Keress a Facebookon is (Szalkó Norina) és jelölj ismerősnek vagy kövesd a Szalkó Norina szerzői oldalt!


MEGJELENT AZ ÉN ÉS A FŐNÖKÖM CÍMŰ KÖNYVEM! AZ ALÁBBI LINKRE KATTINTVA TUDOD MEGRENDELNI:

http://undergroundbolt.hu/en-es-a-fonokom

2016. június 24., péntek

Harmadik

A homlokát a homlokomnak támasztotta és elgyötörten zihált az arcomba. Nagyon küzdött a vágya ellen. Akarta is és a felesége miatt gondolom, nem is. Próbáltam lélegezni, próbáltam beszívni az oxigént a tüdőmbe és kifújni, de most még ez is nehezen ment. Nem hittem el, hogy ott áll előttem, a testemet úgy markolja, mintha attól félne, hogy elszállok, mint egy héliummal töltött lufi. Vártam. Nem mertem lépni, pedig nagyon kívántam a csókját. Észre sem vettem, de apró remegéshullámok futkároztak végig rajtam, a testem vonaglani kezdett a karjaiban. Lehunytam a szememet, ajkaim közül elfojtott sóhaj bukott ki. Végül megszólalt, de olyan kínnal a hangjában, hogy alig ismertem rá.
- Ígérd meg, hogy most nem alszol el.
Csak magamban mertem elmosolyodni, a valóságban csak bólintottam, majd felemeltem a fejemet, ajkaim a fülét súrolták és belesuttogtam.
- Ígérem.

Felnyögött. Kezeim a nyakához simultak és az ingének gombjaival kezdtem babrálni. Lassan bújtattam őket, egyiket a másik után. Homlokunk újra egymásnak feszült, vártam a csókjára, de ő nem lépett. Olyan volt, mintha még mindig nem határozta volna el magát teljesen és csak a végző impulzusra várna, ami majd átlöki a túloldalra. Feltárult előttem a felsőteste. Lenéztem rá, így a homlokunk elvált egymástól, de Tamás szigorúan a fejem fölé nézett. Ámulattal néztem végig a gyönyörűen kidolgozott izmain, magamba szívtam az illatát, tenyereimet a forró bőrére fektettem és ajkaimmal remegve érintettem meg a mellkasát. Majd jól hallhatóan mély levegőt vettem és egy apró nyögéssel együtt fújtam ki.
- Imádom az illatodat, teljesen levesz a lábamról.
Nem válaszolt, csak hagyta, hogy tovább cirógassam a mellizmait. Az ujjaim végigfutottak a hasán és belecsimpaszkodtak a nadrágja szélébe. Váratlanul kapott fel. Abszolút nem számítottam rá. Hirtelen a nyakamba csókolt, megragadta a combjaimat és felkapott. Erősen kapaszkodtam belé, ahogy továbbra is a nyakamat csókolva elindult velem a hálóba. Kicsit sem gondolkodva, merre is kell mennie, egyenesen az ágyba vitt. Végigdőlt velem a matracon, majd feltérdelve hámozni kezdett a ruhámból. Én is téptem le róla az ingét, gomboltam a nadrágját és toltam le róla. Teljes sötétség volt a szobában, nem láttunk egymásból semmit, csak éreztünk. Egy szál bugyiban feküdtem alatta, amikor a testemre hajolt és a nyakamtól indult el ajkaival a feltérképezésemre. Óvatosan fontam köré a karjaimat, finoman érintve a hátát. Az izmai megfeszültek, szinte remegett az ölelésemben. Amikor szájába vette a mellbimbómat, felnyögtem, a mellkasom reszketve megvonaglott és szinte az arcába toltam a melleimet. Felsóhajtott, ahogy érzékelte az izgatottságomat. Mozdulatai, reakciói felgyorsultak, kapkodóvá váltak. Kezei bebarangolták a testemet. Forró voltam és nagyon bizseregtem. A puncim szinte izzott. Nagyon vágytam már rá, hogy letépje rólam az apró textilt és ott is érezzen. Mintha csak meghallotta volna. Lerántotta rólam az utolsó ruhadarabomat és féloldalasan a testemre feküdt. Ujjai kíváncsian érintették meg a szeméremajkaimat. Éreztem, hogy nagyon nedves vagyok. Felnyögött, ahogy megtapasztalta, mennyire is. Megremegett, amikor a puncimba mártotta egyik ujját. Ívbe feszültem az ujjazásától. Közben igyekeztem simogatni, érinteni, ahol csak tudtam. Szerettem volna magam alá teperni és becézni minden porcikáját, de elsősorban megcsókolni. Ő még mindig nem tette meg és én egyre jobban féltem kezdeményezni. Kezem a férfiasságára simult. Kemény volt, duzzadt, szinte éreztem rajta az összes eret. Méretes volt és nagyon kívánt már egy puncit döngölni. Tamás váratlanul feltérdelt és egy pillanatra nem is éreztem. Hallottam, hogy a ruhái közt matat. Óvszert vett elő a zsebéből. Szólni akartam neki, hogy nem szükséges, de nem mertem félbeszakítani. Becsültem érte, hogy egyáltalán gondolt rá. Amikor fölém lendült, a teste köré fonódtam és a nyakába fontam a karjaimat. Csókolni kezdtem az arcát, míg ő a combjaimat cirógatta és a csiklómat ingerelte. Az arcába nyögtem és megcsókoltam a szája szegletét, de ő kitért az utamból, csak arra koncentrált, hogy teljesen elveszítsem a fejem ujjai izgatásától.
