Keress a Facebookon is (Szalkó Norina) és jelölj ismerősnek vagy kövesd a Szalkó Norina szerzői oldalt!


MEGJELENT AZ ÉN ÉS A FŐNÖKÖM CÍMŰ KÖNYVEM! AZ ALÁBBI LINKRE KATTINTVA TUDOD MEGRENDELNI:

http://undergroundbolt.hu/en-es-a-fonokom

2016. március 9., szerda

Álom

Már jócskán elmúlt éjfél, mikor Márk megállt a lakásom előtt. Nem beszéltük meg Dáviddal, hogy hol tölti az éjszaka fennmaradó részét, feljön e hozzám vagy hazamegy. Bevallom, eszembe sem jutott, annyira tobzódtam a csodás érzésben, amit átéltünk a kocsiban. A lakás előtt elköszöntem mindenkitől és kiszálltam. Dávid is kiszállt és elkísért a bejárati ajtóig. A kapu előtt cinkosan összemosolyogtunk, majd Dávid magához húzott.
- Reggel felhívlak. – suttogta a fülembe és megpuszilta az arcomat.
- Rendben. – bólintottam és bágyadt mosollyal az ajkamon ránéztem.
- Jó éjszakát. – mondta és olyan finoman csókolt meg, hogy szinte kiszaladt a lábam alól a talaj.
- Aludj jól te is. – súgtam, mielőtt elengedett volna.
Megvártam, amíg visszament a kocsihoz és elindultak, csak utána mentem föl. Levetkőztem és még mindig fülig érő mosollyal az arcomon lezuhanyoztam, majd lefeküdtem és szinte azonnal mély álomba zuhantam.



Sötét van. Koromsötét. Ijedten kalapál a szívem. Forgolódok. Körbe-körbe. Hol vagyok? Egy pillanatra megdermedek. Hangok. Egészen pontosan... Figyelek. Lihegés. Valahonnan zihálás hallatszik. Próbálok az irányába fordulni. Apró, halvány fény dereng. Kék neon. A nyögések hangosabbak. Egyértelműen egy férfitől származnak. Félszegen lépek előre. A kék fény egyre hosszabbra nyúlik, mintha egy ajtó lenne résnyire nyitva és a neonfény mögüle áradna. A félreérthetetlen zihálás mellett most már a saját lélegzetvételemet is hallom. Minden egyes óvatos lépésnél egyre hangosabb lesz. Félelem is társul mellé. Mintha egy örökkévalóságig tartana az út, mire az ajtóhoz érek. A vérem az agyamban lüktet, hideg veríték rázza a testemet, a karjaim remegve emelkednek fel. A tenyeremet az ajtónak támasztom és finoman meglököm. A férfi nyögései egészen közelről hallatszanak. Kéjesek. Undorítóan kéjesek. Szinte fuldoklik az élvezetében. Az ajtó hangtalanul nyílik. A neonfény egyenesen a szemembe világít, semmit sem látok. Erősen hunyorgok és egyik karomat az arcom elé emelem és újabb bizonytalan lépéseket teszek előre fele. A kék fény kezd halványodni, majd elsötétedni. A lihegés egyre hangosabb. A fény újra kigyúl és megpillantok valamit néhány méterrel távolabb tőlem. Ám mielőtt elindulhatok felé, a neon kialszik. Megtorpanok. Azon gondolkodom, megszólaljak e. Egyre inkább az az érzésem, hogy a férfi az én fülembe nyög, olyan közelről hallatszik. Megrázom a fejem. Egyre kétségbeesettebb leszek, és nagyon félek. A fény váratlanul újra felvillan, majd pár másodperc múlva kialszik. Földbe gyökerezett lábbal állok és várok. A nyögéseket és a saját szívdobbanásaimat is a fülemben hallom és kezd egyre inkább idegesíteni, egyre nagyobb félelemmel tölt el. A következő felvillanásnál meglátom. Próbálok erősen fókuszálni. A neon megteszi helyettem. Egészen elképesztő. Megtántorodom. Mintha az agyamban villogna. Mindig csak egy részlet lesz világos. És mindig más. Óvatosan lépkedem előre továbbra is, közben villanásról villanásra próbálom felismerni a megvilágított részeket. Egy női kar. A teste mellett hever. Egy nyak. Férfiujjak fonják körbe. Egy mellkas. Hullámzik. Ütemre. A nyögések ütemére. A következő villanásnál belemarkolnak. És még mindig markolják. Erősen. Az ujjak mélyen belevájódnak a puha húsba. Egy lágy ívű csípő. A test élettelennek tűnik. Elernyedtnek. Újabb villanás. Most egy férfi hátát látom. Sötétség. A lihegése szaggatottabb, mélyebb, szeretném a tenyeremet a fülemre tapasztani, hogy ne halljam. Neon föl. Egy női lábszár. Majd még egy. Nagyokat nyelek. Irtózatosan rossz érzés kerít hatalmába. A női lábak széthajolnak a férfi teste előtt. Rendellenesen. Furcsán. A férfi csípője mozog. Lendületesen. Előre-hátra. A nyögések ütemére. Lassan haladok feléjük. Nagyon félek és reszketek. Csak a férfi hátát látom, ahogy az izmai megfeszülnek a lökések ütemére, mert többé kétségem sincs afelől, hogy a férfi dugja a nőt. De miért csak a férfit hallom? Haladok tovább, a fényvillanások már csak a férfi hátát engedik látni. Egészen közel érek hozzájuk. Már nagyon közel vagyok. Még egy lépés és a férfi háta mögött állok. A villanásnál feljebb emelem a tekintetem. A nő teste nyugodtan fekszik. A lökések üteme szinte marcangolják. Újabb villanás. Már a mellkasát látom. A mellei ringanak. Próbálom visszatartani a lélegzetem, de egyre kevésbé sikerül. Úgy érzem, menten kiszakad a szívem és tüdőm a helyéről. Látni akarom a nő arcát, de mégsem. Túlságosan félek. De látnom kell. Mindjárt villanni fog a fény. Most. És...  A szemek csukva. A vonások ernyedtek. A szája félig nyitva. Nyál folyik ki az ajkak sarkánál. A lökések üteme idáig is elér. Ne! Felsikoltok. Vagy csak akarok? Az arc... a nő arca, az enyém! A teste, az enyém! Az élettelen test, amit a férfi marcangol, az enyém. A combok köze, amit a férfi dug, az enyém! Sikítok. Teljes erőből és élesen sikítok. A férfi akkor elélvez. Belém. És én két sikítás közt bizsergek. Bizsergek? Miért bizsergek? Izgat? A férfi megfordul, és én döbbenten bámulok az arcába...

