Kedvesek, akik érdeklődtek privátban és e-mailben és a csoportban!
Levettem a sztorit (egy időre), mert csalódott vagyok és dühös. Negatív, kemény és bunkó kritikák miatt. Napok óta próbáltam egy poszt formájában válaszolni az elmúlt három-négy rész kritikáira, de mindig töröltem őket, mert nem akartam meddő vitába szállni. Nem akartam mentegetőzni és magyarázkodni sem. Úgy gondoltam, már épp elégszer leírtam, hangoztattam azt, hogy én nem vagyok a szó hagyományos értelmében vett író..., én nem akarok könyveket kiadni, nem akarok ebből megélni. Én a fantáziáimat írom le, nem történetet. Ezek nem regények, nincsenek úgy felépítve, mint a regények. Ez csak sok szex kis sztorival. Csupán két karakter vonzalma, akiknek van ugyan háttér történetük, de az én fantáziámat színesítik. Ha öt orgazmussal egymás után, akkor úgy, ha hármasban, akkor úgy...
Kérték, hogy írjam át, nem voltam rá hajlandó, mert az én agyam, az én hormonjaim abban a pillanatban attól őrültek meg... Minek írtam még bonyodalmakat? Csak! Mert akkor tudnak a legjobban szexelni, ha dühösek egymásra... És bennem is akkor dolgozik a leginkább az adrenalin.
Először arra gondoltam, átírom az egészet, hogy ne legyen benne alkohol, ne legyen benne hármas, ne legyen benne másik nő, ne legyenek benne segédeszközök, se túl sok szex, se túl sok bonyodalom... de rá kellett jönnöm, akkor mi maradna? Két ember, akik kb. 100 oldal és négy aktus után rájönnek, hogy szeretik egymást és boldogan élnek addig, ameddig. Az nem én vagyok! Az nem sznorinás! Arra ott van a többi szerelmes regény!
Még nem tudom, mit fogok tenni a bloggal, természetesen megírom Liza és Tamás befejezőjét, de utána... amúgy is terveztem egy hosszabb szünetet...
Ígérem, jelentkezem a sztori végével, de most nyugalom kell nekem is, mert jelenleg egy sort nem tudok úgy megírni, hogy ne ugorjanak be a negatív kommentek szavai...
Levettem a sztorit (egy időre), mert csalódott vagyok és dühös. Negatív, kemény és bunkó kritikák miatt. Napok óta próbáltam egy poszt formájában válaszolni az elmúlt három-négy rész kritikáira, de mindig töröltem őket, mert nem akartam meddő vitába szállni. Nem akartam mentegetőzni és magyarázkodni sem. Úgy gondoltam, már épp elégszer leírtam, hangoztattam azt, hogy én nem vagyok a szó hagyományos értelmében vett író..., én nem akarok könyveket kiadni, nem akarok ebből megélni. Én a fantáziáimat írom le, nem történetet. Ezek nem regények, nincsenek úgy felépítve, mint a regények. Ez csak sok szex kis sztorival. Csupán két karakter vonzalma, akiknek van ugyan háttér történetük, de az én fantáziámat színesítik. Ha öt orgazmussal egymás után, akkor úgy, ha hármasban, akkor úgy...
Kérték, hogy írjam át, nem voltam rá hajlandó, mert az én agyam, az én hormonjaim abban a pillanatban attól őrültek meg... Minek írtam még bonyodalmakat? Csak! Mert akkor tudnak a legjobban szexelni, ha dühösek egymásra... És bennem is akkor dolgozik a leginkább az adrenalin.
Először arra gondoltam, átírom az egészet, hogy ne legyen benne alkohol, ne legyen benne hármas, ne legyen benne másik nő, ne legyenek benne segédeszközök, se túl sok szex, se túl sok bonyodalom... de rá kellett jönnöm, akkor mi maradna? Két ember, akik kb. 100 oldal és négy aktus után rájönnek, hogy szeretik egymást és boldogan élnek addig, ameddig. Az nem én vagyok! Az nem sznorinás! Arra ott van a többi szerelmes regény!
Még nem tudom, mit fogok tenni a bloggal, természetesen megírom Liza és Tamás befejezőjét, de utána... amúgy is terveztem egy hosszabb szünetet...
Ígérem, jelentkezem a sztori végével, de most nyugalom kell nekem is, mert jelenleg egy sort nem tudok úgy megírni, hogy ne ugorjanak be a negatív kommentek szavai...
Az egyik kommenttel kapcsolatban: ezek a részek meg voltak írva hetek óta, szóval nem a gyors feltöltések miatt kanyarítottam úgy a sztorit, ahogy.