- Csókolj meg, kérlek! – suttogtam, miközben a testem kéjesen vonaglott alatta.
Egy pillanatra megdermedt, aztán csípőjét az ágyékomhoz engedte, de nem tette meg, amit kértem. Nem csókolt meg, csak a fülemhez hajolva csókolta a fülcimpámat és a nyakamat. Éreztem, hogy a makkja nekifeszül a szeméremajkaimnak, nyomást gyakorol rájuk. A lélegzetemet visszatartva próbáltam kontrollálni a testem reszketését.
- Csak tedd szét a lábad! – zihálta a fülembe.
Belém hatolt. Amikor teljes egészében megtöltött, soha nem érzett teljesség lett úrrá rajtam, olyat éreztem, mint még sosem, senkivel. Abszolút passzolt hozzám, mintha a hüvelyemből öntötték volna a péniszét. Egy szemrebbenésnyi pillanatra mindkettőnkben tudatosult a tökéletesség érzete és megdermedtünk, de aztán a tenyereimet Tamás csípőjére simítottam és ő megmozdult bennem. Erőteljesen, mélyen, ellentmondást nem tűrően. Olyan kéjes sóhajok törtek elő belőlem, amiket még soha nem hallottam. Tamás remegett a karjaim közt. Éreztem, hogy vadabb és forróbb annál, mint ahogy most mozog. Többet éreztem benne, de nem merte megmutatni, mennyire is kíván. Tudatni akartam vele, hogy attól, mert a csókjára vágytam, még nem kell óvatoskodnia velem. Egészen a karjai közé simultam, körmeimet a lapockájába mélyesztettem és a füléhez hajoltam. A számba vettem a fülcimpáját és gyengéden megharaptam, majd zihálni kezdtem a fülébe.
-  Tegyél úgy a magadévá, ahogyan csak akarsz. Ne félj használni!
Felnyögve gyorsított a mozdulatain, olyan mélyen volt bennem, amennyire csak lehetett.
- Ez az. Ó... még!
Éreztem, hogy felszabadult, sőt elszabadult. Már nem fékezte magát, olyan iramban dugott, ahogy csak tudott. Páratlanul. Komolyan, a szexpartnereim közül senkivel nem éreztem azt, amit vele és bár csók nélkül nem volt az igazi, de akkor is csodálatos volt. Egyre jobban felhevültem, szinte lángra kapott a testem, minden pórusom oxigénhiánnyal küzdött és minden egyes lökése egyre mélyebbre taszított a gyönyör szédült örvényében. Nem bírtam tovább, azt akartam, hogy tudja, mennyire jó nekem, hogy mindjárt... A gerincem megfeszült, hangos sóhaj hagyta el a számat, a fejemet hátrafeszítettem.
- El fogok élvezni... el... ahhh....
