Diána elképesztően furcsa lett az irodájában történtek óta. Boldog volt, és nem hárította el a közeledését Viktornak, de soha nem volt ott, mikor alkalmuk lett volna együtt lenni. Már rögtön másnap délben elment az irodából és már vissza sem jött. Aztán a héten vagy csak délelőtt volt bent, vagy eleve ebéd után jött be. Pénteken Diána bekopogott Viktor irodájába.
- Zavarhatlak kicsit?
- Gyere csak. – mondta Viktor.
A nő besétált és becsukta maga mögött az ajtót.
- Haragszol rám?
- Nem, dehogy. Miért kérded?
- Dehogyis, inkább te vagy furcsa, folyton eltűnsz, soha nem vagy itt.
- Igen, tudom, de fontos dolgom volt mostanában.
- Micsoda? – kérdezte kíváncsian Viktor.
- Nem árulhatom el. – mosolygott sejtelmesen Diána.
Viktor felállt és megkerülve az asztalt Diához lépett.
- Hiányoztál. – súgta neki, majd követelődzve megcsókolta.
Diána megremegett és a férfi karjaiba vettette magát. Viktor végighúzta a kezét a nő lapockáján és rögtön észlelte, hogy Dia pánt nélküli maxiruhája alatt nincsen rajta melltartó. Felnyögött és az ajtó felé sandított, majd türelmetlenül letolta Dia melléről a ruhát és a nő kebleire hajtotta a fejét. Ajkai mohón szívták be a reszkető kis bimbókat. Diána torkából hatalmas sóhaj szakadt fel, a lábai megremegtek és majdnem összecsuklott a hirtelen kényeztetéstől.
- Ó, istenem! – szaladt ki a száján.
De a következő pillanatban Adél hangjára szét is rebbentek, Dia elfordulva felrántotta a ruháját. Viktor is elfordulva köhécselni kezdett. Adél akkor nyitott be.
- Viktor, az üzletkötők lemondták a megbeszélést. Nem érnének ide kettőre.
- Nem is baj. Kösz, hogy szóltál.
Adél kiment, Dia is elindult kifelé, csábosan mosolyogva Viktorra. A férfi nem tudta, mit tegyen. Öt perc múlva kiment az előtérbe. Adélra nézett.
- Diána?
- A marketing raktárban.
- Bárki keres, nem vagyunk már itt, rendben? – nézett szigorúan Adélra. A lány megszeppenve csak bólintott.
Viktor a marketingraktárba ment, becsukta maga mögött az ajtót. Most nem kellett fülelnie. Pontosan tudta, hol lehet Diána. Határozottan indult a katalógusok felé. Már pár lépés távolságból tárták egymás felé karjukat és ajkuk mosolyra húzódott. Testük egymásnak feszült, majd összeolvadt, csókjuk marcangolva követelt még többet és többet. Diána azonnal vetkőztetni kezdte Viktort. Ám Viktor megragadta a nő csuklóját és rekedt hangon a fülébe suttogta oly régóta benne megfogalmazódó kérdését.
- Mondd, mikor…
- Túl régen. – vágott Viktor szavába a nő és kiéhezett vadként csókolta tovább a férfit.
Valahogy ösztönösen megérezte, mit akar tudni a férfi. Teljesen ráhangolódott, a legapróbb jelzéseiből is pontosan tudta, mire vágyik. Valahol megijesztette ez a volumenű csoda. Együtt rezegtek, együtt pendültek, egy húron. Viktor az egyik állványnak támasztotta Diát és elképesztő hévvel gyűrte feljebb és feljebb a szoknyáját. A nő valósággal letépte az inget róla, néhány gomb mintha le is pattant volna. A vékony kis ujjak belecsimpaszkodtak Viktor övébe és szorgosan kikapcsolták azt, lehúzták a cipzárt és vágyódva söpörtek el minden textilakadályt az érzéki tapintás elől. Végre a tenyerében érezhette a férfi forró, lüktető hímvesszejét. Viktor gerjedelme hízelgett neki, még inkább felizgatta. A tény, hogy a férfi ennyire kívánja, elvette a maradék kételyeit is. Szexet akart. Most azonnal. Sőt, többet. Viktort, most azonnal!