- Ne!!!!! – kiabálva, izzadságban úszva, levegő után kapkodva ültem fel az ágyban.
Fogalmam sem volt róla, hol vagyok. Ijedten kapkodtam a fejemet és néztem körül. Ez a lakásom és az ágyam. Egyedül vagyok és... ez csak egy rossz álom volt. Lihegve próbáltam úrrá lenni a rémületemen. Visszahanyatlottam az ágyba és az oldalamra fordulva magamra húztam a takarómat. Istenem, olyan valóságos volt. Nagyokat nyeltem és az álmon morfondíroztam. Ijesztő volt, nagyon ijesztő!


- Micsoda? Én?
- Csss! Halkabban! – sziszegtem, miközben zavartan pislogtam körbe a ránk pillantó emberek láttán. Dávid elhúzta a száját, majd ő is körbenézett és csendesebben folytatta.
- Azt mondod, én voltam az, aki....
- Igen. Már mondtam. A kék neonfény folyamatosan villogott és én csak nyögéseket hallottam, zihálást, minden egyes felvillanó fény más testrészt engedett látni és csak akkor láttam a lényeget, mikor a hátad mögé értem. Elélveztél és felém fordultál. Te voltál. Pontosabban a te arcod és a te tested, de a hang... a zihálás... az nem te voltál...
- Ez döbbenet.
- Nekem mondod? – biggyesztettem le a számat, majd felemeltem a kávéscsészét.
- Nem tudok mit mondani, abszurd ez a helyzet. – dőlt hátra Dávid a székében. – Talán segítséget kéne kérnünk.
- Ugyan kitől?
- Nem tudom. – fonta keresztbe a karjait aggodalmasan a férfi. – Talán beszélhetnénk valakivel.
- Ki hinne el nekünk bármit is?
- Nóra, az azért nem normális, hogy valaki kiüt minket azért, hogy elhurcoljon egy plexikockába, szexre kényszerítve minket, engem kidobjon meztelenül az autópályán, téged megerőszakol, mikor magatehetetlen vagy... aggódom érted, már az álmaidba is beférkőzött. – hajolt egészen közel hozzám Dávid.
- Tudom, hogy nem normális. Engem is aggaszt, de mióta töröltem a blogot, nem jelentkezett. Úgy értem, az álmot leszámítva semmi nem történt. Én szeretném ezt az egészet kiverni a fejemből, elfelejteni és csak arra gondolni, ami jó.
- Volt ebben valami jó? – fintorodott el, miközben kiszürcsölte a kávéját.
- Megismertelek. – mosolyodtam el.
Dávid is elmosolyodott.
- Valóban. – megfogta a kezemet. – De nem gondolod, hogy jól esne neked, ha megbeszélnéd egy szakemberrel...
- Dávid, nem akarok többet beleképzelni, mint ami. Egy álom. Igaz, borzalmas volt és felettébb ijesztő, de csak egy álom. Talán csak egy kivetítés.
- Kivetítés? Mire?
- Nem is tudom. – vontam meg a vállamat. – Te és én, szex, ahogy megismerkedtünk.
- Na, igen. – nevette el magát Dávid. – Ha arra gondolok, hogy kerek perec kijelentettem, nem fogok semmilyen hibbant nőt megdugni...
Én is nevettem.
- Pedig mennyire féltem tőled. Csoda, hogy úgy kitárulkoztam neked rögtön első alkalommal.
- De még mennyire. – a fülemhez hajolt és belesuttogott. – Soha nem éreztem még olyan nedves puncit, mint akkor a tiédet.
Ránéztem és éreztem, hogy fülig pirultam.
- Nem tudom eldönteni, hogy ezt bóknak szántad, vagy kritika a többi nőre nézve, akikkel eddig dolgod volt.
Dávid nagyot nevetett.
- Bók. – jelentette ki, majd megitta az utolsó korty kávéját is. – Mi a terved estére? Dolgozol?
- Ami azt illeti, lesz este egy rendezvényünk, de csak egy kisebb eljegyzési parti.
- Ott kell lenned?
- Mint mindig. – mosolyogtam. – De csak beugrok, nem terveztem maradni. – én is kiittam a csészémet. – És te?
- Semmi dolgom. Igazából reménykedtem, hogy együtt tölthetjük az estét... 
- Ez nagyon jól hangzik.
- Esetleg beszélhetünk is.
- Esetleg. – néztem rá cinkosan.
- Kettőnkről.
- Akár. – folytattam a huncutkodást. Tudtam, mi jár a fejében. Dávid is elmosolyodott, majd köhécselni kezdett.
- Akkor tehát, mikor tudsz elszabadulni?
- Mit szólnál, ha fél tíz körül ott lennék nálad?
- Örülnék. – felelte széles mosoly kíséretében.
- Rendben. – súgtam elégedetten.