  Az ujjaimat a hátizmaiba nyomtam, miközben Tamás a vállam gödrébe fúrta az arcát. Forró ajkai a bőrömre tapadtak, keze megragadta a combomat, és míg csuklójával a csípőjéhez szorította, ujjbegyei gyengéden cirógattak. Volt valami ebben a kettőségben. Ellentmondásos volt, ugyanakkor végtelenül vadító. Olyan elképesztően intenzív orgazmus tört rám, amiben eddig még nem volt részem. A szívem majd kiugrott a helyéből, és amikor Tamás élvezete a csúcspontjára ért, a leggyönyörűbb sóhaj ütötte meg a fülemet, amit valaha is hallottam. Férfit még így élvezni nem hallottam soha. Volt, aki visszafogottan, volt, aki hangosan, volt, aki annyira reszketett, hogy majd lefordult rólam, volt, aki majd megfulladt közben, volt, aki beszélt közben. Gergő is. Tamás nem. Tamás a csúcs előtt elmélyítette a mozdulatot, majd megdermedt, sóhajtott, nagyon szexin és aztán erőteljes mozgással levezette a gyönyört. Még lassan ringott tovább rajtam, nem bírtam kinyitni a szemem, a testem sejtjeire hullott, bágyadt volt és elernyedt, de a mosolyt nem tudtam letörölni az arcomról. Tamás legördült rólam és egy percre a hátára feküdt, majd felülve megkérdezte, letusolhat e. Amíg a zuhany alatt volt, felkapcsoltam az ágy mellett lévő sólámpát és még mindig pihegve vártam, hogy visszajöjjön. Nem tudtam, mire számíthatok. Beszélünk e róla, marad e még egy kicsit. Széles mosollyal az ajkamon néztem rá, mikor visszajött. Ahogy az arcára pillantottam, tudtam, hogy nem fog maradni, sem beszélgetni. Azon nyomban öltözni kezdett.
- Nem maradsz még egy kicsit? – kérdeztem, bár ahogy rám nézett a kérdésem hallatán, rögtön meg is bántam, hogy feltettem.
- Nem. – hangzott a tömör válasz.
Egy picit megilletődtem, de még mindig halvány mosollyal az ajkamon álltam fel az ágyról és öltöttem magamra a szatén köntösömet.
- Akkor kikísérlek. – szólaltam meg halkan és megvártam, amíg teljesen felöltözött.
Figyeltem közben az arcát, bűnbánattól volt terhes. Mogorva volt, ugyanolyan jégcsap, mint eddig. Ez nem sok jót ígért. Amikor elkészült, rám nézett, majd az ajtó felé indult. Követtem, mielőtt lenyomta volna a kilincset, felém fordult és ridegen megjegyezte:
- Remélem, mondanom sem kell, hogy ez maradjon köztünk.
- Persze, értelek. – suttogtam neki, miközben a karjaimat a nyaka köré fontam és szájon akartam csókolni. Tamás megragadta a karjaimat és eltolt magától, sziszegve nézett le rám.
- Mit művelsz?
- Sajnálom, én azt hittem...
- Ne higgyen semmit, ez csak ennyi volt.
Teljesen megütköztem a durva szavain, bár igazából nem számítottam másra, nem gondoltam én sem folytatásra, de hát az alkalmi partnereimtől is elbúcsúzom normálisan. Dühösen kirántottam a karjaimat a keze szorításából és hasonló hangnemben válaszoltam neki.
- Ahogy akarja! Az ajtó ott van. – böktem a fejemmel a bejárat felé, majd válaszra sem várva sarkon fordultam és lehúzva magamról a köntösömet, a fürdőbe mentem. Nem csuktam be az ajtót és hagytam, hogy a köntösöm a földre hulljon a nyomomban. Éreztem, hogy Tamás bámul, elvégre most világosban látta a meztelen testemet, igaz csak hátulról. Mikor megengedtem a zuhany csapját, akkor hallottam becsapódni az ajtót.
- Pukkadj meg! – mormoltam magam elé. Felettébb felzaklatott a reakciója. Miért kell egy egyszerű kis csóktól ilyen durván nekem esni?
Zuhany után ettem pár falatot, majd olvastam egy keveset és végül aludni tértem. Sokáig forgolódtam, egyszerűen nem tértem napirendre az egész este felett. Végül megállapodtam magammal, hogy ez nyilván egyszeri alkalom volt. A parti után felizgattam és nem kaphatott meg. Most megkapott és ennyi volt. Én csak reméltem, hogy miután én is megkaptam őt, többet nem fog hatással lenni rám.