A férfi végigsúrolta ajkaival Dia kecses nyakát, csókolta finom bőrét, vágyódva harapott a vállába. Kezeivel már teljesen a nő derekára tolta a ruhát és türelmetlen ujjai az aprócska tangát is félrehúzták. Lágyan simított végig az ajkakon, ezzel remegő sóhajokat csalt ki Dia torkából. Ujja a csiklóra tolult és a nő felsikkantott. Viktor kezére meleg váladék cseppent, ez még inkább feltüzelte. Dia izzó, nedves, édesen felkínálkozó puncija megigézte és már most benne akart lenni.
- Ne kínozz, kérlek! – lihegte a nő, mintha csak meghallotta volna Viktor gondolatait.
Felemelte Diát és erősen az állványnak nyomta, hagyta, hogy Dia átkulcsolja a lábaival és álló szerszámát a nedvességbe mártotta. A szeméremajkak, mint túlnyílott virág, hajlottak el az útjából, lüktetve maguk közé szívva az idegen testet, ami nem olyan sokára irtózatos örömet fog okozni neki. Makkja bebújt a puha szirmok alkotta résbe, Diána pedig reszketve, lehunyt pillákkal, az ajkába harapva várta, hogy a testét megtöltse, kiegészítse Viktor. Mikor már mélyen, egészen mélyen benne volt, mindkettőjük megborzongott a tökéletesség érzésétől, mintha csak erre a behatolásra vártak volna egész életükben. Dia lassan nyitotta fel a szemét és teljesen ellágyulva pillantott a férfi arcába. Érezte a bőrén Viktor ziháló lélegzetét, szinte perzselte. Megmozdult, mélyen, nagyon mélyen és érzékien. A nő ajkai közül többhónapnyi felszabadult kéjes nyögés áramlott ki. Ajkaik egymásra találtak és határozottan kergetve egymást a paradicsom felé, hadakozott a nyelvük a másik szájában. Mozdulataik észrevétlenül váltak egyre követelődzőbbé, egyre akaratosabbá. Viktor erősen fogta Dia csípőjét, szinte satuban érezhette magát a nő és még hevesebben lökte magát beljebb és beljebb a finom punciban. Nem tudott gondolkodni. Nem érezte, hogy ennek lenne valamilyen következménye, csak az tombolt az agyában, hogy ez a nő kell neki, nem csak ennek az egy dugásnak az erejéig, hanem örökre. Ezen túl már csak ebben a hüvelyben akar lüktetni és meg kell jelölnie a nőt, nyomot kell hagynia a testében, hogy tudja ő is, hogy érezze, hogy ő az a férfi, aki neki kell. Dia a kéjek kéjét élte át, összefüggő nyöszörgése a legszebb vallomás volt Viktor fülének. Csak szárnyalt és szárnyalt, soha ehhez hasonlót nem tapasztalva akarta még, még és még jobban. Érezte a testében egyre növő feszültséget, mint parányi gombóc, valahonnan a méhéből indult és csodás görccsé hatványozódott. Fejét hátraszegte élvezetében és hagyta, hogy orgazmusa hangjai felkavarják a raktár csendjét. Viktor hirtelen tapasztotta száját az ajkaira, hogy valamennyit elnyeljen a kéjes nyögésből, ám ugyanabban a pillanatban érezte, hogy a teste apró darabokra hullik, lényét cafatokra tépi a kielégülés. Forró spermája Dia hüvelyébe lövellt, ami még inkább az egekbe röpítette őt, nyugodt és boldog mosoly terült el a nő arcán, ahogy érezte a bensőjében szétáramló melegséget. Apró, puha mozdulatok, lágy érintések és a csoda már csillapodni látszott. Elcsitult. Kusza szuszogás hallatszott csak, Dia megpróbált talpra állni. Egész testében reszketett. Nem látott át a rózsaszín fellegeken. Viktor gyengéden megölelte és a füléhez hajolva belesuttogott.
