közel húzott magához, gyengéden belecsókolt a nyakamba, majd ajkait a fülemhez húzta és ott belelehelte a választ.

- Még soha nem élveztem bele senkibe.

Megütközve megfeszült a testem és az arcába nézve, reagálni akartam, hogy de hát ez nem igaz, mikor alig hallhatóan hozzáfűzte:

- Te vagy az első.

Teljesen megindított a tudat, hogy az én testemben hagyott először nyomot. Kezdetben még hitetlenkedtem, de aztán visszagondoltam az első együttlétekre, az óvszerre, hogy mennyire nem akart nélküle szexelni és már minden a helyére került.

- Miért nem bízol a nőkben? – kérdeztem váratlanul. Valójában nem ezt akartam kérdezni, hanem azt, hogy a feleségébe se élvezett e bele, de valamiért ez csúszott ki a számon.

- Titkot titokért.

- Felelj a kérdésre és mutatok valamit! – ajánlottam.

Csend telepedett közénk egy pillanatra. Tamás gondolkodóba esett és én megbántam egy percre, hogy feltettem ezt a kérdést. Attól féltem, feláll és otthagy, mint kezdetben szokott. Már éppen visszakozni akartam, mikor megszólalt.

- Ez egy bonyolult dolog.

- A feleségedben sem bízol?

- Leginkább benne nem.

- Ezért ment tönkre a házasságotok?

- Mondhatni.

- Nagyon megbántott? – kérdeztem óvatosan.

Rám nézett, alig észrevehetően elhúzta a száját, majd lesütötte a szemét.

- Megcsalt. Hazudott. Átvert. – felelte szárazon.

- Mióta... – nem tudtam hogyan kifejezni magam, de Tamás értette, mit akartam kérdezni.

- Túl régóta.

- Hogyhogy én voltam az első...

- Mindig óvszert használtam, mindenkivel. Judit pedig nem engedte sosem, hogy... – mély levegőt vett.

- Értem. – elhallgattam egy kis időre, gyűjtöttem a bátorságot a következő kérdésemhez. – Nem próbáltátok meg helyrehozni?

- Először csak ritkultak a szeretkezések... aztán már egyáltalán nem engedett közel magához. Később pedig rájöttem, hogy csak engem nem enged közel...

- Nagyon dühös voltál?

- Dühös, mert amikor elutasított, arra gondoltam, rossz férj vagyok, mert nem tudom elérni, hogy a feleségem kívánjon... hogy nem tudom felizgatni. Nem éreztem férfinak magam mellette. Tényleg dühös voltam, később pedig már mindenkire, az egész világra, a mai napig.

- De nem minden nő olyan...

- Tényleg? – szakított félbe. – Soha nem voltál szerelmes, csak a szexért vagy egy férfival. – erősödött fel egy kicsit a hangneme.

- Igaz. – hajtottam le a fejemet. – De soha nem voltam egyszerre több férfival.

- Most komolyan. Mennyi pasival feküdtél le?

- Ne sérts meg, kérlek. Nem kell úgy beállítanod, mintha minden nap más férfival bújtam volna össze. Voltak pasijaim, akikkel néhány hétig, maximum két hónapig együtt voltam, de nem barátnő státuszban. És voltak hetek, amikor senki nem volt.

- Senki?

- Én soha nem mentem le egy bárba, hogy valakit összeszedjek, csak hogy megdugjon! Miért ítélsz el?

- Nem ítéllek el, csak nehéz elhinnem, hogy egy ennyire gyönyörű, kedves, okos lány, aki mindemellett még szexi is, nem talál magának olyan férfit, akibe beleszeretne.

- Tudod, a gyönyörű, kedves, okos lány, aki még szexi is csak egy jóképű, kedves, okos, szexi pasira vágyik, aki nem egy gyökér, és akivel működik a kémia. De ilyen férfi nincs, és erre nagyon hamar rá kellett jönnöm! Meguntam keresgetni.

- Tehát erről szól ez az egész? Nincsenek elvárásaid, így nem fogsz csalódni?

Zaklatva néztem Tamás szemébe. Eltávolodtam kicsit tőle, hirtelen még meztelenebbnek éreztem magamat előtte, pedig így is anyaszült meztelenül ültem az ölében.

- Te vonsz engem kérdőre, amiért nem bízom a nőkben, holott te sem bízol a férfiakban!

- Ez nem igaz, nem ismersz! – sziszegtem az arcába, majd felpattantam az öléből és beviharzottam a hálószobába. Tamás persze követett. Még mielőtt duzzogva az ágyamba bújhattam volna előle, utolért és elkapta a csuklómat.

- De igaz! Nem azért nem voltál még szerelmes, mert a kapcsolat neked nyűg és elköteleződés, hanem egyszerűen csak félsz.

- Hagyj békén! – próbáltam kicsavarni a kezemet a szorításából. – Menj el!

- Valld be!

- Nincs mit bevallanom! Menj el!

- Látod? Amint közel kerül valaki az igazsághoz, elküldöd!

- Semmi közöd az életemhez, csak és kizárólag szexelünk!

- Nem. – rántott közel magához. – Nem ezt ajánlottad. Azt mondtad, szexet szexért, törődést törődésért, intimitást intimitásért.

- Ez csak a szex és a körítés! – kiáltottam az arcába. – De attól a lényeg ugyanaz! Önálló, független nő vagyok, aki kiválóan boldogul férfi nélkül is.

- Szerintem meg egy nő vagy, aki szomjazik a szerelemre! – nagyon erősen szorított, szinte már fájt. Könnyes szemekkel néztem rá. Nagyon dühös voltam. Mert ő belelátott a lelkembe, azt, amit senkinek nem mertem elmondani, bevallani, még magamnak sem.

- És mit érek vele? – bukott ki belőlem halkan, fájdalmasan.

Tamás felindultsága egy szempillantás alatt átalakult, szemében vágy tükröződött. Levegő után kapkodva az ajkaimra nézett, majd rájuk vetette magát. Durván, vadul csókolt az első percben, majd csókja fokozatosan ellágyult, végül lihegve támasztotta homlokát a homlokomnak.

- Mutasd meg, amit szerettél volna. – zihálta.

- Felejtsd el. – súgtam és ott akartam hagyni. Visszarántott és a szemembe nézett.

- Kérlek!

Bizonytalanul néztem a szemeibe, nem tartottam megfelelőnek az alkalmat, így is fülön csípett egy elég nagy titokkal, bár ezt be nem ismertem volna neki, nem most akartam elé tárni a szexuális életem titkolt részét. Cseppet sem éreztem már magamat annak a magabiztos, érzéki nőnek, aki néhány órája még voltam. Lecsupaszítottak és ez most nagyon fájt.

- Csak menj el, kérlek! – súgtam neki szomorúan, majd elválva tőle bebújtam az ágyamba és elfordultam.

Tamás egy darabig tanácstalanul állt, majd lassan összeszedegette a ruháit és néhány perc múlva elhagyta a lakásomat.  

El nem tudom mondani, mennyire rosszul telt az éjszakám ezután. Nagyjából annyira rosszul, mint amennyire jól indult. Tamás távozása után sírni kezdtem. Fogalmam sem volt, miért sírok, de képtelen voltam abbahagyni, végül álomba bőgtem magam.