Hétfőn reggel kicsit elaludtam, ezért sietve készülődtem. Csak a villamoson jutott eszemben, hogy nem teljesen megfelelő az öltözékem. A nyakamat nem takarja el. Szombaton reggel vettem észre, amikor a tükörbe néztem. Pontosan ott, ahová Tamás élvezete csúcsán az arcát temette és valószínűleg ajkaival a kelleténél jobban próbálta elfojtani orgazmusa hangjait. Megszívta a bőrömet. Pici kék foltocska árulkodott róla.
Arra gondoltam, hogy amint beérek a céghez, a mosdóba sietek és alapozóval elfedem. Azonban mikor beléptem az ügyfélszolgálatra, ott kisebb fajta fejetlenség uralkodott.
- Lányok, mi történt?
- Liza, de jó, hogy itt vagy! A szegedi depó egy része beázott a vasárnapi viharban és eláztak a pénteken kiküldött Lenses promóciós plakátok. Botrány van belőle!
- Mekkora és ki tud róla? A Lens honnan tud róla?
- Elég nagy. Az egyik futár elpletykálta az üzletben, azok meg felhívták a Lenset. Körülbelül száz plakátról van szó. Úgy tudom, a Lens most hívta fel a logisztikai osztályt.
Ez egyet jelentett Tamással.
- A fenébe! – jegyeztem meg. – Kérek minden adatot, hány címzett van, kinek mennyi ment volna, mennyi sérült meg és kérem azokat a címeket, ahová más csomagja is ment, de ugyanazon a fuvarlevélszámon.
- Máris. – kiáltott Hédi.
Betrappoltam az irodába és bekapcsoltam a gépemet. Nem egész öt perc múlva Hédi már a kezében lobogtatta a kért adatokat.
- Parancsolj.
- Köszi.
Gyorsan átfutottam az adatokat, majd felhívtam a raktárt.
- Szia, Liza vagyok az irodából. Gyors kérdésem lenne. Úgy tudom, van még a promoraktárban a Lenses plakátokból, amik tegnap mentek ki. Mennyi? Ok, kösz, majd még hívlak.
A Hédi által hozott jelentésre ráfirkantottam a darabszámot, gyorsan átnéztem még egyszer az adatokat, kiemeltem azokat a címeknek a fuvarlevélszámát, amiknek a darabszáma így módosul. Egy másik színnel, azokat, ahova kell új plakátot küldeni. Majd újra telefonáltam.
- Szia, Csabi. Liza vagyok. Mondd, hogy ráérsz ma? Nagyszerű. Lehet lesz egy utad Szegedre. Bevállalod? Mindjárt visszahívlak.
Letettem a telefont és felpattantam a székemről, hogy Tamás irodájába induljak. De már nem kellett. A küszöbön állt.
- Jó reggelt! Éppen önhöz indultam.
- Mi célból? – kérdezte kimérten, majd hozzátette. – Jó reggelt!
- A plakátok miatt. Gondolom, már tud róla.
- Tudok. Van javaslata?
- Van.
- Hallgatom.
- Megkaptam azoknak a címeknek a fuvarlevélszámait, ahova több csomag megy, azoknak a darabszámait lemínuszolva kivihetik. Innen a promoraktárból pedig leküldünk annyi plakátot Szegedre, hogy mindenhova tudjanak vinni a sérültek helyett, ezeknek pedig kézi fuvarlevelet állítunk ki.
- Mindezt milyen szállítóval?
- Két opció van. Van egy kiscsomag szállítóm, alkalmi munkákra szakosodott. Vele leküldhetjük Szegedre. Vagy a depóba és onnan egy külön futár kiviszi őket vagy pedig ő viszi őket közvetlenül.
- Külön futár. Ingyen kiviszik, mivel az ő hibájuk a nem megfelelő tárolás következtében történő árusérülés.
- De Szegedre mehet...
- Mehet. – vágott a szavamba. Tudtam, hogy rá fog bólintani, a Lens túl jelentős partner, nem akarunk kukacoskodni velük. Bólintottam és már hívtam is Csabit.
- Csabika, szia. Akkor most kéne jönnöd. A raktárban jelentkezel, rám hivatkozol. Kapsz nagyjából száz plakátot, amit Szegedre kéne vinni a depóba. Majd küldd a számlát. Csók.
Aztán hívtam a raktárt.