- Édes… - és ezer és ezer finom puszit lehelt Dia nyakára.
A nő felsóhajtva széles mosolyra húzta ajkait. Percek telhettek el, mire végre képesek voltak uralkodni testükön. Összebújva, mosolyogva tudták már mindketten, ez több volt, mint egyszerű szexelés; több, mint puszta vágyaik kielégítése.
Már jó pár nap eltelt azóta, hogy Viktorral egymásra találtunk. Nem egyeztünk meg semmiben, sőt beszélni se beszéltünk meg semmit, mégis teljesen egyértelmű volt számunkra, hogy mindkettőnknek meg kell tennie a lépést a válás felé. Elhatároztam, hogy beszélni fogok Péterrel, azt még nem tudtam, mikor, de minél előbb szerettem volna túl lenni rajta. Azon a hétvégén költöztem. Valójában pénteken azért is mentem be Viktorhoz, hogy elújságoljam neki a kis lakásomat, de aztán ez nem került szóba. Nem is bántam, így majd meg tudom lepni egy alkalommal vele. A teljes szombatom és vasárnapom ráment a be és kipakolásra, és bár nem szívesen vittem magammal semmit a közös házunkból, de azért így is volt mit becsomagolni, az új lakásban pedig kicsomagolni. Teljesen lekötött még a hét első napjaiban is, hogy minden a helyére kerüljön. Viktorral nem is nagyon találkoztunk, mindketten elfoglaltak voltunk. Szerda délután Adél fontos hívás miatt hívott ki egy értekezletről. Értetlen arccal sétáltam ki hozzá.
- Ez meg mi volt? – vontam kérdőre.
- Péter keres telefonon.
Válaszolni se válaszoltam neki, csak megindultam az irodám felé. Beérve belöktem az ajtót és sietve felvettem a kagylót.
- Halló, Péter?
- Igen, itt vagyok. Jól hallasz?
- Igen. Hogy vagy?
- Jól, remélem te is.
- Igen.
- Nincs túl sok időm, csak azért hívtalak, hogy hazautazom.
- Komolyan? Mikor érkezel?
- Péntek délután. Kijössz elém?
- Persze. Mindenképp.
- Komolynak tűnsz. Baj van? Majd hétvégén beszélünk. Most mennem kell.
- Rendben, szia.
- Szia! Puszillak.
Még sokáig hallgattam a pityegést a telefonban, magam sem tudom, miért. Éreztem, ezt a sors akarta így. Péter pont akkor jön haza, amikor elhatároztam, hogy el szeretnék válni. Még azt sem tudja, hogy különköltöztem. Letettem a telefont és leroskadtam a székembe. Sokáig ültem ott. Gondolkodtam. Az érzéseimen. Az életemen. Mit várok az élettől? Mit szeretnék? Nem azt, ami eddig volt. Nem akarok tovább egy olyan férfi felesége lenni, akinek fontosabb, hogy az isten háta mögött fotózhasson néhány fűszálat, mint az, hogy családot alapítson a feleségével. Én gyereket akarok, boldogságot, szerelmet. Egy férfit, egy társat, aki figyel rám, és aki szeret engem. Megvilágosodtam, tudtam, hogy nekem Viktor kell, de abban egyáltalán nem voltam biztos, hogy Viktornak is ugyanezek a céljai e velem. Halk kopogás után kinyílt az ajtóm. Viktor volt. Szótlanul besétált. Megállt az asztal előtt és kérdőn nézett rám.
- Történt valami?
Megráztam a fejem, majd halkan megszólaltam.
- A férjem hazajön.
Viktor arcából egy pillanatra kiszökött a vér.
- Mikor?
- Pénteken délután.