- Rendben. Várni foglak. – Dávid szemében izgatott csillogás ragyogott. Engem pedig határozottan boldoggá tett ez az izgalom.
Elbúcsúztam és hazamentem. Még volt időm a rendezvényig. Felütve a laptopomat, dolgoztam kicsit, majd készülődni kezdtem. Nemcsak a rendezvényre, de az éjszakára is. Kétségem sem volt afelől, hogy Dávidnál töltöm az éjszakát. Gyönyörűséges piros és fekete csipkés fehérneműt választottam, és egy fekete A vonalú ruhát. Fekete combfixet húztam és magas sarkút. Nagyon izgatott voltam. Piros rúzst használtam, nem volt szokásom, nagyon merésznek tartottam, de most irtó szexinek éreztem magam. 
Mikor megérkeztem a rendezvény helyszínére, Levente döbbenten nézett rám.
- Ejha, de dögös valaki!
- Köszönöm. – feleltem pici mosollyal.
- Készülsz valahova?
- Igazából találkozóm lesz.
- Akkor nem maradsz végig?
- Nem. Rád bízom a partit. Különben nem gondolom, hogy hajnalig mulatoznak majd. – néztem végig a vendégeken. – Sok idős rokon van.
A rendezvény alatt többször is rajtakaptam Leventét, amint engem bámult. Valóban szokatlan lehettem. Én is éreztem magamból áradni egyfajta erőt, kisugárzást. Alig vártam már, hogy leléphessek. Szerencsére hamar eltelt az idő, mert jó hangulat volt a partin. Az eljegyzés megható volt és a vacsora alatt viszonylag sok bort ittak a jókedvű örömapák és más férfirokonok. Miután elbúcsúztam a jegyespártól, megnyugtattak, hogy rövidesen távoznak ők is, mert a társaság nőrokonai tudják, mikor kell elázott párjaikat hazacipelni. Szolidan mosolyogtam a megjegyzéseiken, majd Leventétől is búcsút vettem.
- Hétfőn találkozunk.
Csak bólintott és feltette a kezét. Az utcán sikerült hamar taxit fognom. A kocsiban előhalásztam a telefonomat, kikerestem benne Dávid lakcímét és bemondtam a taxisnak, majd hátradőltem és szívdobogva vártam a találkozást. Nagyjából húsz perc múlva meg is érkeztem a ház elé. Bejutva a lépcsőházba szaladni kezdtem felfelé a lépcsőkön, miközben kigomboltam a szövetkabátomat. Hatalmas mosollyal az arcomon kopogtam be az ajtaján. Dávid még annál is nagyobb mosoly kíséretében nyitott ajtót. Pillantása végigszaladt rajtam. Egyszerre léptünk egymás felé és összeölelkeztünk. Dávid belökte mögöttem az ajtót, majd két tenyere közé vette az arcomat és megcsókolt. 
- Annyira vártalak már! – suttogta és letolta a vállaimról a kabátot. Hagyta, hogy a padlóra hulljon és semmivel sem törődve a falnak szegezett. Heves csókot kezdeményezett. Alig jutva levegőhöz, de viszonoztam. 
- Azt hittem, beszélgetni akarsz. – nyögtem ki két csók között.
- Majd azt is fogunk. – lihegte, majd újra a számra vetette magát.
A karjaiba és a csókjába olvadtam. A hátamra simítva a tenyereit, egy szempillantás alatt megtalálta a ruhám cipzárját, lehúzta és már le is hámozta rólam. Ahogy kíváncsi kezei végigszaladtak rajtam, felnyögött és a testét a testemhez préselte. Sietősen kezdtem gombolni az ingjét. A bőre iszonyúan forró volt, férfiparfümtől illatos és bódító. Részeg vágyakozással nyomtam az ajkaimat a vállának, és reszkető ujjaimmal idegesen babráltam a nadrágjával. Végre kibontottam belőle a csípőjét. Izgatottan toltam bele a hűvös tenyeremet az alsónadrágja és izzó farizma közé. Belemarkoltam és közel húztam az ágyékomhoz. Dávid teste megvonaglott. Egyetlen mozdulattal megszabadított a melltartómtól és élvezettel vette tenyerébe a puha halmokat. Felsóhajtottam és szinte észre se vettem, de a testem hullámzani kezdett. A lapockám és a popsim soha nem ért egyszerre a falhoz. Ringott a kéjben. Éreztem duzzadni a szeméremajkaimat, bizseregtek, nedvesedtek. Akaratlanul is a tangám szegélyéhez kaptam. Lekívánkozott rólam. Dávid megragadta a kezemet és határozottan nemet mondott, majd mindkét karomat a fejem fölé csapta a falhoz és vadul megcsókolt. Elfelejtettem