A mai naptól kezdve csak az írhat kommentet, aki regisztrált felhasználó, de az is csak akkor jelenik meg, ha moderálom. Mielőtt valaki fröcsögne, hogy ja, akkor ne firkáljak tovább semmit, azzal közlöm, ezzel a további háborúskodás megelőzése a célom. Az építő jellegű kritikával semmi bajom, de ha azért kritizálsz, mert a sztori nem az elképzeléseid szerint alakul, nem kell idelátogatni. Akkor olvass mást!
Sznorina
Hát ennyi a lényeg, kérem szépen!!! Ügyi vagy! ;)
VálaszTörlésKedves Sznorina!
VálaszTörlésEddig még sosem kommenteltem de régóta vagyok az oldal látogatója. Szeretem az írásaid, a stílusodat. Megdöbbenve olvastam a kommenteket én is...
A lényeg, hogy csak így tovább! És a negatív emberekkel pedig nem kell foglalkozni! ;)
Ettől tartottam... Mármint attól, hogy a szívedre fogod venni pár fröcsögő, ostoba jószág hozzászólósait. Persze tudom, hogy nem lehet elmenni mellette szó nélkül, viszont azt kellene megérteni, hogy ez a te oldalad, a te gondolataid. Akiknek nem ízlik, az húzhat Júlia meg Tiffany regényeket olvasni!!!
VálaszTörlésNe add fel kérlek az írást és a posztolást sem! Mert bár a csavar engem is meglepett, de azért ugyanúgy várom a kövi részeket! Szóval ha más miatt nem is, legalább miattam, egy régi rajongód miatt folytasd!
szia eddig még nem kommenteltem de szerintem jo amit irsz. nagyon tetszik a sok okos meg ne olvasson akkor itt, menjen máshova
VálaszTörlésNe törődj senkivel és semmivel. Évek óta olvasom a történeteidet és imádom minden percét. Ne hallgass a negatív kommentelőkre, ha nem tetszik ne olvassák, nem kötelező. ;) Minket pedig ne fossz meg az élményektől :) Csak így tovább, várjuk a folytatást.
VálaszTörlésSajnálom, nekem tetszett úgy ahogy megírtad. Várom a végét a.s.a.p. :)
VálaszTörlésNe hagyd abba kérlek! Én hihetetlenül élvezem/élveztem az összes történetedet! Mindnek megvan a maga sajátossága. Nagyon várom Tamásék történetének a végét.. Meg az elkövetkezendőket is. :)
VálaszTörlésKíváncsian várom a folytatást. Szerintem se hagyd abba az írást. Ez a Te oldalad! Akinek nem tetszik, ne olvassa.
VálaszTörlésSzia.
VálaszTörlésÉn szeretem a történeteidet. Szàmomra új volt ilyen negatív kritikàt olvasni egy blog kommetjeként, föként névtelenül.
Tudom nem lehet az ilyen negatìv kommentet nem magadra venni de ne tedd. Többen vagyunk akik veled vannak.
Azt elmondom nem egy mindennapi blog -jó értelemben. Nem a megszokott és föként nem a könnyen kiszàmitható történet. Mindig meglepsz egy- egy kis csavarral :) Ahogy haladt a történet egyre jobban megfogott az iràsod. Sajnàlnàm ha nem olvashatnàm azt.
Örülök hogy végül visszakerült Liza és Tamàs története. És alig vàrom mit tartogatsz nekünk.
Noci
Szia teljessen egyetértek veled nekem nagyon tetszik a történet imádom igaz ritkán jutok ide de akkor nem tudom letenni a telefont.írj és ne foglalkozz senkivel
VálaszTörlésKedves Sznorina!
VálaszTörlésSzerintem is nagyon jók az írásaid. a negatív kritika véleményem szerint mindig az irigy embertől ered, aki nem tud úgy írni, mint te és dühében fröcsög. Az, hogy egy-egy fordulat nem úgy történik az írásaidban, ahogy mi olvasók elképzeljük, az egyáltalán nem azt jelenti, hogy rossz a történet, sőt ettől még nagyon szuper. Egyrészt pont azért lenyűgöző, mert a váratlan fordulatok miatt nem unalmas, másrészt teljesen átélhetőek és életszerűek a történeteid pont a váratlan fordulatok és konfliktusok miatt, hisz az élet sem habostorta, mindig akadnak konfliktusok és problémák. Egyszóval én csak bíztatni tudlak, csak így tovább, nagyon ügyes vagy! A negatív fröcsögőknek meg annyit üzennék, hogy kritizálás helyett először írjanak jobbat, utána szóljanak be.