- Liza vagyok, fentről. Nemsoká érkezik Huszár Csabi, adjatok neki száz Lenses promo plakátot, kézi fuvarlevéllel lesz kivive. Hédivel leküldöm őket húsz percen belül. – hadartam, miközben felálltam és megálltam az ajtóban. Amikor letettem a telefont, kikiabáltam.
- Hédi, Szilvi!
Visszasétáltam az asztalomhoz és a papírra ráírtam Csabi adatait. A lányok beléptek, megilletődve köszöntek Tamásnak. Tamás az asztalom szélére ült és figyelt.
- Csajok, figyeljetek. Szilvi, itt vannak ezek a fuvarlevélszámok, megírod a szegedi depónak, hogy az ezekhez tartozó darabszámokat mínusz eggyel módosítsák, de mindent vigyenek ki. Hédi, ezekre a címekre csinálsz kézi fuvarleveleket, feladó a Lens, szállító a szállítónk, darabszám egy. Ezen kívül írsz egy szállítólevelet, amin Csabi átveszi a raktártól a száz plakátot és egyet, amin Csabitól átveszi a depó. Itt vannak Csabi adatai. Oké?
- Persze. – bólintottak a lányok és már el is hagyták az irodát.
Tamás nem szólt egy darabig, csak nézett. Végül halkan megjegyezte.
- Ez ügyes volt. Hatékony és gyors.
- Köszönöm. – néztem rá.
- Mindig olyan későn ér haza?
Először azt hittem, nem jól hallok. Ezt tényleg Tamás kérdezte.
- Ha előtte edzek, akkor igen.
Alig észrevehetően bólintott, majd szó nélkül kisétált. Meglepetten bámultam utána, majd megráztam a fejemet és gyorsan előkaptam a táskámból a sminktükrömet és az alapozómat. Reméltem, senki nem vette észre eddig a foltot.
A nap folyamán valamennyire sikerült koncentrálnom a feladataimra. Csodálkoztam is, mert a hétvégén nem volt olyan perc, hogy akár csak egy momentumra is, de ne jutott volna eszembe a Tamással történtek. Valljuk be, nem volt a megszokott szex, nem olyan volt, amiket eddig megszoktam. Kezdve a csókkal. Ezt leszámítva igaz, a messzemenőkig a legjobb volt. Gergővel is nagyon jó, egy hullámhossz meg bizsergés ott is van, de itt van egy plusz valami, amit még nem tudok megfogalmazni. Csak érzem. És ezzel kitűnik minden eddigi partnerem közül. Amikor az jutott eszembe, hogy csak egyszeri alkalom volt, elszomorodtam. És most is az irodában, miután kiment, csalódottan vettem tudomásul, hogy igenis még mindig hatást gyakorol rám, attól függetlenül, hogy lefeküdtünk. A varázs nem múlott el, az illata ugyanúgy elkábított, a közelsége ugyanúgy megnedvesítette a bugyimat. Persze megfogadtam magamnak, hogy én ezen túl, ha belepusztulok is, de soha többé nem közeledem felé. Megalázva éreztem magam, amiért rám ripakodott a búcsúzás előtt.
Késő délután volt, mikor hazaindultam. Fáradt voltam egy kicsit, nem vágytam másra, mint egy forró, ellazító fürdőre. Hazafelé megcsörgettem Gergőt és lemondtam az aznapi edzést, aztán beugrottam egy gyorsétterembe és megvacsoráztam. Onnan pedig egyenesen hazamentem. Ahogy beléptem a lakásba, letettem a cuccaimat és egyenesen a fürdőbe mentem. Megnyitottam a csapot, habfürdőt öntöttem a kád aljába. A tükörbe nézve forgattam elgémberedett nyakamat, majd megnéztem, fedi e még alapozó a kék foltocskát. Elhúztam a számat, mikor megláttam, hogy alig. Lemostam a sminkemet, levetkőztem és feltűztem a hajamat. Lassan merültem el a habos vízben. Nagyon jól esett a testemnek. A kád szélének döntöttem a fejemet és lehunytam a szememet. Majdnem el is bóbiskoltam, annyira sikerült ellazulnom. Felültem és komótosan mosdani kezdtem. Elhatároztam, hogy fürdés után kiülök az erkélyre egy pohár rozéval. Kiszálltam, megtörölköztem és felvettem a köntösömet. Épp a konyhába indultam, hogy előkészüljek a szabadtéri borozgatásra, amikor kopogást hallottam az ajtó felől. Meg sem kérdeztem, ki az, csak kinyitottam az ajtót. Mondhatni, megdöbbentett, hogy Tamás állt a küszöbön. Ki is szaladt a számon.