levegőt venni. Tombolt bennem a forróság, izzott a vágy a puncimban. Dávid egyik kezével lazán végigfutott vonagló testemen és a combjaim közé simult. Félrehúzta a tangámat és ujjbegyével a csiklómat kezdte ingerelni, kisvártatva ujjai egyre több és több négyzetmillimétert kényeztettek, úgy éreztem az egész fehérneműm úszott már a puncimból áradó nedvtől. Számtalanszor próbáltam kiszabadítani a kezemet, de Dávid erősen fogta össze a csuklóimat. Kínlódva néztem rá, de ő csak azzal törődött, hogy kergessen még inkább az őrületbe. Ujja a szeméremajkaim közé csusszant. Felnyögtem, hosszan, kéjesen. Éreztem, ahogy a mellbimbóim keményen ágaskodnak, a csípőm pedig ide-oda vergődik Dávid ágyéka és a fal között.
- Kérlek! – könyörögtem neki.
Váratlanul elengedte a csuklóimat, de azon nyomban fel is kapott és a hálószobáig meg sem állt velem. Odabent apró kis teamécsesek égtek mindenütt. Dávid a megvetett, puha ágyba dőlt velem. Vágyakozó tekintettel néztem rá, de ő feltérdelt a széttárt combjaim között és megigézve figyelte a felizgatott, lucskos puncimat, ahogy az átázott bugyi félig meddig elfedi. Ujjaival gyengéden ért hozzá, finoman cirógatta, majd lassan közelítve hozzá belenyalt. Ajkaim közül hangos sóhaj szökkent ki. Dávid hasra feküdt a lábaim közt és teljes figyelmét az ágyékomnak szentelve újra belenyalt. Közben éreztem, ahogy megragadja a tangám széleit és lehúzza rólam, anélkül, hogy egy másodpercre is abbahagyná az orális kényeztetésemet. Olyan élvezettel, olyan vágyakozva simogatta nyelvével az ajkakat, hogy alig voltam képes uralkodni magamon. Hát még mikor ujjaival lágyan behatolt a hüvelyembe. Olyan széles terpeszbe tettem a lábaimat, amilyenbe csak bírtam. Kezeimmel a hajába túrtam és vágyakozva simogattam a fejét, miközben észre se vettem, de húztam közelebb a puncimhoz. Kapkodva próbáltam oxigénhez jutni, miközben cserepesre száradt ajkaimat nyalogattam. Nagyokat nyeltem, és már tudtam, hogy hamarosan el fogok élvezni, de még nem akartam, még húzni akartam, még adni Dávidnak is...
- El fogok élvezni... Dávid, ne. Még ne... – fuldokoltam és próbáltam felhúzni magamhoz.
Dávid lassacskán feltérdelt és megfogva a térdeimet szinte szerelemmel nézett a kinyalt puncimra, ahogy ringó mozdulataimkor meg-megcsillant rajta a gyertyák fénye. A szoba csendjét csak az egyforma zihálásunk töltötte be. Tekintetünk összekapcsolódott. Összezártam a térdeimet. Dávid végigsimított a lábamon egészen a bokámig, megemelte és hagyta, hogy mindkét lábamat a mellkasának támasszam. Megbűvölve nézte a combfixem szegélyét, és ahogy a cipőm sarkát a mellizmaiba mélyesztettem. Tenyereivel körbeölelte a bokáimat és égnek emelte őket, hagyta, hogy a magasban összekulcsolódjanak. Ajkaival finoman bejárta a bokám és a vádlim környékét, majd a vállának támasztva egymásba fonódó bokáimat, kezeivel lecsúszott a farpofáimhoz. Lágyan kezdte masszírozni, simogatni őket. Széthúzta őket, majd hüvelykujjaival bele-belemártózott a hüvelyem ontotta lucsokba. Ajkaimat beharapva nyögtem föl, mikor megéreztem a bensőmbe merülő ujjakat. Alig érzékeltem Dávid mozgolódását, miközben megpróbálta kiszabadítani magát a nadrágja fogságából. Kemény hímvesszőt éreztem a popsimnak libbenni. Dávid a szeméremajkak közé illesztette makkját és egészen finoman bebújtatta közéjük. A szemem szinte fennakad az átélt katarzistól, ahogy ebben a pozícióban belém hatolt. Lassan, nagyon óvatosan tolta belém magát és ő ugyanúgy remegett az így okozott kéjtől, mint én. Pár mozdulat után közelebb akartam érezni magamhoz. Leeresztettem a lábaimat szép nagy terpeszbe és kitártam a karjaimat Dávid felé.
- Gyere! – kértem tőle halkan.