Aztán csend telepedett közénk. Nem tudtunk megszólalni. Fürkészve néztünk egymás arcába, de nem tudtuk eldönteni, mit gondolhat a másik. A szavak hirtelen buktak ki belőlem, összefüggéstelenül, értetlenül, úgy ahogy az imént morfondíroztam rajtuk.
- Én gyereket akarok. Társat.
Viktor lehajtotta a fejét. Csalódott sóhaj szakadt ki belőlem. Tehát ő nem ezt akarja. Fájt, és be kellett valljam, jobban, mint képzeltem volna. Felálltam és kisétáltam. Már nem hallhattam, ahogy Viktor utánam kiabált.
- Én is, veled!
Másnap be sem mentem dolgozni. Minden iratot elő akartam készítetni. Mindent, ami ahhoz kell, hogy elválhassak Pétertől és mindent, ami ahhoz kell, hogy eladhassuk a házat. Azt eltökéltem, hogy új életet kezdek, Viktorral vagy nélküle, de új életet. Bár jobban örültem volna neki, ha vele, de ha ő egyszer nem így gondolja. Az igazat megvallva, mélységeset csalódtam benne. Azt hittem, ő is azt érzi, amit én is. Csütörtök este fáradtan zuhantam az ágyamba, elhatároztam, hogy lelkiekben felkészülök a másnapra, de ennyi már nem telt tőlem. Pillanatok alatt mély álomba merültem.
Péntek reggel már korán a cégnél voltam. Adél csodálkozva nyitott be az irodába.
- Te már itt vagy?
- Igen, délután dolgom van, korábban bejöttem.
- Tegnap valaki nagyon hiányolt téged.
Érdektelenül felsóhajtottam.
- Meg szabad kérdezni, miért nem jöttél be tegnap?
- Hivatalos papírokat intéztem.
Adél kíváncsi arckifejezésére válaszolva kiböktem:
- Válási papírokat.
- Tessék?
- Péter még nem tudja, ma jön haza, de ma szeretném megmondani neki, hogy elköltöztem, adjuk el a házat, és hogy el akarok válni.
- Elköltöztél?
- Igen. Néhány napja már. Itt lakom a közelben.
- De… én ezt nem értem.
- Micsodát? – néztem a halántékát dörgölő lányra.
- Ha elválsz… hát nem Viktor miatt?
- Elválok, mert új életet akarok kezdeni. Gyereket akarok, és arra hiába várok, hogy Péter rászánja magát erre, és már nem is akarnék tőle babát.
- De Viktor…
- Viktor nem akar tőlem semmit.
Adél furcsán nézett rám. Újra a munkába merültem, így jeleztem neki, hogy nem kívánok többet erről beszélni. Lassan kisétált az irodából.
Kora délután szívdobogva indultam el a reptérre. Tudtam, hogy döntő pillanat lesz az, amikor újra találkozom a férjemmel. Tudni fogja, hogy valami nem stimmel. Már első látásra. A házba érve meg végképp tudni fogja, hiszen nem lesznek ott a holmijaim. Sebaj! Előre kell néznem! Magamért. Azért, hogy jövőben boldog lehessek…valakivel.
Viktor kedvetlenül tologatta a ceruzáját az asztalán. Nem értette Dia viselkedését. Azt hitte, mindketten ugyanazt fogják tenni. Annak ellenére, hogy nem beszélték meg, de azt gondolta, mindketten el fognak válni. Ő már azon a hétvégén megmondta a feleségének és különköltözött tőle. Diának nem akarta elmondani még. Szerette volna elhívni, vacsorázni és ünnepélyes keretek között elmondani neki, hogy immáron új életet kezdett és szeretné, ha a nő része lenne ennek. Ezért is ment be akkor az irodájába, de látta Dián, hogy valami történt. Mikor elmondta, hogy hazajön a férje, és hogy ő gyereket akar, társat… Nem rá gondolt. Egészen biztosan. Ki fog békülni a férjével! Még csak meg sem próbálhatta meggyőzni arról, hogy inkább őt válassza.