- Mit akar?
- Bemenni.
A lényegre törő választól meglepett nyögés hagyta el a számat. Nem is tudtam, mit mondani, csak félreálltam és beengedtem. Ahogy ellépett mellettem, megéreztem a parfümjét. Aj, lehet, hogy hiba volt beengedni! Becsuktam az ajtót, majd megálltam a pult előtt.
- Miért jött?
- Nem sejti?
- Fogalmam sincs. – bukott ki belőlem.
Amikor megláttam, hogy felém indul, hátat fordítottam neki.
- A határozottsága felizgatott. – szólalt meg halkan, már egészen közel állt hozzám.
Keze a csípőmre simult. Megborzongtam az érintésétől. El sem hittem, hogy egyáltalán kimondta, hogy felizgult. Bár az is hihetetlen volt, hogy az izgatta fel, milyen talpraesetten intéztem ma az irodában a plakátos ügyet. Ajkai a tarkómra tapadtak. Megremegtem.
- És ez feljogosítja arra, hogy csak úgy idejöjjön?
- Fel.
Uramisten, de pofátlan! Hogy ez milyen... milyen... izgató! Ahogy csókolni kezdte a tarkómat és kezeivel a csípőmet az ágyékának húzta, azonnal elöntött a forróság. Eszembe jutott az a tökéletes farok, és ahogy megtölt és felnyögtem. Belesimultam a karjaiba.
- És ha... és én nem akarom? – dadogtam neki.
- De akarja... – hangzott a gúnyos megjegyzés.
Dühbe gurultam. Mit képzel ez?
- Nagyon téved! – kiáltottam, miközben kiszakítottam magam a karjaiból, majd az ajtóra mutattam. – Tudja, hol a kijárat. – vágtam a szemébe, majd beviharzottam a hálóba és hasra vágtam magam az ágyon. – Nagyképű! – dúltam-fúltam, miközben arra vártam, hogy meghalljam az ajtó csapódását.
De nem hallottam. Egyre inkább füleltem. Semmi nesz. Majd mégis. Finom susogás. Mi ez? Mintha vetkőzne valaki. Kikerekedett a szemem a felismeréstől és már éppen meg akartam fordulni, mikor azt láttam, hogy Tamás ruha nélkül feltérdel az ágyra. Fel akartam pattanni, de megelőzött, és ahogy testével fölém lendült, megakadályozta a menekülésemet. Ami valljuk be, elég kikényszerített volt magamtól, valójában felizgatott az ellent mondást nem tűrése. Újra a nyakamba csókolt, és lehúzta a vállamról a köntösömet. Ajkaival kéjesen kóstolgatta a bőrömet, majd teljes egészében megszabadított a szaténtól. Ahogy forró izmai a felhevült testemhez préselődtek, megvonaglottam és apró kéjes sóhaj szakadt fel a torkomból. Tamás ajkai vándorolni kezdtek a vállamról a lapockámra, a gerincem mentén, milliméterről milliméterre. Tenyere a fenekemre simult, majd a farpofámba markolt, idővel ajkai is. Finoman harapdálni kezdte a kerek halmokat. Azt hittem, elégek. Olyan nagyon nedves voltam már ettől is. Nyelve hegye végig szaladt a farpofák közti vonalon, éppen csak érintve, majd kéjesen futott felfelé a gerincem ívén. Térdével szétnyomta a combjaimat és teste a hátamhoz simult. Keze bekúszott alám és tenyere körülölelte a mellemet. Becézésétől a testem ringani kezdett, fejem hátrahanyatlott.
- Még mindig tévedek? – kérdezte rekedt izgatottsággal a hangjában.
Elhúzta a kezét a mellemről és a combjaim közé nyúlt. Megcirógatta a duzzadt szeméremajkakat, amik nedvesen váltak szét az ujjai előtt. Megfeszültem.
- Mit akarsz hallani? – nyögtem.
Ajkai a fülemre simultak.
- Hogy akarsz... – zihálta, miközben megnyalta a fülcimpámat.
- Hát nem érzed? – lihegtem elvesztve már a kontrollt a testem felett.