Dávid óvatosan rám hajolt és megölelve megcsókolt. Így most már teljes egészében és hosszában megtöltötte a testemet. Megbabonázva nézte az arcomat, miközben mozgott bennem. Magába itta minden gyönyörteljes mozdulata, lökése okozta vonásomat és nem győzött betelni vele. Én pedig boldogan ringtam a teste alatt, felvéve a ritmusát. Ám a ritmus kezdett gyorsabbá válni, sürgetőbbé. A lökések eldurvultak és erőteljesek lettek. A külvilágra egyre inkább lila köd szállt, semmit nem láttam, nem hallottam, nem éreztem. Csupán a bensőmben egyre mélyebbre és mélyebbre furakodó, egyre keményebb és keményebb lüktetést. Lihegve próbáltam nyelni a nyögéseimet. Karjaimmal Dávid testébe csimpaszkodtam. A fejem hátrafeszült, belemélyedve a párnába, kósza tincsek csúsztak a halántékomra, a szám száraz volt, a testem pedig lángra gyúlt... Megrándultam, a levegő benn akadt, egy hangos sóhaj, kéjes nyögés, majd nyögések sorozata és a csúcspont a belém spriccelő sperma forró érzete. Dávid lihegve nyomta a homlokát a vállam gödrébe, miközben körmeim hátának izmaiba vájódtak. Szabálytalan sóhajok, rekedt zihálás és fokozatosan csillapodó lüktetés a fülünkben, hallatszottak. Lassan tértünk csak vissza a valóságba, végre kaptunk levegőt és ki tudtuk nyitni a szemünket. Első pillantásunk a másik tekintetét kereste, majd boldog mosollyal nyugtáztuk a másik elégedett vonásait. Dávid lenyúlt kezével a bokáimhoz és segítőkészen lelökte a lábaimról a cipőimet, majd mellém feküdt és a karjaiba vont. Még mindig mosolyogtam. Képtelen voltam letörölni az arcomról. Csak pihegtem, majd egyre inkább elbágyadtam. Talán el is aludtam volna, ha Dávid nem mozdul meg. Magunkra húzta a takarót.
- Kaphatok egy kis vizet? – kérdeztem hirtelen.
- Persze. – szólt halkan és leszállt az ágyról. – Zuhanyozhatsz is, ha szeretnél.
- Az nagyon jó lenne. – mondtam, miközben felültem és kitakaróztam. Lehúztam a combfixeket és követtem Dávidot.
- Arra van a fürdő. – mutatta.
Bólintottam és beléptem a fürdőszobába. Villámgyorsan beálltam a zuhany alá és megengedtem a csapot, mert már a bokámnál folyt Dávid élvezete. Legnagyobb meglepetésemre volt odakészítve egy női tusfürdő és egy törölköző is. Nem gondoltam, hogy nekem lett kitéve. Miután megtörölköztem és kimentem a konyhába, Dávid felém nyújtotta a pohár vizet és kedvesen megkérdezte, megtaláltam e a tusfürdőt és a törölközőt. Elmosolyodtam és bólogattam. Tehát mégis nekem! Még javában kortyoltam a vizet, mikor Dávid is zuhanyozni indult. A fürdőszoba ajtóból visszafordult és felajánlott egy fehér fürdőköntöst. Hálásan bújtam bele, kicsit fáztam így meztelenül. Amíg a fürdőben volt, körülnéztem a lakásban. Az volt a benyomásom, hogy nem ő rendezte be. Legalábbis nem teljesen. Minden úgy nézett ki, mint egy katalógus mintaszobája. Leszámítva a bejárati ajtónál szétdobált ruháinkat. A könyvespolchoz sétáltam. Érdeklődve olvastam végig a sorakozó könyvek gerincét. Végül találtam egy szürke színű albumot. Nagyobb mérete volt, mint a többi könyvnek. Picit kijjebb húztam. Fotóalbumnak tűnt. A fürdő fele pillantottam. Még mindig zuhanyozott. Óvatosan kihúztam és kinyitottam. Igazam volt. Fotóalbum volt. Meglepődtem. Nem akármilyen fotóalbum volt. Leültem a kanapéra. Gyönyörű képek voltak. Többsége fekete-fehér. A legtöbbjükön nők szerepeltek, de elég sok párokat ábrázolt. Hiányos öltözékben vagy éppen meztelenül különböző pózokban. Rendkívül ízlésesek voltak. Akadt olyan, amelyen csak egy részlet volt látható, egy kiragadott pillanat.
- Máris leleplezted az egyik titkomat? – hallottam Dávid hangját.
Ijedten néztem föl, de Dávid mosolygott, így már nem kellett attól tartanom, hogy megharagszik, amiért a cuccai között turkáltam.
- Ezek gyönyörűek. – lapozgattam tovább az albumot.
- Köszönöm. – szólalt meg Dávid, miközben leült mellém. Rajta is fehér fürdőköntös volt.