Adél fejcsóválva figyelte Viktort. Biztos volt benne, hogy főnökei szerelmesek egymásba és titkon mindegyikük a másikra vágyik, mégis valami félreértés történhetett, hogy most mindegyik ilyen szomorú. Dolga végeztével bement Viktorhoz és miután elbúcsúzva, jó hétvégét kívánt neki, jó szándéktól vezérelve megszólalt.
- Elnézést, de miért ilyen elkeseredett? Diána miatt?
- Semmi nem kerüli el a figyelmedet, ugye? – kérdezte hamis mosollyal az ajkán Viktor.
- Hát nem. Miért nem megy el Diánához és beszélik meg a dolgokat?
- Nem lehet. A férjével van.
- Igen, egy darabig biztos, de hogy nem a házukban tölti az éjszakát, az fix.
- Ezt meg hogy érted?
- Már nem lakik ott. Elköltözött. Tessék, leírtam a címet. – mondta Adél és egy pici cetlit tolt a döbbent férfi elé.
- Hogy micsoda? Elköltözött?
- Biztos vagyok benne, hogy csak addig lesz a régi házukba, amíg megmondja Péternek, hogy el akar válni.
- Tessék? El akar válni? – ugrott fel Viktor.
Adél csak bólintott.
- Máris többet mondtam a kelleténél. – fűzte hozzá, majd sarkon fordulva elhagyta az irodát.
Viktor ott maradt egyedül. Egy pár percig torkában ugráló szívvel állt az íróasztal mögött, majd hirtelen lecsukta a laptopját, egy mozdulattal áramtalanított mindent, felkapta a zakóját, a cetlit, a mobilját és a pénztárcáját, majd elrohant. Egyenesen a parkolóházba, ott bevágta magát az autójába, vetett egy pillantást Adél cetlijére, majd indított. El sem akarta hinni, hogy Diával így elbeszéltek egymás mellett. Dia azt hitte, neki nem kell, ő meg azt, hogy a nő kibékül a férjével. Pedig valóban megtették mindketten azt a bizonyos lépést, mindketten elszánták magukat a válásra. Az új élet reményében, az újrakezdés miatt egymással. Hamar a papírosra firkált címre ért, közel volt a céghez. Leparkolt és kiugrott a kocsiból. A lépcsőházba bejutott, mert éppen akkor jött ki egy fiatal pár, de hiába csengetett Dia ajtajánál, hiába kopogott, a nő nem nyitott ajtót. Lehet, még nincsen itthon. Még Péterrel lehet. Ideges volt, fel s alá járkált a folyosón. Izgatott volt, túlságosan is. Az, amit érzett, valósággal ledöntötte a lábáról. Forrt benne és azt akarta, hogy ezt Dia is tudja.