Váratlanul feltérdelt és az ágy szélére nyúlt. Az óvszer. Most sem akartam félbeszakítani. Rám hajolt és a fülemhez bújt. Ágyékát a combjaim közé engedte.
- Hallani akarom.
A hangja durva volt, merev péniszét a szeméremajkaim közé bújtatta.
- Akarlak...
- Nagyon? – annyira zihált, alig bírta visszafogni az indulatait.
- Nagyon, nagyon. Kérlek! – könyörögtem neki és ő előrelendült. Férfiassága könnyedén tört utat a nedves hüvely ölelésébe. Beleremegett az érzésbe, amikor teljes hosszában magamba fogadtam.
A vállaim mellett támaszkodott és csípőjével ellenállhatatlanul lökte előre magát bennem. Forró nyögései a tarkómat perzselték. A mozdulataink ritmusa gyönyörfakasztó volt. Olyan egységes, olyan teljes. Magától értetődő. Nem kellett sok idő, szenvedélyünk a tetőfokára hágott és szinte egyszerre robbantunk fel. Tamás a lapockáim közé bújt, miközben egyik keze lecsúszott a combomra és megszorította. Miután orgazmusa lecsitult, a hátamra hanyatlott, majd kihúzta belőlem magát. Mellém feküdt a matracra és próbált arra koncentrálni, hogy levegőt tudjon venni. Én is a hátamra fordultam és ugyanezt a feladatot céloztam meg. Lehunytam a szememet.
Hogy tud valami ilyen jó lenni? Merthogy ez is fenomenális volt, bár a csókot még mindig hiányoltam.
Néhány perc múlva arra lettem figyelmes, hogy Tamás lélegzete már nem kapkodó. Kinyitottam a szemem. Láttam, hogy Tamás a testemet nézi. Igen, a félhomályban most jól látott. Látta a melleimet, ahogy a peckesen álló kis mellbimbókkal még mindig ringtak a ziháló mellkasomon és látta a csupaszra gyantázott, most nedvesen csillogó puncimat. Csendben vártam, nem mertem megszólalni. Attól féltem, ha megkérem, hogy simogasson, ő inkább feláll és hazamegy. Inkább úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, hogy le nem veszi rólam a szemét és próbáltam apró mozdulatokat tenni annak érdekében, hogy még több izgató dolog kerüljön a szeme elé. Finoman széjjelebb nyitottam a combjaimat és felsóhajtottam. A karjaimat a fejem fölé toltam és megfeszítettem a gerincemet. A lapockámat megemeltem és mély levegőt vettem. Ahogy kifújtam a levegőt, a cicik megremegtek. Egyszer csak éreztem, hogy a keze a hasamra simul, majd ujjbegyei a mellemre kúsznak, izgatóan becézik a mellbimbóimat. Felnyögtem és még széjjelebb húztam a combjaimat. Keze lecsúszott a puncimra és ingerelni kezdte az ajkaimat és a csiklómat. Remegni kezdtem és vágyódni még többre. Ujjazni kezdett, én pedig kezdtem teljesen elveszíteni a fejemet. A testem lángra lobbant és követelte magának a tökéletes hímvesszőt.
- Gyere, kérlek! – suttogtam lázasan.
Határozottan megilletődött, mozdulatai lelassultak, jól láttam az arcán a felindultságot. Egy másodpercre azt hittem, hogy feláll és ott hagy.
- Kérlek, elégíts ki! – ziháltam kétségbeesve.
Ujjai újra mélyen nyúltak belém és a ritmus is felgyorsult. Rövid időn belül pedig éreztem is az apró buborékot magamban, ami a feszültséggel együtt nőni kezdett bennem, majd mikor már elviselhetetlen kéjt éreztem, szétpukkant és én Tamás kezére élveztem. A testem vadul vonaglott, a fejemet hátrafeszítve nyögtem fel hosszan, hangosan, miközben körmeimet a saját combjaimba mélyesztettem. Tamás megbabonázva figyelte a gyönyörben tobzódó, kipirult női testet. Ahogy abbamaradt a reszketés, óvatosan kihúzta belőlem az ujjait és lágyan megcirógatta a belső combomat. Lassan kinyitottam a szememet és rámosolyogtam. Az arca feldúlt volt. Felkönyököltem és magamhoz szorítva a felsőtestét, magam alá tepertem.
- Szeretnéd, hogy én is kielégítselek? – kérdeztem mézes mázas hangon.