- Te fotóztad őket? – eszméltem rá hirtelen.
- Igen. Az egyetem utolsó éveiben. Jó kis ösztöndíj kiegészítés volt. Állítólag van hozzá tehetségem.
- Van is. – néztem rá homlok ráncolva. – Volt stúdiód, komoly felszerelésed?
- Dehogyis. A nagybátyám foglalkozik ezzel. Illetve most már az egész családja. Esküvőkön fotóznak, kismama és babafotókat, még szülést is. Szombatonként kölcsönkértem tőle a stúdiót és fotókat, portrékat készítettem. Egy időben elkezdett érdekelni ez az ízléses erotika vonal és sok ilyen képet készítettem. De aztán a borászat jobban érdekelt, a fotózás megmaradt hobbinak.
- Még mostanában is?
- Nem. Már nincs rá időm.
- Kár. Tényleg nagyon tehetséges vagy.
Dávid mosolygott és hagyta, hogy végiglapozzam az albumot.
- Ez biztosan bejött a lányoknak, ugye?
- A fotózás?
- Ühüm, egész biztos, sok csajt szedtél fel vele.
- Na, igen. – dőlt hátra a kanapén. – Akadtak. – mosolygott.
- Szerepelt is néhány itt ezeken a fotókon? – tettem le a dohányzóasztalra az albumot.
- Minden bizonnyal.
Már nem is érdekeltek annyira a fotók. Dávidot pedig fölöttébb mulattatta a viszolygásom.
- Ez nem vicces! – néztem rá durcásan.
- De az! – mondta nevetve és játékosan az ölébe húzott. Szembe magával. – Akkor beszéljünk másról.
- Miről?
- Rólad. Te is megtudtál rólam valamit. Most én is szeretnék tudni rólad valamit.
- Tudod, mi volt a hobbim.
- Tudom. A blog. De miért?
- Elmondtam már neked, mikor legelőször... találkoztunk.
- Mondd el még egyszer! – kért kedvesen. – Miért kezdted el?
Nagy levegőt vettem.
- Nem is tudom. Mindig szerettem olvasni. Különösen kedveltem a szerelmes, erotikus könyveket. Fantáziálni is mindig szerettem. Sokszor elképzeltem, mi hogyan történhetne velem. Talán ez volt a hiba, mert... talán túl magas elvárásaim lettek a partnereimmel szemben. Pedig gondolhattam volna, hogy nem minden rózsaszín, nem mindig minden tökéletes. Sokszor voltam szerelmes, illetve sokszor hittem azt, hogy az vagyok, de a végén mindig rá kellett jönnöm, hogy megint csak ugyanaz hiányzik ebből a kapcsolatból is, mint a legutóbbiból. A varázs, a vágy, a fűszer, az a bizonyos plusz. A fantáziákban ez meg van. Oda azt képzelek, amit akarok. Azzal, akivel akarok. Ismeretlennel...
- Miért én? – szakított félbe váratlanul Dávid.
- Fogalmam sincs. Ezt nem tőlem kell megkérdezni.
- Mástól nem tudom. Csak tőled.
- Nem tudom, miért téged választott. De az biztos, hogy jól beletrafált... – hirtelen elhallgattam.
- Ezt hogy érted? – kérdezte olyan halkan, hogy alig hallottam meg. Tenyerei a combjaimra kúsztak.
- Én? – hebegtem, miközben a testem önkéntelenül is válaszolt Dávid érintésére.
- Igen, te. Talán megütöttem a mércét? – húzott még inkább az ölébe, eltolva combjaink és ágyékunk útjából a köntösöket.
- Hmm. – húztam el játékosan a számat, megértettem a kis játékát. – Pontosan úgy csinálsz, mint aki nincsen teljesen tisztában azzal, mit is vált ki belőlem. – néztem merészen a szemébe, miközben egészen közel hajoltam az arcához. Felsóhajtott.
- Nos, az, hogy eddig nem igazán beszélhettünk szex közben, nagyban megnehezítette a dolgomat. 
- Komolyan? – éreztem, hogy a bőrünk egészen felforrósodott. – Nem úgy tűnt.
- Akkor másképpen fogalmazok. Lehet, hogy tisztában vagyok vele, de jól esik hallani.
- Aha. – fontam a karjaimat a nyaka köré.
- Tehát beismered? – kérdezte, miközben tenyerei a combomról a farpofákra kúsztak.
- Mit is? – zavarodtam meg egy picit az érzéki mozdulattól.
- Hogy nagy hatással vagyok rád. – zihálta végül halkan.