Hát nem volt könnyű, de megtettem. Végül is Péter nem fogadta rosszul, mondhatni, ő is gondolkodott már rajta. Azon megütközött kicsit, hogy már el is költöztem, de gond nélkül belement a ház eladásába és a válásba is. Sőt, még bocsánatot is kért az önzéséért, azért, hogy rákényszerített a magányosságra, erre az életre. Persze, azért volt könnyes összeborulás, hiszen jó pár évet együtt töltöttünk. Lassan bandukoltam felfelé a lépcsőházban, szomorú voltam. Egyrészt azért, mert életem egy korszaka végleg lezárult, másrészt azért, mert az új korszak nem amellett a férfi mellett fogja kezdetét venni, akivel én meg akartam osztani a hátralévő életemet. Erős és hihetetlen érzelmeim felett már napirendre tértem egy ideje. Elfogadtam, hogy létezhet ilyen szerelem, ami ennyire váratlanul és gyorsan dönti le az embert a lábáról, olyan, ami ennyire intenzív. Csak azt nem hittem el, hogy viszonzatlan. Befordultam a folyosóra és felpillantottam. A szívem óriásit dobbant. Egy másodpercre azt hittem, káprázik a szemem. Az ajtóm előtt Viktor állt és döbbenten nézett rám. Hosszasan álltunk egymással szemben, értetlenül nézve egymásra. Alig kaptam levegőt a meglepetéstől. Akkor Viktor megtette felém az első félénk lépést. Szája sarkában apró mosoly húzódott, a szemében furcsa csillogást láttam. Hirtelen végigfutott a gerincemen a felismerés. Melegség öntött el, már én is elmosolyodtam és lépni kezdtem Viktor felé. Már csak pár lépés választott el minket egymástól. A karjainkat kitártuk és a testünk egymásba olvadt. Szorosan zártuk össze a karjainkat és mindketten tudtuk, hogy már nem állhat semmi sem az utunkba. Mi már összetartozunk. Villámgyorsan, hadarva mondtuk el egymásnak, hogy elköltöztünk és válunk. Aztán szívből, szerelmesen összenevettünk a félreértésen, ami elválaszthatott minket egy röpke időre. Viktor megcsókolt és nem volt nálam boldogabb nő a földön. Halkan, édesen duruzsolt a fülembe, miközben gyengéden, de határozottan az ajtó felé tolt. Szerelmes szavai sokáig visszhangzottak a fejemben, még akkor is széles mosolyra húzódtak tőle az ajkaim, amikor már a meghitt, aprócska hálószobám magányában a verítéktől izzó férfitest alatt hullámzottam és tobzódtam az újra és újra átélt gyönyörben.
Vége
Kedves olvasók!
Valóban van közös ebben a sztoriban és az Én és a főnökömben. A Tavaszi láng volt a pályázati anyagom, egy kisregény, amit két hónap alatt írtam meg, de mivel nem nyertem a pályázaton, elétek tárhatom.
Köszönettel:
Sznorina
Fogod folytatni az Orgazmus receptjét vagy raksz fel esetleg valami más történetet??
VálaszTörlésJól sikerült! Engem megnyertél vele! Remélem az orgazmus receptre is lassan folytatódik!!!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvashatom a műveidet! Csak így tovább! ladiszera
Nem hiszem el h egy ilyen tehetséges ember nem nyer!Sajnálom :(!De örülök h mi elolvashattuk :)!Szerintem nagyon jó lett bár rövid és nem olyan részletes mint a többi de szuper ez is mint a többi!Remélem folytatod az orgazmus receptre nekem annak a története fogott meg a legjobban :)!További sok-sok ihletet és sok időt kívánok az íráshoz
VálaszTörlésKöszi mindenkinek!
VálaszTörlésPersze, hogy folytatni fogom az Orgazmus receptre. :)
Úristen! Ez is iszonyat jóra sikerült akár csak a többi :)) Annyira örülök, hogy az Orgazmus receptre folytatódik!!! *-* az a kedvencem :))Hasonló sikereket az íráshoz! Mosoly
VálaszTörlésMikorra várható a következő Orgazmus receptre epizód??? Annyira várom már! Nagyon szeretem az írásaidat! :)
VálaszTörlésNagyon jòk a történeteid!!Mikor fogod folytatni az Orgazmus receptre?? Már szerintem mindannyian várjuk a folytatást! Siess vele légyszi ! :))
VálaszTörlésKedves Norina! Az Orgazmus receptre folytatása mikorra várható? Addig is nagyon köszönjük a történeteidet, és a továbbiakhoz sok-sok ihletett kívánok! egy lelkes olvasód :)
VálaszTörlésKedves Norina! Jól vagy? Nagyon eltűntél! Azért adj majd valami életjelet, kezdünk aggódni! Vigyázz magadra és a továbbiakhoz is sok sikert kívánok! Szeretettel: A.
VálaszTörlésSzia, nem tudom megosztottad e máshol a történetet, de szólok, hogy valaki a történetek.hu-ra felrakta a novellát összeollózva és lerövidítve, ugyanezzel a címmel.
VálaszTörlés