Hirtelen zavarba jött, megragadta a csípőmet és lehúzott a testéről. Felült és csak annyit nyögött ki, hogy inkább hazamenne. Bevallom, nem ezt a reakciót vártam. Van olyan férfi, aki erre nemet tud mondani? Ezek szerint igen. Nem tudtam eldönteni, hogy megsértődjek vagy finoman rákérdezek, miért döntött így. Végül nem várta meg, hogy megszólaljak. Felkapkodta a ruháit és kiment a fürdőbe, letusolt és már felöltözve lépett ki onnan. Én köntösben éppen rozét töltöttem egy borospohárba. Addigra már megérett bennem a sértődés, amiért visszautasított. Amikor rám nézett, felé emeltem a poharamat és azt mondtam neki:
- Viszlát, holnap a cégnél!
Azzal megfordultam és kiléptem az erkélyre. Leültem a kanapéra és akkor hallottam az ajtó csukódását.
- Fafejű, idióta! – mormoltam magam elé, miután kortyoltam a borból.
Valamiért olyan nagyon elszomorított a hozzáállása. Csak azért jött ide, hogy megdugjon. Csak egy lyuk vagyok neki. Észre sem vettem, de könnybe lábadt a szemem. Mikor feltűnt, azonnal megtöröltem és megint elhatároztam, ezúttal erősebben, hogy soha többé nem fekszem le vele.

A hét további részében szerencsém volt, mert Tamással nem igen találkoztunk. Ha mégis, csak néhány pillanatig láttuk egymást a büfében, az előtérben, a cég előtt.
Pénteken este elmentem edzeni. Gergő azonnal kiszúrta, hogy valami nem stimmel velem.
- Semmi különös. Fárasztó hetem volt.
- Nekem is. – súgta, majd közel hajolva hozzám, megkérdezte: - Kiengedjük együtt a fáradt gőzt?
Halvány mosollyal az ajkamon bólintottam. Edzés után lezuhanyoztunk és együtt elindultunk a lakásomra. Útközben beszélgettünk és hangosan nevetgéltünk. Ahogy lassan lépkedtünk felfelé a lépcsőkön, kacarásztunk, majd a lépcsőfordulóban egymásba gabalyodtunk. Gergő szorosan ölelt és miközben lépett velem, tolt az ajtó felé, heves csókot kezdeményezett. Akaratlanul is az ajkai közé nyögtem.
- Ó, csók! Végre!
- Végre? – nézett a szemembe fülig érő szájjal, majd váratlanul mögém pillantott az ajtó irányában és egy kérdést tett fel. – Segíthetünk?
A hangjára az ajtóm felé fordultam. Tamás állt ott. Teljesen ledöbbentem. Az arca fölöttébb dühös volt. A szemembe nézett, ahogy kimondta, hogy nem, majd elnézést kérve, ellépett mellettünk. Gergő az ajtóhoz lépett és kivette a kezemből a kulcsot.
- Hmm. Ez meg ki lehetett? Ismered?
- Mondjuk. – feleltem neki, miközben beléptem a lakásba és a földre ejtettem a táskámat.
- Ezt meg hogy érted?
- Ő volt Tamás.
- Tamás? Komolyan? És mit akart itt?
- Gondolom, megdugni.
- Micsoda? – kérdezte meglepődve Gergő.
- Az elmúlt egy hétben járt nálam kétszer is. Lefeküdtünk.
- És ezt csak így mondod? Nem volt jó?
- Dehogynem. Sőt! De fura.
- Mi fura?
- Csak óvszerrel hajlandó és nem hajlandó csókolózni.
- Á, szóval ezért volt a végre! De akkor most biztos megsértődött, amiért velem látott.
- Kit érdekel? Pukkadjon meg!
Gergő harsányan felnevetett, majd magához ölelt.
-Na, gyere ide! Majd én addig csókollak, amíg eszedet nem veszted, aztán találok neked valamit a fiókban, amitől szintén megőrülsz.
És már csókolt is, és vetkőztetett és tolt be a hálóba. 

3 megjegyzés:

  1. Ahj de jó.. és ilyen gyorsan :) még még mééég :)

    VálaszTörlés
  2. Ez szuper,imádtam minden betűjét!Alig várom a következő részt!Köszönöm,hogy vagy nekünk!

    VálaszTörlés