Egy pillanatra elfelejtkeztem a válaszról. Helyeselnem kellett volna, de a figyelmem elterelődött. Az ágyékom előrebillent és Dávid felsóhajtott. Kihúztam magam és a gerincem mentén jóleső bizsergés futott a nyakamig. A fejemet oldalra billentve apró nyögés hagyta el a számat. Dávid kibontotta a fürdőköntösömet, de nem tárta szét rajtam teljesen, csupán egy picit húzta széjjelebb, hogy a melleimet láthassa. Mély levegőt vettem, amit a tüdőm reszketve engedett ki magából. Felizgultam és a mellkasom beleremegett. Lehunytam a szememet. Dávid finoman ért a telt keblekhez, teljes áhítattal cirógatta őket és nézte, ahogy libabőrös lettem az érintése nyomán. Közel hajolt és ajkait a bőrömre nyomta. Lassan kóstolgatva ért el a mellbimbóig, amit aztán szájába véve izgatott forró, selymes nyelvével. Egészen felhevültem. Szerettem volna én is simogatni őt, csókolni, kóstolni, de moccanni sem tudtam szoros öleléséből. Minden egyes lélegzetvételnél megfeszültek az izmaim, minden egyes sejtem. Dávid köntösének csomójához kaptam. Kibogoztam és elhúztam a csípőm útjából, így már együtt ringott a csupasz ölünk. Éreztem, hogy a puncim is egyre inkább felizgult. A szeméremajkak finoman duzzadtak meg, ahogy egyre több és több vérrel telítődtek. A férfiujjak váratlanul megmarkolták a mellemet. Beleremegtem az erőteljes mozdulatba. Dávid ajkai elindultak felfelé a nyakamon, míg ujjai leheletkönnyűen megcsiklandozták a csiklómat. Felnyögtem és váratlanul a számra jöttek a szavak. 
- Érzed, ugye? Annyira fel tudsz izgatni!
- Mennyire? – nyögte két csók között a fülcimpámra.
- Nagyon. Nagyon. – ziháltam az ajkai közé és megragadtam az egyik kezét. A puncimhoz húztam, a szeméremajkak közé. Nedves voltam. Dávid megremegett és felsóhajtott. 
- Beszélj még! – kért rekedt hangon és őrült módjára letépte rólam a köntöst. Hasonló vehemenciával estem neki én is, majd az ölelésébe fúrva magamat, hagytam, hogy magához szorítson, és olyan hévvel csókoljon meg, hogy szinte eszemet vesszem tőle.
- Még... – lihegtem. – Csókolj és... kényeztess.
Ujjai végigszaladtak a hátamon át a popsimra.
- Hol kényeztesselek? – kérdezte elfúlva.
- Ott... – reagáltam azonnal, de nem tudtam kimondani.
- Mondd ki.
Az agyam dübörgött, a szívem ezerrel verte a mellkasomat belülről és olyan forró voltam, mint aki lángra kapott.
- A puncimat. – suttogtam elalélva.
Dávid a lábaim közé nyúlt.
- Hogy szeretnéd? – kérdezte és finoman belesimított. Megremegtem és nyögtem egyet. Nem válaszoltam. – Hmm? Hogy szeretnéd? – kérdezte újra. – Egészen lágyan?
Cirógatni kezdett. Ujjaival az ajkak közé simult és a csiklómat ingerelte, majd a nyílásomhoz ért és bebújt a résbe. Olyan mennyiségű nedv buggyant ki belőlem, hogy még magam is meglepődtem, Dávid torkát is kéjes sóhaj hagyta el.
- Vagy erőteljesebben? – lihegte.
Ajkai vadul martak az enyémbe és ujjai elmerültek bennem. 
- Óhhh. – tört ki belőlem, kezeim a hátára csúsztak és vágyódva martak bele az izmaiba. – Így, kérlek! Szedj szét!
És Dávidnak nem kellett több biztatás. Ennél tökéletesebb ujjazásban még nem volt részem, miközben csókja ugyanolyan tüzes és magával ragadó volt. Durva. Égett az ajkam tőle, de egy cseppet sem bántam. Akartam. Nagyon durván akartam. Éreztem és egy-egy kósza pillanatban, mikor kinyitottam a szemem, láttam is ágaskodó hímvesszejét. Rásimítottam a kezemet. Ahogy a tenyerem átbukott a makkon, előváladék szaladt a végére. A legkevésbé sem bírtam tovább cérnával. Bele akartam ülni. Lovagolni rajta. Azt akartam, hogy kettéhasítson, hogy teljesen megtöltsön, hogy mélyen bennem lüktessen. Nem akartam tovább várni. A hüvelyemhez illesztettem. Dávid a farpofák alá nyúlt, picit széjjelhúzva őket és szinte felnyársalt. Olyan kéjes nyögés még nem hagyta el a számat, mint akkor. Szinte az orgazmus határát súrolta. Dávid nem hagyott egy másodpercnyi időt sem, azonnal húzni-tolni kezdte a csípőmet az ágyékán. Durvábban, egyre durvábban. Felvettem a ritmust és vele mozogtam. Ám nagyon hamar átvettem tőle az irányítást. Megragadtam a kezeit, elvéve a testemről a feje fölé toltam őket, megmarkolva a csuklóit, a nyaka mögött kereszteztem őket a kanapé támlájára téve és támpontot találva bennük már én diktáltam az iramot. Dávid feje hátrahullott, de csókjától még mindig a rabja voltam. Olyan mélyen engedtem magamba, amennyire csak lehetséges, izmaimmal erősen fogva tartva a merev, lüktető férfiasságát. Ahogy lovagoltam, Dávid teste egyre észveszejtőbben tekergett alattam, szabadulni akart a kezem fogságából, de nem engedtem neki, míg nem... igen, már ott is voltam... felsikoltottam, egy másodpercre megfékeztem a csípőmet, Dávid kihasználta az alkalmat és kiszabadítva a karjait, körülölelte a testemet és erőteljes mozdulataival belelökött a gyönyörök tengerébe. Hátracsapva a fejemet nyögtem és élveztem.
- Ahhhh.
- Még... kérlek! – nyögte a fülembe Dávid. Csupán egyetlen erőteljes lökés és pénisze összerándulva spriccelte belém ondóját.
Amíg orgazmusunk tombolt, izmaink feszes táncukat járták, a testünk egymásba csimpaszkodva ringott, heves szívdobbanásaink tarkították kapkodó lihegésünket. A mozdulatok csillapodni kezdtek, enyhülni az ölelések. Bágyadt csend telepedett közénk. Dávid vállára hanyatlott a fejem és mielőtt a vállába fúrtam volna az arcomat, szégyenlős mosolyt villantottam neki. Magához szorított és felsóhajtott. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, míg ott pihegtünk egymás karjaiban, még az sem zavart minket, hogy élvezetünk nyomai a másik testére csordogálnak. Ám egyszer csak Dávid felkapott, az ágyékomat magához szorította és a kanapéra döntött.
- Hé, óvatosan! Különben mindent összekenünk.
- Nem számít. – mondta mosolyogva Dávid, majd hátradőlve visszaült a kanapéra. Látta, hogy én is fel akarok ülni, gyorsan megszólalt. – Ne! Maradj így!
- Hogyan? Széttett lábakkal... – nem tudtam folytatni.
- Ami azt illeti, kicsit szélesebb terpesznek jobban örülnék. – nézett rám merészen.
Egy másodpercre furán néztem rá, de aztán visszadőltem és végtelenül nyugodt hangon megkérdeztem.
- Mit szeretnél játszani?
Dávid elmosolyodott.
- Olyan szép vagy így! Az arcod nyugodt és kisimult. A tested még fel van hevülve és a lábaid közt... a combodon ott van... gyöngyözik, tudod?
- Szeretnéd nézni? – kérdeztem halkan. Bólintott.
Nagyobb terpeszbe húztam a lábaimat, sőt a belső lábamat felemeltem és feltettem a kanapé háttámlájára. Dávid így jól láthatta a még duzzadt szeméremajkak közül kibúvó spermagyöngyöket.
- Tetszik? Izgat téged?
- Nagyon. – felelte suttogva le nem véve a szemét a látványról. 
Gondoltam egy merészet. Igen, merész volt. Tőlem szokatlan. A fantáziámtól nem, mert ott bátor vagyok, szexi és bevállalós, és talán a valóságban is ilyen vagyok, de eddig még nem hozta ki belőlem senki. Dávid mellett viszont eszembe se jutott, hogy ne próbáljam meg, tudtam, hogy nem nevet ki érte, hogy izgatónak találja, talán meg is őrjíti. Emlékeztem rá, hogy az első kockabeli szexünk előtt elmesélte, neki is van egy fantáziája, de még senki nem teljesítette neki. Hát majd én. Akartam. A hajamba túrtam, végighúztam az ujjaimat a tincsek közt, a kezemet a nyakamra simítva húztam lejjebb. Láttam Dávid szemét, elkaptam a tekintetét, ahogy megvillant és hallottam a lélegzetét is, ahogy elakadt...

6 megjegyzés:

  1. Nagyon jó...várom a folytatást :)

    VálaszTörlés
  2. Miért lett ilyen hamar vége? :))))))))))

    VálaszTörlés
  3. Még mindig imádom! Várom a folytatást.:)

    VálaszTörlés
  4. Hát nagyon imádom ahogy írsz... ráveszel hogy minden nap felnézzek, hogy van-e új rész :) ha nincs elolvasok egy régebbit :)

    VálaszTörlés
  5. Szia! Mikor lesz kövi rész?! Már nagyon várom. Nagyon kícáncsi vagyok. tényleg minden nap feljövök az olfaladra! :)
    Üdv.: Niki

    VálaszTörlés